Horty.911

Azok a rádiók, amiket te hallgatsz csak a szennyet nyomják vszínű, a nagy mai sztárok alkotásait... Annak a társadalomnak, akit átlagembernek gondolsz fogalma nincs mit hallgat, csak menjen és jól van, "kérnék egy jó pörgős számot", aztán belerágják a szájába az előadót és vagy ki tudja mondani vagy sem aztán hadd szóljon... Érdekes módon, azon a rádión igen sok rock zene van, amit én hallgatok, pedig az nem a Pont FM... Na mind1... Nem tudom hol élsz, mi az, hogy művészkedni akarsz? Aki művészkedik, az a művész, te az vagy? Nem azt akartad mondani, hogy művelődni akarsz? Érdekes ha művelődni akarok, akkor zenét is hallgatok, nem színházba megyek, mert azért a fiatalabb korosztálynak nem sok kedve, ideje, pénze és igénye van, hogy színházba menjen, bár elmúlt években 2szer voltam a Madách-ban, hogy megnézzük az Operaház Fantomját, mert az jó Lehet neked ez a normál zene, mert nincs többre igényed, ez azt bizonyítja, hogy vannak olyan emberek, akik igényesebbek zenehallgatás terén és ők a normálnál magasabb szintű zenéket kedvelik. Ezeket nem azért nem hallod rádióban, mert nem normális zene, hanem mert többre méltatják magukat annál, hogy ilyen szutyok média sztár rádiókba egy számukat is beengedjék, uez vonatkozik jó néhány zenecsatornára is, kivéve mondjuk a Mezzo vagy a VH1. Azért belehallgattam a két nagyon jó disco számba Hát mit mondjak, Kocsis Janikát ütik azért, de nem viszik túlzásba Az alapséma ugyanaz mind2-nél, könnyen felejthető zenei aláfestés, semmi mondanivaló, sablonos szöveg, és semmit mondó dallam, nézzük a pozitív oldalt, azt hittem nem találok , de van! Az egy pozitívum, hogy nem tart sokáig, nem 46 perces mix, aminek se eleje, se vége. Nem túl izgalmasak egyébként, belehallgatok az elején, tudom mi megy végig, hiszen változatosságról biztosan nem fogunk értesülni... Igen, tudom, vannak azok a rock bandák, akik... igen vannak, azokat én sem szeretem, és nem is hallgatom,de amikor zenéről beszélünk, nem róluk van szó, azokat sem nézzük többre, mint felebarátaikat, akik az imént linkelt fantasztikumokat hozták össze...

A SlipKnot utolsó lemeze talán ár nem az a megszokott, mint az előtte lévők, én azt mondom,hogy bár nem szeretem, de van mellettük nagyon sok olyan együttes, amelyekre rá lehetne mondani, hogy nem művészi. Nem mondom, hogy a SlipKnot egyértelműen művészi, van olyan része is, de vannak jóval keményebb, durvább hangzást művelő zenekarok, akik zenéjében első hangzásra előjön, hogy művészi, nem biztos, hogy énekelnek benne, de sokaknak nincs benne művészet, mert nem értenek a zenéhez... Azt még hozzáteszem, hogy nem is említette senki a SlipKnot-ot, tehát nem tudom miért azt kérded, ha művésziességről lenne szó és mondjuk 50 bandát fel kéne sorolni, sztem biztosan nem lenne benne...

Így van. A zene tág univerzumában vhol megtalálható az a stílusirányzat is.

eyeless Nem mindig szoktam egyetérteni a meglátásaiddal, hszeiddel, de úgy látom, hogy a zenéhez, mint fogalom te is úgy állsz hozzá, ahogy kellene, és ahogy én is látom meg elég sokan, akiket ismerek még ZENE pártiakat. A könvy -> cd -> Blue Ray hasonlat nem rossz viszont annyit fűzök hozzá, hogy akik jelenleg a Blue Ray Disc-et istenítik, azok többnyire nem nézik semmibe az elődöket, mert úgy gondolják, hogy csak az a jó, ami éppen van, amit persze 10-20-30 év múlva megint semmibe néznek, mert akkor az lesz a király, ellenben én ha tehetném, akkor vennék egy bakelit lejátszót és az összes nagy zenét megvenném bakeliten, mert az jól szól Persze a régi zenére gondolok első sorban, ugyanis olyan hangzásokat tudtak csinálni 30 évvel ezelőtt, hogy a mai digitális felvételek nyomukba sem érhetnek, pl: Pink Floyd - Dark Side Of The Moon lemeze, na az vmi isteni, 40 éve korszakalkotó, azóta pedig egyike a legnagyobbak közé, amit nem könnyű lekörözni, ja és hangszereken játszanak rajta olyan zenészek, akik megérdemlik a művész és zenész megnevezést.

