Sokan esküsznek arra, hogy ha elkerülöd a másikat, vagy nem is állsz vele szóba egyáltalán, az a legjobb módja a felejtésnek. Hát nem tudom. Én általában jóban vagyok az exeimmel, igaz elég furcsa és nagyon rossz az első egy-két hónapban felvenni a jópofit és azt mutatni, hogy nem fáj neked, ami történt, de annak sincs értelme, hogy köpködjetek egymásra. Szerintem, ha egyszer valaki az életed része volt, bármivel is bántott meg, nem érdemli azt, hogy még köszönni se tudj neki az utcán.
Ami pedig még elég érdekes tud lenni, mikor úgymond a semmiért szakítasz valakivel és utána egyikőtök sem tudja, hogy mit akar és senki nem mer konkrétan lépni, csak burkoltan a tudtára adja a másiknak, hogy ott még nincs minden veszve. És a legdurvább, mikor a másik visszajelez, hogy igen, vettem a lapot és várom, hogy megnyikkanj és akkor a nagy csend és a semmi. Meg amikor szinte felfal a tekintetével és nem esik ki a száján semmi, csak áll és néz, te meg azt sem tudod, hogy most mit látott már megint. Nagyon kínos helyzet...
