Lángoló fájdalom
Körbe nézek a sötétben
A tűznél táncol a fény
Körbe Nézek a félhomályban
Csak mi ketten, csak te meg én.
Rád nézek, nézlek téged
Szemedben gyógyító fény,
Rád nézek, szemedbe mélyen,
De szerelmed nem az enyém.
A tűzbe nézek s gondolom:
Hülye voltam, már tudom.
Lépnem kéne, már nem lehet,
Szerelmem már elveszett.
Rég volt már, hogy volt esélyem,
De szívem nem hagyta elérnem.
Mert ő szeret téged
Neked pedig, érte forr a véred..
Én csak szeretlek messziről,
S álmodom szerelmedről.
Agyam zsibbad, zsívem éget,
Tudom, nem szerethetlek téged.
Körbe nézek a sötétben,
Jön már ő is, csókol téged.
Fagyos tüz éled Szívemben,
És én csak nézlek, nézlek téged.
_____________________________________________________________________
Az éj sötétje
Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?
Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán Érdemes?
Lelkem tűzben edzi,
S kínoz belül érzem,
Ezüst s acál összecsap,
S belül máris vérzem,
Évek óta szörnyű már,
E belső kűzdelem.
Akaratom acélos,
De ezüstön fenem.
Félek, hogy, ha megszakad,
E pillalatnyi csend,
Egyik penge eltörik.
S eltűnik, a megszokott rend.
De mit tesz tönkre, már, ha egyszer
Mindent tőnkre tett,
S mi létezett, mi volt is egykor
Minden föstbe ment.
Lábam röpít, messzire visz,
Egy végső állomás,
Mi véget vethet mindennek,
Egy véres tollvonás:
Élj még érzel, s lélegzel,
Halj meg, ha sok sebből elvérzel.
Szenvedj amíg van erőd s még van miben hinned, de ha vége,
Szrelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.
______________________________________________________________
Elszállt már a remény
Látom az arcod,
Szép barna szemed,
Sajnálom, hogy ott és most, nem én vagyok veled.
Fály a szívem,
A melkasom sajog,
Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.
Ordítani tudnék,
De sajnos nem lehet,
S iszonyúan fály, hogy más áll melletted.
Seretlek téged,
Szeretlek nagyon,
De ha elmondom ezt neked, őt cserben hagyom.
Nem kérheted tőlem,
Hogy egy kis örömért,
Eláruljam őtt lehet, a semmiért.
Hisz te őt szereted nagyod.
Én csak várok, s reménykedek,
Hogy jön majd idő, mikor nyíltan szerethetlek.
Bár tudom,
S érzem sajnos mélyen,
Hiú ábránd csupán, hogy lenne még esélyem.
Látom kedves arcod,
Vigasztalnál érzem,
De attól, hogy halgatok haldoklik reményem.
Nézem barna szemed,
Rámnézel és látom,
Szerelmed, mit úgy szomjazok csak egy kósza álom.
Elszállt már a remény,
Már rég nem is várom,
De lelkem baját elmondanám... Oh annyira bánom!
By: Gery11111