DuckDoll
Felhasználó-
Pontszám
13 -
Csatlakozott
-
Utoljára itt járt
About DuckDoll
- Születésnap 12/25/1992
Profile Information
-
Neme
Férfi
-
Lakhely
Budapest
DuckDoll's Achievements
Pelenkás (2/24)
0
Közösségi hírnév
-
Igen, ezt a premieres dolgot én sem értettem soha.De, ezt akkoris moziban kell megnézni..már nagyon várom.
-
Sziasztok!Még kezdő vagyok és csak msot láttam először ezt a témát, de tetszik.Hajrá!Itt van néhány kedvencem: Petőfi Sándor FÖLTÁMADOTT A TENGER... Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! Pest, 1848. március 27-30. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde\részlet\Éj monológ Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, És a világot szültem gyermekűl. Mindenható sugárral a világ Fölkelt ölemből; megrázkódtatá A semmiségnek pusztaságait, S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg, A Mind, előállt. Hold és csillagok, A menny csodái lőnek bujdosók Kimérhetetlen léghatárokon. Megszűnt a régi alvó nyúgalom: A test megindúlt, tett az új erő, S tettekkel és mozgással gazdagon Megnépesűlt a puszta tér s idő, Föld és a tenger küzdve osztozának Az eltolt légnek ősi birtokán; Megszünteté a tenger habjait, S melyet haraggal ostromolt imént, Most felmosolyga mélyiből az ég; S mint egy menyasszony, szépen és vidáman Virágruhába öltözött a föld. A por mozogni kezdett és az állat, S királyi fejjel a lelkes porond, Az ember lőn, és folytatá faját, A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. -- Sötét és semmi vannak: én vagyok, A fény elől bujdokló gyászos Éj. -- A féreg, a pillanat búboréka, Elvész; idő sincs mérve lételének. Madárt a szárny, a körmök állatot Nem váltanak meg, kérges büszke fát Letesznek századoknak súlyai. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tűkrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Tút és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság műve van porán, Még kőhegyek ragyognak sírjain, Ezer jelekkel tarkán s fényesen Az ész az erőnek rakván oszlopot. De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok, Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik. Fáradtan ösvényikből a napok Egymásba hullva, összeomlanak; A Mind enyész, és végső romjain A szép világ borongva hamvad el; És hol kezdve volt, ott vége lesz: Sötét és semmi lesznek: én leszek, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. Hatsun Jindo Járd a magad útját... "Álarcok" "A legutolsó levetett álarc mögött mégsem én vagyok." "Jaj!Kicsöngetett?Neki melyik álarcomat szoktam mutatni?" "A Természetről" "Ha sok a bolha a kutya megrázza magát és a bolhák leesnek, vigyázzatok bolhák...nehogy ti is leessetek..."
-
Én pumukli, mert mert tök kicsi és tiszta szívás, hogy minden nagy körülötte.És szép nagy piros haja van.Ja és nincs cipője sem.
-
Most nem igazán értem hogy mi történik körülöttem...