Németekkel nincs gondom, ha szeretném a rap-et meg a "tuc-tuc" stílust, akkor lehet, hogy tetszene, de így hiányolom a zenét belőle és az éneket is vmilyen mértékben Egyébként a klip nem rossz, csak közben inkább mást hallgatok... Értékelés: 4/10 Eureka - Going Home http://www.myspace.com/eurekashackletonsvoyage Nem szokványos youtube link, ugyanis ott nincs fent a szám, ellenben ha rámentek erre az oldalra, akkor a lejátszóból az első számra (Going Home) menjetek, azt akarom megmutatni, bár a többi sem rossz, de most ezt hallgassátok Sztem nagyszerű Tiszta olyan egyébként az egész lemez, mintha Mike Oldfield volna, aki szereti és ismeri a mestert, az észre fogja venni, hogy miről beszélek A Scar Simmetry-ről annyit, hogy annyira nem ismerem, de az utóbbi lemezük nem rossz és a közönség is jól fogadta, a lemez, amelyik az a szám van, amit nem régiben belinkeltek nem jellemző az új albumra, egyébként meg legalább nem teszi egysíkúvá a lemezt, ha betesznek egy ilyen számot, bár nem jön ki a progresszivitás abban a számban, ellenben a többiben, nekem az egyik kedvencem a következő, ezt nem értékelés miatt rakom be, csak érdekesség ként, egyébként már sztem volt ez a szám a topic-ban. Scar Symmetry - Quantumleaper http://www.youtube.com/watch?v=SV9o3FTpAf0

Csak annyit fűzök hozzá, hogy az már gáz, ha olyat vesz észre vki egy zenében, hogy a húrt később fogja le, akkor az jobb lenne, el tudom képzelni ezt a helyzetet és azt a zenét :S Ilyen gondolatom pl még sosem volt, mindig a helyén voltak a hangok... Hobo az jó, még jó, hogy nem egyfolytában fórumozol, így tudsz rá is figyelni

Olyan számokról beszélek, amiket meghallgatsz és mégsem érzed a lényegét, pedig ott van, csak esetleg rossz oldalról közelíted meg a dolgot avagy nem szánsz rá elég időt, mert valaki azt mondja, jó, megéri meghallgatni, megismerni, csak esélyt kell adni annak a számnak, akkor az tényleg jó lehet én meg ezt tudom tapasztalatból és nem més példát hozok föl, hanem konkrétan a zenéről beszélek, mert itt jelen esetben erről van szó

Sok ilyen zenész van... Én pl olyanokat hallgatok, akiket elég nehéz megtalálni a neten, mert elég ritka. Mondjuk hogy annyi érzelem van egy számban, amennyit beletesz a hallgató... elég hülyén hangzik, sztem annyi érzelem van benne, amennyit a zenész rak bele... Kinek mi az igénye, én ezt már írtam párszor, de sokan így sem értik meg, miről beszélek, ellenben akinek nem túl magasak az elvárásai, igényei, az bizonyos zenéknél sokat veszít, még ha nem is érdekli a dolog...

