navidad[X]

pár hete olvastam egy cikket, sajnos nem emlékszem hogy hol... abban az volt hogy a Keselyű belekerül(het) a 4. részbe megpróbálom megkeresni azt a cikket

az Internet 2-ről itt olvashatsz még: http://www.jox.hu/cikkek/818/4 http://www.softwareonline.hu/Article/View.aspx?id=2747

az IMDB szerint 2011-ig kell várni a folytatásra http://www.imdb.com/title/tt0948470/

nagyon szivesen

Idén ősszel repülhet a plazmahajtású csészealj Egy új szárny nélküli, csészealj alakú repülőgép prototípusa fog bemutatkozni a Florida Egyetem professzora, Subrata Roy munkájának köszönhetően. A tudós szerint amennyiben a "szárny nélküli elektromágneses légi jármű" (WEAV) képes a repülésre, végre új korszak köszönthet be a repülőgéptervezésben. "Ha működik és képesek leszünk reptetni, az egy kvantumugrással felérő esemény lenne a repülő tárgyak történetében" - mondta Roy. A WEAV a magnetohidrodinamika nevű fizikai jelenséget fogja alkalmazni, amit a Tom Clancy regényéből készült Vadászat a Vörös Októberre című film képzeletbeli orosz tengeralattjárója is alkalmazott. Marko Ramius kapitány vízi járművének hajtóművében nem voltak mozgó vagy forgó alkatrészek, elektródák ionizálták a vizet, ami kiáramolva a tengeralattjáró hátsó traktusán hangtalanul hajtotta előre a hadigépezetet. Roy szerint ez az alapelv ugyanúgy alkalmazható a levegőben is akárcsak a vízben, más kérdés hogy a 90-es években tengeralattjárók esetében már megpróbálkoztak a megvalósítással, a végeredmény azonban teljes egészében hatástalannak bizonyult, így a japán-amerikai Yamoto projekt feledésbe merült, de ez egy másik történet. A WEAV-ban két különböző elektróda sorozatot helyeznek el egy vékony kerámia lapon. Az egyik sorozat a repülőgép tetejére és aljára kerül, ami az ionizált levegőt lefelé mozgatva felhajtóerőt képez. Egy másik sorozat a gép oldalán kap helyet, ez biztosítja az előrehaladást. Az elektródák egy vezető folyadékot állítanak elő a környező levegő plazmává ionizálásával. A plazmán elektromos áram átvezetésével nyert erő hatással van a közeg áramlására és mozgásra bírja a szerkezetet. Bár a gépben nincsenek mozgó alkatrészek, maga a WEAV forogni fog, akárcsak a régi amerikai mozifilmek csészealjai, biztosítva a szerkezet stabilitását, valahogy úgy, ahogy egy puskacső forgásra kényszeríti a lövedéket hogy az egyenesen repüljön. Nem ez lesz az első magnetohidrodinamikát alkalmazó repülőgép, teszi hozzá Anthony Colozza, a NASA Glenn Kutatóközpontjának munkatársa. Nyolc évvel ezelőtt egy NASA csapat már kísérletezett az ionizált levegő meghajtással egy külső energiaforráshoz csatlakoztatott repülőszerkezet levegőben tartásához. "Amikor sikerült elérniük a kitűzött célt, azt hitték valami csodát műveltek, egy anti-gravitációs gépet alkottak, és minden ilyesmi" - mondta Colozza. "Aztán berakták egy vákuumkamrába és a szerkezet meg sem mozdult" Az új repülőgépnek levegőre, vagy legalább mágneses mezőre van szüksége a működéshez, tehát a világűrben ezzel aligha repkedhetünk, különösen a bolygóközi utazásokra alkalmatlan. Roy becslése szerint az első próbarepülésre akár már az ősszel sor kerülhet, siker esetén pedig elkezdhetnek nagyobb méretekben is gondolkozni, a prototípus ugyanis csak 15 centiméter átmérőjű. A projektet már most nagy érdeklődés övezni, a NASA és az Egyesült Államok Légiereje egyaránt szerződést kötött Roy-jal, és az UFO elméletek gyártói is kíváncsian figyelik a történéseket. Roy magabiztosan tekint a jövőbe, pedig nem tűnik egyszerűnek egy plazma meghajtású gép repülésre bírása, különös tekintettel arra, hogy a magnetohidrodinamikus elv elég sok energiát igényel, Roy gépe pedig egy fedélzeti akkuval fog üzemelni. A hajtómű Roy a Légierő által finanszírozott plazma aktuátor kutatásának eredménye, a prototípus legyártása pedig az egyetem műszaki és űrrepülési mérnöki karának, valamint villamos- és számítástechnikai mérnöki karának közös projektje lesz.

