Savallo

ez is saját szerzemény:

1

Temérdek szikra gyúlt szívemben

Kőlelkem repedve hasadt.

Anny érzés és oly hirtelen

Nem tudom már, hogy mi maradt.

 

2

Miért oly bonyolult itt minden?

És miért fáj úgy, ha szakad.

Nekem semmim, de semmim nincsen

És nincs oly út mely nyitva marad.

 

3

Vajon tényleg kidől az a fa?

Mely elhagyva, magában áll;

És nincsen szem vagy fültanúja

Önönmaga bukásának.

 

4

Szívem szakadéka ismét tágult

És a saját magam balgasága.

S mi miatt ez a sors énrám hárult

Szeretném, hogy tényleg lássa!

 

 

 

remélem kedvetek lelitek benne

ezt én írtam:

 

Számomra nincsen már mentség

S nehezen mennek a dolgok

Szívemben sincsen már szentség

És nincsen oly hely, hogy otthon.

 

Laza, fásult és egyszerű

Így írnám le ezt a verset

Mely mégcsak nem is újszerű

De Unalom ide kerget.

 

Téma hijján miről írjak?

Tán halálról, borrol, nőről?!

Van elöttem oly sok minta

De még egyikről sincs gőzöm

 

Így hát írok lapfogytáig

Semmiről ennyit regélve

Nem is tudom ezt mind máig

Hogyan jutott eszembe

 

Remélem kedves olvasóm

Hogy Te talán kedved leled

Ervinke megint csak alkot

Úgy írja mindezt Neked! :-)