Azért az biztos, hogy a nagy rockerek, vagyis akikre te azt mondod rocker, közben csak rock zenét hallgat (mivel a kettő nem mindig ugyanaz) többet tudnak a valós értelemben vett zenéről mondani, mint azok, akik ún. tüc-tüc zenét hallgatnak. Én még nem olvastam olyat egyetlen egy "disco"-t kedvelő, szerető avagy discostól, hogy pedig érdemes megnézni a zene felépítését, szerkezetét, az érzelmeket, amiket közvetít, a hangszereket varázsát nem említem, mert az lényegébe hiányzik, ők sosem írnak olyan dolgot egy általuk kedvelt zenéről, ami elvileg a zene alapelve lenne. Miért? Vagy nincs annyi értelem vagy csak halványan léteznek ilyen dolgok azokban a zenékben, de az első önmagában nem állja a meg a helyét, mert inkább a második felvetés, ami teljesülhet nagyon sok esetben, az hogy tudatlan, csak hozzávaló Persze tudatlanok és nagyon okos emberek vannak itt is, ott is. Nem hallgatok és tisztelek én sem mindenkit, aki régen zenélt, esetleg még most is pl Madonna, nem is értem, miért írom nagy betűvel a nevét... Számomra nem ér semmit az egész ember. De az is biztos, hogy a régi nagyok, esetleg némiképp ismeretlen, ellenben nagyon jó zenészek megérdemlik a tiszteletet és elég csak a zenéjüket meghallgatni, nem is nagyon kell róluk tudni mást, mert a zenéből leszűrődik minden, hogy nyúl a hangszeréhez, milyen dalokat ír, aztán jöhet, hogyan viszonyul a társaihoz, az élethez, pénzzel hogyan bánik, de ez sztem már nem meghatározó. Ismerek olyat, aki a bandában nem érezte jól magét, folyton balhézott, a csapat fel is oszlott, stb... de amikor zenéltek, ő zenélt, akkor csak pozitív dolgokat lehetett róla mondani, olyankor az ember nem gondol a magánéletére, csak azt figyeli, mit játszik és csodálja, hogy zene közben ők is félre tudják tenni a magánéletüket és összefognak, aztán ki tudja, mi megy a színfalak mögött. Ha vki az által tisztel vkit, hogy hogyan él, dolgozik-e vagy sem, akkor sztem sok jóból kimarad, ha a rap-ereket ítélnék meg így, akkor lehet nagyon sokan nem hallgatnák. Ha pl Ian Anderson-t nézzük, a Jethro Tull énekese, frontembere, aki kezdetben csavargó volt és utcazenészként kereste pénzét, majd kb 40 év zenélés után jelenleg az egyik a legjobb progresszív bandák közül, saját lemezekkel, szimfonikus darabokat játszik, sok más lemezen megfordul és gondolom sok pénze van, jól iskolázott, angol úriember, mert vszínű el akart érni vmit az életében és sok ilyen zenész van, aki a semmiből indult és most elismert zenész, nem sztár, hanem CSAK zenész, akik között van mondjuk olyan, aki sokat drogozott, ivott stb, de képest volt felállni, azok megérdemlik a tiszteletet, még ha azokban az időszakokban sokan lenézték és olyan dolgokat csináltak, amiket senki nem várta volna el tőlük, persze idővel rájöttel, hogy rosszul tették. Meg ilyenek

Azért sztem abban is van valami, aki rock-ot hallgat, tehát ROCK-ot, nem metal meg egyes magukat rock-nak hívő bandákat, azok között elég sokan vannak, akik vmit értenek is a zenéhez, tudnak beszélni a zenéről, mint fogalomról. Miért van az, hogy olyan sok ember még mindig hallgatja a régi nagy klasszikusokat, eljárnak koncertre, stb, nem olyan koncertre, ahol szétverik egymást, hanem kulturáltakra és tudják értékelni az élő, hangszeres zenét? Miért van az, hogy előrébbhelyezik a számítógépes és egyéb bizonyos elektronikus zenéknél a hangszeres zenét, köztükk a rock-ot is? Miért baj az, hogy valaki azért hallgat rock-ot, mert azokban meg van a zene, mert akárhogy is sokan úgy látják, hogy van a rock, aztán kész, ki is merült a zene iránti igény. Közben azt nem tudják, hogy vannak olyan zenék, amikről nem is tudják, hogy az valójában nem is rock, de mivel vannak benne hangszerek, pl gitár, dob, zongora, stb, ezért rock-nak gondolják és megint csak azt tudják mondani, hogy ezek csak rock-ot hallgatnak. Azért hallgatnak manapság az emberek hangszeres zenét, mert jó, nem azért, mert mondjuk rock-ba sorolják. A rock-on kívül más műfajokban is előfordulnak hangszerek, pl relax zenék, folk zene, szimfonikus zene, sok rock zenét hallgató ember ezeket is hallgatja, estleg ezek keverékét és előfordul, hogy van benne gitár meg dob, de attól még nem lesz rock, mégis érezhetően nagyobb a különbség egy élő hangszerekkel összeállított zenének, mint egy PC-n összehozott vminek, ami lehet nem lenne rossz, de érződik rajta, hogy mű. Lehet azt mondani, hogy utálom a rock-ot vagy bármit, amiben gitár van, mert utálom a gitárt vagy dob van, mert utálom a dobot, de akkor annak az embernek, aki ilyet állít, eléggé halvány képe lehet a zene igazi képéről. Nem elmaradott gondolkodású, aki hangszeres zenét hallgat, szeret, ő csak nem kér a túlmodernesedett zenéből, ami valójában nem elégíti ki a zene valós fogalmát, akik meg ezt hiszik, sztem tévednek. Vkinek az a mániája, hogyha egy ember nem fejlődik a zenéket illetően, akkor maradjon a kapánál és világítson gyertyával, mert az nem érdemli a technika fejlődését sem, sztem meg vannak ulyan űber kockák, akik így fogják fel a dolgot, és akkor ebből következik, hogy nem értették meg a zene valódi jelentése. Nem is tudom mit akartam pontosan írni, ezek a gondolatok jártak a fejemben, még nekem is össze-visszaságnak tűnik, de sztem részletekben meg lehet érteni Amennyiben kérdés van, akkor konkrétan térjetek a tárgyra és megpróbálom bővebben kifejteni a látásmódomat