Mégis visszatér Ripley? Sigourney Weaver egy interjúban azt állította, hogy ha egy Ridley Scott kaliberű rendező készítené az ötödik Alien filmet, akkor szívesen elvállalná Ripley szerepét. Úgy tűnik Rocky, Rambo és Indy sikeres visszatérése egyre több, a '80-as évek kultikus karaktereit veszi rá egy utolsó (?) megmérettetésre. Bár ellentétes híresztelések látnak napvilágot, mégis szinte biztos, hogy Axel Foley is megújul és a jelek szerint az eddig ettől teljes erejével elzárkózó Sigourney Weaver is felöltené Ripley alakját. Legalábbis az OK Magazin legújabb cikke szerint. A 60 éves színésznő nyilatkozata szerint ugyanis szívesen szerepelne az ötödik Alien filmben, ha ezt egy olyan tehetséggel megáldott rendező készíteni, mint Ridley Scott. És természetesen a történetnek is minimum elfogadhatónak kell lennie.

Megmutatta a Naprendszer peremét a Voyager 2 A Voyager 2 űrszonda utazása a csillagközi űr felé meglepő betekintést nyújt a Naprendszer peremén uralkodó energiákba és mágneses erőkbe, valamint megerősíti, hogy naprendszerünk alakja némileg lapított. A Voyager 1 és a Voyager 2 kilövésük után 30 évvel is sugároznak vissza adatokat a Földre. Mindkét szonda átlépte a Naprendszer peremét, a lökéshullámot (termination shock), ahol a kifelé irányuló napszél összeütközik a csillagközi űr befelé tartó részecskéivel. Ez a perem veszi körül és zárja le a helioszférát, egy óriási buborékot, a Nap magnetoszféráját. "A kifelé áramló napszél megpróbálja felfújni ezt a buborékot, ellensúlyozva a beérkező csillagközi szél nyomását" - nyilatkozott a SPACE.com-nak Edward Stone fizikus, a Voyager projekt tudósa, aki a Kaliforniai Műszaki Egyetemen dolgozó kollégáival közösen publikált egy tanulmánysorozatot a Voyagerek felfedezéseiről a Nature július 3-i számában. A Voyager 2 a Naptól számított 11,2 milliárd kilométernél (76 CSE) érte el a Naprendszer déli határvonalát, míg a Voyager 1 ennél valamivel távolabb, 12,5 milliárd kilométernél (84 CSE) az északit. Ez alátámasztja azokat a korábbi feltevéseket, melyek szerint a helioszféra a déli területén laposabb mint az északin. Az aszimmetrikus alak oka egy csillagközi mágneses mezőben keresendő, ami jelenleg nagyobb nyomást fejt ki a déli területre, ez azonban 100.000 évente változik a mágneses mező turbulenciájának köszönhetően, magyarázta Stone. A Voyager 1 2004. decemberi áthaladását összehasonlítva a Voyager 2 2007. augusztusi áthaladásával lehetővé tette a tudósoknak, hogy megbizonyosodjanak róla, a második űrszonda valóban elhagyta a lökéshullámot és belépett a fejhullámba (heliosheath), a helioszféra külső rétegébe. A Voyager 2 jelenleg több működő műszerrel rendelkezik, mint testvére, melyek részletesebben mutatják be a lökéshullámot, amit valójában most tanulmányozhatnak első alkalommal, mondta John Richardson, a Voyager plazmafizikai műszerének főfelügyelője az MIT-n. A Voyager 1 plazmadetektora még a Szaturnusz melletti elhaladásakor tönkre ment, így a tudósok kénytelenek voltak megvárni a Voyager 2-t, hogy betekinthessenek a napszél energiájának sorsába, amikor az becsapódik a csillagközi űrbe. A napszél szuperszonikus sebességgel áramlik a Nap felől, hőmérséklete megközelítőleg 17540 Fahrenheit fok. A tudósok feltevése szerint a kifelé áramló részecskék egyidejűleg lassulnak le és hevülnek fel körülbelül 1,8 millió Fahrenheit fokra, a Voyager adatai alapján azonban kijelenthető, hogy a napszél hőmérséklete mindössze 180000 F fokot ér el a Naprendszer határmezsgyéjén. Richardson szerint a hiányzó energiát a csillagközi űrből érkező betolakodók veszik fel. A kívülről beáramló semleges atomok a fejhullámba érve energizálódnak, összesen 80 százalékát véve fel a napszél energiájának. A tudósoknak még ki kell bogozniuk ennek a jelentőségét, de emellett egy rejtély is magyarázatra vár. Miért lassul le a napszél a vártnál hamarabb, miért nem rohan neki a lökéshullámnak teljes erejéből? A kutatók azt gyanítják, hogy a részecskék már a csillagközi széllel való találkozásuk előtt kezdik elveszíteni energiájukat. Richardson adatai szerint a napszél 400 km/s sebessége 300 km/s-ra csökken még mielőtt elérné a lökéshullámot, a lökéshullámon túl pedig már jelentősen, 150km/s-ra esik vissza. Az eredeti küldetésüket bőven túlteljesítő Voyagerek folytatják magányos útjukat a végtelenbe, Stone szerint 5-7 év múlva érhetik el a csillagközi űrt, várhatóan az első adatokat a Voyager 1 fogja visszasugározni ebből a még ismeretlen közegből.

