gyufika

A 80-as évek elején történt, hogy a székesfehérvári állomáson felszálltam délután 3 óra körül egy Bp, Keleti pályaudvarra taró személyvonatra. Jobban mondva felpréselődtem, mert annyira zsúfolt volt. Tele volt orosz katonákkal még a peron is. Nehezen, de sikerült becsukni mögöttem a peronajtót. Úgy álltunk ott, mint a szardiniák a konzervben. Igyekeztem lazán viselkedni, ami nem volt könnyű, hisz még a zsebkendőt is alig tudtam az arcomhoz emelni. Azért sikerült szerencsére . A vonat hamarosan elindult. Ekkor kintről valaki elkezdte befelé nyitogatni az ajtót, ami a kinti ember erőszakosságának köszönhetően sikerült is. Ekkor berepült egy diplomata táska, amellyel pont bokán dobott a tulajdonosa. A vonat közben gyorsult, s ennek ütemében fokozódó ütemű trappolást lehetett hallani kintről, ami egy bizonyos idő elteltével egyre halkabban hallatszott, majd megszűnt. Összenéztem a katonákkal, akik közül némelyik csak a vállát rángatta. A vonat egyre gyorsabban robogott, amiből feltételeztem, hogy a berepült táska tulajdonosa nem tudott felszállni. Hezitáltam kicsit, s úgy döntöttem, érző lelkű ember lévén jót cselekszem: Megfogtam a táskát, s nagyot lendítve kihajítottam a vonatból. Sajnos ekkor már kissé túlhaladt a vonat az állomáson, ennek következtében a táska némi gazban és csalánban landolt. Kihajoltam a vonat ajtaján, mert meg akartam mutatni a tulajdonosnak, hogy hol keresse. Ekkor azt láttam, hogy az illető a vagon hátsó részén meg éppen felszállt a vonatra. -Húha! -szaladt ki a számon, miközben összenéztem a katonákkal. Óvatgosságból egy vagonnal előbbre tolakodtam a vonaton, persze csak a békesség kedvéért. Lehet, hogy látta az illető a kirepülő táskát, de már nem szállt le a vonatról. Zavart a dolog, ezért előrementem a büfékocsiba, hogy egy kávé mellett nyugtassam magam. Gyufi