Ennek örülnék, de sztem rajtam kívül pár millióan még biztos nem fog rosszul járni sem a DigiTv, sem a többi szolgáltató, hiszen ha majd fizetni kell a csatornáért, akkor mindenki kap lóvét, viszont akkor megint mi járunk rosszul, legalább is rövidebb lesz az így sem túl hosszú pénztárcánk... Ha nem jön az új sport csatorna, akkor az Eurosport 2-n nézhetnénk a Bundesliga-t meg talán a Bl is maradhatott volna az M1 és Viasat körében. Így elég sokan kénytelenek vagyunk neten keresztül nézni a meccsek egy részét, legalább is, ami érdekel, bár én szívesen megnéznék több Bundesliga meccset, nem csak azt az egyet, amikor a Bayern játszik, a BL-ről nem is beszélve... Remélem, hogy hamar lesz fogható a T-Home felhasználók körében is a "fantasztikus" Digi Sport csatorna...

Tanulj meg még azért boksolni vagyis voksolni Egyébként vitázni tényleg nincs értelme, de beszélgetni lehet róla, talán kellene is, nem is meggyőzni a másikat, hanem elmagyarázni, melyik miért jó. Meg kell próbálni zeneileg bemutatni a stílusokat, mik az értékek benne, egyikben több, másikban kevesebb, egyiket főként a zenéért szeretik, másikat a szövegért. van itt miről beszélni, bizonyos értelmi szint felett...

Sztem mindenképpen művészi Ha vki a gyorsaság mellett, mögött képes észrevenni a dallamokat, a zene felépítését, akkor az tudja értékelni, az már hozzá tud szólni a zenéhez vagyis vele már lehet zenéről társalogni

Hangulatos zene, de nem az öldmeganyád kategória, még mielőtt vki elkezdené Nem annyira szeretem, mert inkább a lassabb zenéket hallgatom, ellenben nem baj, ha kemény De rosszat nem tudok róluk mondani, eléggé technikásak és gyorsak, talán az egyik gitárosának Petrucci a példaképe, de érthető is

Maximum ha buzdít vmire az adott zene, bár ilyet mondjuk egy nemzeti rock-ról tudok elképzelni... legalább is azok szövegeiből egyértelműen hallatszik az adott emberek, politikai pártok ellen keltett gyűlölet, még ha mézes-mázasan is vannak megfogalmazva a szövegek...