azaz

Korhatáros Mirrors trailer Eddig nem igazán keltett komolyabb feltűnést Kiefer Sutherland horrorja, ám a most megjelent, szigorúan korhatáros előzetes alapján lesz min borzonganunk a mozikban. Alexander Aja neve maximum a Sziklák szeme első feldolgozása kapcsán lehet ismerős. Bár a film megosztotta a nézőket, azt azért el kell ismerni, hogy a férfi ért a feszültségkeltéshez. Erre újabb ékes bizonyíték - lehet - a most megjelent Mirrors trailer is. Az augusztus 15-én bemutatásra kerülő horror sztorija szerint Sutherland egy biztonsági őrt alakít, aki egy lerobbant épület tükreiben valami olyat fedez fel, amely minden ismerősére, családtagjára "rossz" hatással lesz. A 24 sztárja mellett Amy Smart és Jason Flemyng neve csenghet ismerősen a moziba járóknak. Trailer: http://www.movieweb.com/video/V08GzYZy29OtcU --------------- (az előzetes alapján jó filmnek tűnik... én már várom... Kiefer Sutherland az egyik kedvenc színészem)

nem erre gondoltam egy kis segítség: Matt Damon

Beépített szépség 2.: Csábítunk és védünk krimi, 2007, Brad Pitt (ez szerintem nagyon könnyű )

