Savallo

ez is saját szerzemény: 1 Temérdek szikra gyúlt szívemben Kőlelkem repedve hasadt. Anny érzés és oly hirtelen Nem tudom már, hogy mi maradt. 2 Miért oly bonyolult itt minden? És miért fáj úgy, ha szakad. Nekem semmim, de semmim nincsen És nincs oly út mely nyitva marad. 3 Vajon tényleg kidől az a fa? Mely elhagyva, magában áll; És nincsen szem vagy fültanúja Önönmaga bukásának. 4 Szívem szakadéka ismét tágult És a saját magam balgasága. S mi miatt ez a sors énrám hárult Szeretném, hogy tényleg lássa! remélem kedvetek lelitek benne

ezt én írtam: Számomra nincsen már mentség S nehezen mennek a dolgok Szívemben sincsen már szentség És nincsen oly hely, hogy otthon. Laza, fásult és egyszerű Így írnám le ezt a verset Mely mégcsak nem is újszerű De Unalom ide kerget. Téma hijján miről írjak? Tán halálról, borrol, nőről?! Van elöttem oly sok minta De még egyikről sincs gőzöm Így hát írok lapfogytáig Semmiről ennyit regélve Nem is tudom ezt mind máig Hogyan jutott eszembe Remélem kedves olvasóm Hogy Te talán kedved leled Ervinke megint csak alkot Úgy írja mindezt Neked! :-)