Nincs azzal baj, hogy több stílust is szeret az ember, de az nem egyenlő azzal, hogy több stílust hallgat. Én is szeretek több stílust is, mert ismerem őket és vmennyire értek is hozzá, vmiért tudom egymáshoz kötni az adott stílusokat, ilyen értelemben nem beszélhetünk sodródásról. Ha vki egyszer rap-et, másszor disco-t, emellett Kárpátiát hallgat, az nem azért teszi, mert értene bármelyik stílushoz, hanem ezt a gondolkodás módja határozza meg, ugyanis többnyire fogalma sincs, mit hallgat, csak tudja, hogy ez a menő és akkor ő is menő akar lenni. Ha azt mondom, hogy rock zene, neki a Kárpátia meg a Linkin Park jut eszébe, köze nincs az egészhez, de osztja az észt, és ezek nem a zenei hovatartozás után lesznek aljanépe, hanem már előtte. Pont ilyenről olvasgattam a Bayern-es fórumban, ugyanis a Real le akarta igazolni Ribéry-t, de a német csapat nem adta, erre jöttek az okos Real fanok, hogy milyen sz@r a Bayern, ki az az Uli Hoeness stb, stb, miközben fogalmuk sincs, hogy mi a saját kedvenc csapatuk kezdő 11-e, sőt még talán az edzőt sem tudják ki, de mivel ott játszik C. Ronaldo és Kaká, így ők is Real divatmajmok lesznek, csak jár az arcuk és fogalmuk sincs miről beszélnek... Az ilyen embereket nem bírom, és ezekről akartam írni... Előfordul, hogy összetöri a gitárt, mint show elem, van rá pénze, következő koncerten ugyan olyan nyugodtan, színvonalon játssza le a számait, majd megint összetör egy gitárt, ez egy szokás, hozzátartozója a zenésznek. Keith Emerson sok koncertjén úgy játszott a Hammond orgonáján, hogy kezdte szétszedni, magára borította, majd a színpadon fekve játszotta tovább a szólóját, aminek értelme nincs, de látványos, persze ezt már sztem nem csinálja, kicsit öreg lenne hozzá Pl a The Who dobosa szétverte a dobszerkóját a koncert után.. értelme nincs, de abban is biztos vagyok, hogy nem agresszivitás miatt tette, amit tett... Ezeket a zenészeket egyszer sem vitték diliházba ezen műveletek után

Én azokról beszélek, akiket említettél, hogy huszon évesnél idősebbek, és nem találják a helyüket, van olyan, aki egyiknél sem köt ki, mivel úgy egyik sem érdekli, mert nem nagyon hallgat zenét, ellenben vannak a többiek, akik ide-oda sodródnak.

Sztem nem ilyen egyszerű a téma, gondolj azokra, akik követik a tömeget és nincs önálló stílusuk, nincs zenei elhatározottságuk sem.

Itt sztem fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vki alapból mondjuk bunkó és aztán kezd el ilyen stílust hallgatni, jelen esetben a disco vagy vmelyik válfaja, avagy előbb köt ki vmelyik stílusnál és utána válik mássá az ember.

Mint mondtam, majd kiderül minden Nem találgatok, mert nincs értelme, senki nem tudja mi lesz még ezalatt a pár nap alatt... Az biztos, hogy a Real-nak rohadt nagy szüksége van még egy játékosra, annyira mint Balatonnak egy vödör vízre, másrészt lehet hogy kiesés lenne a Bayern-nek, de ők még gondolnak erre a szezonra és nem nagyon akarják úgy végezni, mint tavaly, hiszen a kezdés sem volt elég fényes, Ribéry nélkül, ellenben amikor beállt, rögtön megváltozott a meccs képe. De nincs értelme ezen vitázni, mert mi csak szemlélők vagyunk, ők döntenek, az biztos, hogy a Bayern nem fogja beérni csak pénzzel, ha tényleg megy Ribéry... Ja, nem Horthy, ha megkérhetnélek...

Csak azt nem értem, hogyha azt mondják valamire, hogy nem, akkor miért nem lehet megérteni... Amilyen helyzetben volt/van a Bayern sztem nem kéne csodálkozni rajta, hogy nem akarják Ribéry-t eladni. Na majd minden kiderül

Ha eddig tartotta a Bayern Ribéry-t, akkor idén nem nagyon fognak megválni tőle, annyira nem hülyék, hogy érzik, erősíteni kell és csak játékost cserélnek, hiszen akkor ugyanott vannak, ez sem oldotta meg minden problémáját a csapatnak, de talán 1-2 nehézséget kiküszöbölt. Egyébként is, ha Ribéry mégis menne, akkor a Madrid sem úszná meg egy játékos eladásával, vagy kellene még vagy 2 játékost adni vagy egy valag lóvét, de sztem jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy még szórja a 20-30-40 milliókat, sztem örülnek, hogy ennyit is kapnak és tudják visszafizetni a hitelüket Ezt pont egy real-os mondja, akik egy nyáron keresztül cigánykodtak, hogy el akarják vinni Ribéry-t, de még igazi ajánlatot sem tettek, miért nem lehet megérteni, hogyha Uli azt mondja nem, akkor nem. A Real is mindenkit összeszed, a pénzt vhonnan összeszedi, csak hogy a legnagyobb sztárok ott lehessenek, aztán majd kispadra szorulnak, pont olyan nagyságok, mint pl Robben vagy a többi holland, akik egyébként hogyha egy kisebb nevű vagy kevésbé sztáréhes csapathoz szerződnének, akkor eszükbe sem jutna eligazolni. Aztán ahogy Hoeness mondta, majd nagyot fog röhögni, mikor nem tudják visszafizetni a kölcsönt a Madridiak és elárverezik a Bernabeu-t a fejük fölül, mit mondjak én is röhögnék... Ha mégis nyélbe ütik a Ribéry cserét, akkor inkább örülnie kéne minden Real fannak, és nem a legszemetebb, legalattomosabb csapatnak tartani a Bayern-t