A NASA-é lehet az első napvitorla az űrben A NASA kutatói régóta álmodnak arról, hogy a napszél befogásával vitorlázzanak a bolygók között. Nyáron végre valóra válhat ez a vágyuk. "Tartsák a tenyerüket a Nap felé! Mit éreznek? Természetesen meleget. De ezeknek a hősugaraknak nyomásuk is van... csak éppen sohasem vették észre, mert annyira parányi érték. A tenyerükre mindössze háromszázezred gramm nyomás nehezedik. De odakint a világűrben ilyen csöppnyi nyomás is fontos lehet, mert egyfolytában hat, óráról órára, napról napra. A rakéták üzemanyagával ellentétben ez az energia nem kerül semmibe, és mennyisége is korlátlan. Ha akarjuk, tetszés szerint felhasználhatjuk. Olyan vitorlásokat építhetünk, amelyeket a Napból áradó sugárözön hajt". Ezek nem egy NASA tudós, hanem egy kitalált karakter - John Merton - szavai Arthur C. Clarke Napvitorlások című novellájából. Azonban ha minden jól megy, Merton, a Diana napvitorlás kapitányának látnoki szavai hamarosan tényként kezelendők. A NASA kutatói régóta álmodnak arról, hogy a napszél befogásával vitorlázzanak a bolygók között, azonban a sci-fivel ellentétben az emberiségnek mind a mai napig nem sikerült bevetnie hosszú ideje fejlesztés alatt álló napvitorláit. "Mindig kell lenni egy első alkalomnak" - bölcselkedett Edward Montgomery a NASA Marshall Űrrepülési Központjának projektvezetője, aki csapatával és az Ames Kutató Központ munkatársaival az idei nyáron történelmet írhat a NanoSail-D nevet viselő napvitorlával. A "D" a napvitorla demonstrátor minősítését jelzi, ami a SpaceX egy Falcon 1 rakétáján indul majd a csendes-óceáni Omelek-szigetről. "Kilövési ablaka" július 29-től augusztus 6-ig tart, ezt követően augusztus 29 és szeptember 5 között nyílik újabb lehetőség a felbocsátásra. "A NanoSail-D lesz az első teljesen beüzemelt napvitorla a világűrben, és az első űrjármű, ami a Nap nyomását használja magasságszabályozásának vagy orbitális manőverezésének első számú eszközeként" - fejtette ki Montgomery. "Mindig keressük a lehetőségeket. Az Ames rendelkezik egy hellyel a Falcon 1-en és megkérdezték nem kívánunk-e csatlakozni hozzájuk. Természetesen igent mondtunk. Napvitorlánk beüzemeléséhez a Kalifornia Egyetem Műszaki Intézetének Poly Picosatellite Orbital Deployerét, röviden P-POD eszközét fogjuk használni." Néhány évvel ezelőtt a Planetary Society megpróbálkozott egy NanoSail-D-hez hasonló küldetéssel, ez volt a Cosmos I, azonban a kilövő jármű meghibásodása és megsemmisülése véget vetett a projektnek. Montgomery és kollégái meggyőződése, hogy ez a NanoSail-D esetében nem következhet be, és a napvitorla sikeresen kibontja mind a négy fátyolszerű szárnyát az űrben. Miért ilyen fontos a napvitorla? Mivel az űrben nincs súrlódás, amint egy napvitorlás mozgásba "lendül" gyakorlatilag örökmozgóvá válik, képes folyamatosan gyorsulni jóval azután is, amikor egy rakéta már rég kifogyott volna az üzemanyagból és már csak sodródik a végtelenben. Így a napvitorla, ha idővel is, de sokkal nagyobb sebesség elérésére képes és nagyobb távolságokra juthat el, mint bármelyik rakéta. Emellett a napvitorlás haza is térhet, a vitorla ugyanis manőverezésre is alkalmas, így "széllel szemben" visszajuthat a Földre. "Nem is az a kérdés, hogy egy napvitorlás milyen messzire jut el egy rakétához képest, sokkal inkább az, hogy milyen gyors" - mondta Montgomery. "A rakétahajtású Voyagereknek sikerült elhagyni a Naprendszert, de ehhez több mint három évtizedre volt szükség. Egy ma elindított vitorlás valószínűleg egyetlen évtized alatt befogná őket, bár az elindulásuk jóval lassabb. Kis távolságokon, például a Föld és a Hold között ajánlatosabb a rakéták alkalmazása. Rakétával az út napokban számlálható, napvitorlával hónapokban" Sokak szerint mindez csak spekuláció, a NanoSail-D azonban bebizonyíthatja mennyit érnek a napvitorlák, amiket nem csupán hajtóműként képzelnek el. A Föld körül párszáz kilométeres magasságban számos mikroműhold kering, melyek küldetésük végeztével évtizedeken át pályán maradnak, a hulladéknak számító, immár irányíthatatlan űreszközök pedig komoly kockázatot jelenthetnek más űrjárművek számára. A NanoSail-D elvileg fékezőernyőként is szolgálhat a mikroműholdak számára, lerövidítve az időt, ami a légkörbe való visszatéréshez szükséges. A vitorla ilyenkor nem a napszelet, hanem a nagyon ritka felső légkört használja ki a műholdak lassításához, ez sokkal egyszerűbb, mint egy tartalék hajtóművet elhelyezni a pályaelhagyáshoz.

akkor te egy előzményt szeretnél látni

Folytatódik a Kung Fu Panda A jelek szerint a DreamWorks egy újabb sikeres animációs sorozatot hozott létre. Amerikában még mindig sikerrel vetítik a Kung Fu Panda című mesét, melynek folytatását már el is kezdték tervezgetni a készítők. A DreamWorks és a Pixar évek óta ádáz harcot vív a legjobb animációs filmeket készítő stúdió címéért és bizony az állás nagyon is döntetlenre áll. Az egyik oldalon a Shrek-trilógia, a Cápamese és a Kung Fu Panda áll, a másikon pedig a Némó nyomában, Verdák és még megannyi siker. A DreamWorks a Kung Fu Pandával egy újabb sikert könyvelhetett el, melyet természetesen nem hagyhat kiaknázatlanul. Miközben Amerikában tombol a Wall-E őrület, addig Spielberg cége szép csendben bejelentette a Panda folytatását. Az első rész jelenleg 232 milliós összbevételnél tart és még jó pár országban bemutatásra vár. Mindenesetre a stúdió kiadta a parancsot, miszerint az első részt készítő brigád mehet történetet kreálni, az animátorok pedig a tervezett DVD-kiadáshoz készítenek extrákat.

spanyol---> Fernando Torres és David Villa

Elérkezik a zettabájt korszaka A Cisco előrejelzése szerint a következő négy évben a globális IP-alapú hálózati forgalom eléri a fél zettabájtot. Egy zettabájt ezermilliárd gigabájt, 1000 exabájt, azaz 250 milliárd DVD. A cég szerint 2012-re a 2007-es adatokkal összehasonlítva hatszoros növekedés várható, elsősorban a videóforgalom és a közösségi hálózatok térnyerése miatt. Azelőrejelzés a 2007-2012 közötti időszakra vonatkozóan foglalja össze a fogyasztói és vállalati, illetve intézményi IP-hálózatokkal kapcsolatos főbb trendeket. A Cisco saját, valamint független elemzők előrejelzései alapján készített tanulmánya szerint a legmarkánsabb folyamatok hajtóerői a videoalapú tartalmak illetve a Web 2.0-ás közösségi hálózatok és a csoportmunka-alkalmazások egyre dinamikusabb terjedése. Az IP-forgalom összetett éves növekedési rátáját 2007 és 2012 között 46%-ra taksálja, ami annyit jelent, hogy a forgalom kétévente közel megduplázódik. Az ilyen volumenű forgalom hálózati sávszélesség-igénye hozzávetőlegesen 522 exabájt, ami valamivel meghaladja a fél zettabájtot. Az online video-alapú kommunikáció és szórakoztatás, valamint a közösségi hálózatok megjelenése rendkívül nagymértékben növelik az internetes adatforgalmat. 2012-ben az internetes videoforgalom önmagában véve 400-szorosa lesz az Egyesült Államok 2000-ben mért teljes gerinchálózati forgalmának. Ezt a trendet erősíti az a tény is, hogy míg az internetes videoforgalom a teljes nemzetközi magánfelhasználói forgalom 12%-át tette ki 2006-ban, addig 2007-ben ez az érték 22%-ra emelkedett. Az előrejelzések szerint az igény szerinti (on-demand) videó, az IP-televíziózás, a peer-to-peer (végpontok közötti közvetlen kapcsolaton alapuló) videó és az internetes videotartalmak 2012-re a teljes fogyasztói forgalom közel 90%-át teszik majd ki. A vállalati és intézményi IP-forgalom várhatóan ugyancsak erőteljesen bővül, így összetett növekedési üteme az előrejelzések szerint a 2007-2012 közötti időszakban évente 35% lesz. Az üzleti IP-forgalom bővülésének két alapvető motorja a szélessávú technológia növekvő terjedése a kisvállalati szegmensben, illetve a fejlett videokommunikációs alkalmazások elterjedése a vállalkozások körében. Az üzleti IP-hálózati forgalom legdinamikusabb növekedése a feltörekvő piacokon illetve az ázsiai és csendes-óceáni térségben várható. A 2012-ig tartó időszakban a forgalom volumene továbbra is Észak-Amerikában lesz a legnagyobb; amit az ázsiai és csendes-óceáni térség követ majd Nyugat-Európával karöltve. 