Ezen dolgozz még egy kicsit, nem is így van az eredeti mondóka Vhogy fogalmazd át a véleményed és nem tetszik a cizellált szöveg formátumod...

Van benne vmi, hogy bemagolja a gitáros hangról hangra a szólóit, de vegyük pl Petrucci-t, mivel róla linkeltem videót, úgy gondolom, hogy annyi dolga van, annyi helyen zenél és mindenhol ilyen típusú szólókat nyom, amiket megírni és eljátszani sem egyszerű, ebből adódhat, hogy arra nem sok ideje van még pluszban, hogy ezeket a témákat, szólókat tanulgassa, mint egy kis diák Érted mit mondok? Tehát vmi lehet a háttérben, igaz mivel ő írta a szólót, így könnyebb eljátszania újra és újra, persze gyakorolnia kell, de ez sztem arról tanúskodik, hogy fejben nagyon ott van és ha be kellene szállnia egyik szám 4. percébe, akkor gondolkodás nélkül tudná nyomni az ő részét. Hogy jobban tudjam éreztetni a majdnem ugyanúgy eljátszott szólók lényegét, olykor-olykor fontosságát: vegyünk egy egyszerűbbnek mondható számot, aminek van egy egyszerű, de jól hangzó gitárszólója, amit már megannyi előadótól hallani lehetett: Pink Floyd - Another Brick In The Wall part 2., amelyikben a gyerekek is énekelnek (akiket állítólag annak idején nem fizettek ki XD ), biztos ismeritek többen azt a szólórészt, na most az pont olyan, amit igazából ugyanúgy kell eljátszani, ahogy eredetileg van, persze az idők folyamán hozzácsapódik ez-az, így nem 100%-osan adják vissza az eredeti tartalmat, de a fő vonal és azért jó néhány díszítő elem megmarad, ami miatt élvezet volt elsőre és aztán sokadjára meghallgatni a számot. Ha mondjuk Hendrix-et nézzük, akkor ő biztos nem ugyanúgy játszotta a számait koncerteken, hanem folyton improvizált, de ő olyan zenész volt, akitől sztem nem is vártak mást. Sztem ez így van rendjén. Vannak zenék, amiket kidíszítenek úgy, hogy pluszban hozzátesznek, mondjuk a szóló felénél elkezdenek improvizálni, aztán úgy 4-5, 7-8 perc múlva visszatérnek a megszokott kerékvágásba Példaként a nem rég rendezett Dream Theater koncertet tudnám felhozni, nem azért, mert Dream Theater, hanem mert azon ott voltam , nem egy szám volt, amit felturbóztak egyéni vagy páros szólókkal, pl Petrucci által kicsit megmásított, megújított Hollow Years vagy a Solitary Shell-be beiktatott Pink Floyd-os íz és plusz szólók, sztem fantasztikusak voltak, mert a Dream Theater is olyan, hogy alapból szinte mindent a valós formájukban játszanak, de ezekkel a beépített szólókkal növelték az élvezetet és nem tették unalmassá a koncertet és jó volt látni hogy szeretik, amit csinálnak. Jól látszik, olyan, mintha magam ellen beszélnék egy kicsit, de annyit akartam csak kifejezni, hogy én is szeretem mind2 dolgot, de vannak olyan számok, ahol sztem fontos, hogy azt játsszák, amit megszoktunk, és vannak olyanok, amiknél elvárás, hogy újat halljunk, új szólót, ötleteket. Így nagyjából érthető?

Pedig vannak olyan zenék, amiknél ez alap, pl koncept albumok vagy egyszerűen olyan számok, amiknél a gitárszóló egy világhíres alkotás és az csak úgy jó, ahogy meg van írva De akár nézhetjük a klasszikus, szimfonikus műveket, azokat sem variálják, ugyanúgy adják elő, akárki is játssza.