2012-re a globális IP-forgalom eléri a havi 44 exabájtot, szemben a 2007-es havi 7 exabájt alatti értékkel. Összehasonlításképpen, a 2002-es globális IP-forgalom összesen évi 5 exabájtot tett ki, vagyis 2012-re az IP-forgalom éves volumene ennek a százszorosa lesz. 2012 decemberében a havi globális IP-forgalom 11 exabájttal lesz magasabb, mint az előző év utolsó hónapjában, azaz a forgalom mindössze egyetlen év alatt ugyanannyival bővül majd, mint amekkora növekedést a 2000 óta eltelt nyolc évben mutatott. 2008 és 2012 között a mobil adatforgalom évente hozzávetőlegesen megduplázódik. "A vizuális hálózatok terjedése világszerte jelentősen kihat az IP-forgalom növekedésére, mind a fogyasztói, mind az üzleti szolgáltatások piacán." - mondta Suraj Shetty, a Cisco alelnöke. "Pár éve az 'exabájt' még teljesen ismeretlen kifejezésnek számított. Ma azonban olyan erőteljes növekedésnek lehetünk tanúi, hogy 2012-re ismét egy új kifejezéssel bővül a szótárunk, mert akkora már a zettabájt lesz az általánosan használatos mértékegység."

fodrász

33 éves a digitális fényképezőgép Steve Sasson, a Kodak egyik mérnöke 33 évvel ezelőtt rakta össze a világ első digitális fényképezőgépét. Gyorsan elrejtették jó mélyre. A mindenféle kütyüből összerakott szerkezet a CCD lapka (igen, már létezett) által felvett képeket egy szalagra rögzítette, és egy másik készülék közbeiktatásával egy tévén jelenítette meg. Persze a kép maga még fekete-fehér volt. A hordozhatóságot tekintve Sasson találmánya kb. 4 kg volt, kinézetét tekintve pedig könnyedén összekeverhető volt egy konyhai masinával. Mégis, ha évtizedekkel ezelőtt kész volt a technológia magja, miért tarthatott ennyi ideig a tényleges áttörés? Nos, a késlekedés egyik okozója maga a fényképezőgép gyártó, mely bevételeinek döntő részét a filmtekercsek eladásából szerezte. A prototípust ugyan bemutatták a Kodak vezetőinek, ám azok a prezentáció után nem lelkesedtek a dologért. "A prototípusom akkora volt, mint egy nagyobb kenyérpirító, de a műszaki emberek imádták" - nyilatkozta Sasson. "Mivel nem használt filmet, a menedzsment reakciója annyi volt, hogy 'csodás, de ne mesélj róla senkinek.'" Bill Lloyd technológiai vezető egyáltalán nincs meglepődve ezen, a New York Times-nak tett nyilatkozata szerint "Öt éve vagyok a cégnél, és még ma sem tudom, mennyi mindent birtokol a cég. Úgy néz ki, a Kodak antitesteket fejlesztett ki minden ellen, ami a filmes részleggel versenyezhetett volna." És hogy a vállalatnak bőven van szellemi tulajdona jól jellemzi az a tény, hogy ezer kutató-fejlesztő munkatársuk van, és a szabadalmakból származó bevételeik éves szinten 250 millió dollárra rúgnak. Persze a világ változik, és a fejlődés megállíthatatlan: a Kodak filmes részlege manapság ötödakkora, mint két évtizeddel ezelőtt volt, az egykor 145 ezer embernek munkát adó gigász 2007 végén már csak 27 ezer alkalmazottat foglalkoztatott. A vállalat az innen kieső bevételeket a digitális termékekkel pótolja. 2001-ben Sasson - aki továbbra is a Kodaknál dolgozik - ismét bemutatta a találmányt a nagyközönségnek. A mérnök víziója - a CCD szenzor, a tévéhez kapcsolhatóság és a filmtekercsek kiváltása - napjainkra világszerte elterjedt megoldássá vált.

Miért okoz annyi meglepetést a marsi talaj? Több évtizednyi kísérletezés után sem találják a bolygótudósok a marsi talaj tökéletes receptjét, amit jól példáz a Phoenix leszállóegység küzdelme a talajminta bejuttatásával a TEGA műszerébe. A minta elsőre túl csomósnak bizonyult, hosszas vibráció hatására sem lazult fel, végül egy áthidaló megoldással a mintát felszedő robotkar rázta szét a lapátjában összegyűjtött anyagot, "kiszitálva" belőle a nagyobb szemcséket. Ez működött, a talajszemcsék végre eljutottak a TEGA égetőkamrájába és megkezdődött az elemzésük. "Az egyik nehézség amivel szembe kell néznünk egy olyan anyag előállítása, ami pontosan ugyanúgy viselkedik, mint a Marson található talaj" - reagált William Boynton, az Arizona Egyetem munkatársa egy sajtótájékoztatón a küldetés nehézségeire irányuló kérdésekre. A kutatók számos talaj "szimulánst" használnak a küldetések tervezésekor, egy-egy ilyen anyag azonban többnyire csak egy-egy tulajdonságát adják vissza bolygószomszédunk felszínének. Szemben a holdporral, a kutatóknak nem áll rendelkezésére tényleges, tanulmányozható marsi talajminta, így kénytelenek az űrszondák és távcsövek adataira hagyatkozni, amikor megpróbálják felbecsülni a talaj összetételét és szemcseméretét. A Marson uralkodó körülmények szimulálása szintén nagy kihívást jelent. A speciális kamrák visszaadják ugyan a vörös bolygó hőmérsékletét és nyomásait, rendszeres alkalmazásuk azonban igen erőteljesen megnyomja egy-egy küldetés költségvetését, ezért próbálkoznak a kutatók olyan anyagok előállításával, amik normál laboratóriumi környezetben is képesek visszaadni a marsi talaj tulajdonságait. Ilyen utánzatokkal tesztelik a Marsra készülő egységek műszereit, legyen az műhold, vagy egy leszállóegység. A kamerák és egyéb optikai műszerek teszteléséhez például a JSC Mars-1 nevű szimulánst veszik elő, ami valójában a hawaii-i Mauna Kea hegy vulkanikus hamuja, ez ugyanis egészen pontosan adja vissza a Mars felszínének fényvisszaverő képességeit. A leszállóegységek és a marsjárók teszteléséhez a talaj mechanikus tulajdonságait visszaadó szimulánsok a legfontosabbak. Ezekkel tesztelik a robotok mintavételezését, manőverezését és a műszerek ellenálló képességét a talaj viszontagságaival szemben. A Phoenix markolóját egy tucsoni laborban tesztelték, egy úgynevezett Rakomány Interoperabilitási Tesztágyban (PIT). A művelethez finomra őrölt vulkanikus kőzetet elegyítettek szemcsésebb anyagokkal és vízzel, amiből egy iszapos kotyvalékot kaptak. Ezt kiégetik, eltávolítva a víz jelentős részét, csupán annyi nedvességet hagyva, ami csomósan tartja a talajt. A végeredmény elvileg hűen szimulálja a Mars talajrészecske méreteinek eloszlását, állítja Ray Arvidson, a Phoenix robotkarjának tudományos tevékenységét felügyelő szakember, hozzátéve, hogy az eloszlást az előző öt NASA leszállóegység megfigyeléseiből kalkulálták ki. Ezzel viszonylag jól visszaadhatók a talaj mechanikus tulajdonságai, a szemcseméret azonban a tapadásban is szerepet játszik, ezzel gyűlt meg legutóbb a Phoenix baja. A Földön általában a víz teszi csomóssá a talajt, a Marson viszont valószínűleg a víz elpárolgása után visszamaradt sók tartják össze a részecskéket. Az ilyen egyenetlenségek megnehezítik a szimulációkat és nem várt hatásokhoz vezethetnek, lásd a beöntő nyílásban megrekedt minta. A jég újabb kihívást jelent a robotlabor számára. "Leginkább a jeges altalaj kezelésétől tartok" - mondta Arvidson, aki számos szimulánssal próbálkozott már a 70-es évek Viking leszállóegységeinek felkészítésekor is. A Phoenix jégmintavételi képességeinek teszteléséhez a csapat összetört vulkanikus kőzetet kevert cementszerű anyagokkal. Hamarosan meglátjuk ez mennyire volt megfelelő, hiszen a Phoenix legfrissebb adatai szerint vízjeget találtak. A küldetés irányítói a felfedezésről június 20-án számoltak be. Június 15-i ásásuk után világos csomókra lettek figyelmesek az elmozdított talajréteg alatt, ami másnap is jelen volt, 19-re azonban elpárolgott. A tudósok szerint ez nem lehet széndioxid jég, mivel az egyetlen napig sem bírta volna ki az adott körülmények között. Visszatérve a Phoenix tesztelésére, egy teljesen új, az eddigieknél állítólag több szempontból is alkalmazható szimuláns kifejlesztését eredményezte. Ez a Mojave Mars Szimuláns (MMS), amit a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma (JPL) kísérletezett ki a kaliforniai Mojave-sivatag vulkanikus kőzeteiből kinyert homokból és porból. Ezzel az anyaggal azt vizsgálták, képes-e a Phoenix annyira felhevíteni a talajmintákat, hogy abból a jég is elpárologjon. Az MMS azért alkalmas a feladatra, mert nem szívja magába illetve nem raktározza el ásványi szerkezetében a vizet, ezáltal a kutatók figyelmen kívül hagyhatják a víz hatásait. A JPL mérnöke, Luther Beegle szerint az anyag a talaj mechanikai tulajdonságainak szimulálására is alkalmas, mivel ebben is megfelelő a részecskék méretbeli eloszlása, a keverékhez használt kőőrlemények elkészítésekor pedig egyáltalán nem használtak vizet - gyakorlatilag visszaadva azt a folyamatot, ami a szelek segítségével a Marson elporlasztotta a köveket. "Úgy vélem elérkeztünk arra a pontra, ahol egy olyan szimulánssal rendelkezünk, ami visszaadja a Mars általános körülményeit" - összegzett Beegle. A Phoenix csapat már nem tudta kihasználni az MMS sokoldalúságát, ez az eljövendő küldetésekre vár, mint a Mars Science Laboratory, ami két év múlva éri el a vörös bolygót.

egyáltalán nem

egyértelműen: vérfarkas

Interware

szintén: Premier League

napi fél doboz

a krumplit szeretem... de nemnagyon eszem (a sültkrumpli rák keltő hatású )