natalee

Szabó Lörinc

 

 

AZ EGY ÁLMAI

 

Mert te ilyen vagy ők olyanok

és neki az érdeke más

s az igazság idegállapot

vagy megfogalmazás

s mert kint nem tetszik semmi sem

s mert győznzni nem lehet a tömegen

s ami szabály, mind nélkülem

született;

ideje volna végre már

megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt

lesve alázatosan?

Fut az idő és ami él,

annak mind igaza van.

Én vagy ti, egyikünk beteg;

és mégse nézzem a fegyvereket,

hogy szeretet vagy gyűlölet

közelít-e felém?

Ha mindíg csak megértek,

hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond

szövevényben lenni szál;

megérteni és tisztelni az őrt

s vele fájni, ha fáj!

Aki bírta, rég kibogozta magát

s megy tőrök közt és trőkön át.

Ketten vagyunk, én és a világ,

ketrecben a rab,

mint neki ő magamnak én

vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,

az értelem szökik,

de magára festi gondosan

a látszat rácsait.

Bent egy, ami kint ezer darab!

Hol járt, ki látta a halat,

hogyha a háló megmaradt

sértetlenül?

Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,

s ha kiderül!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,

nincs semmi tilos;

mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,

se jó, se rossz.

Rejtőzz mélyre, magadba! Ott

még rémlik valami elhagyott

nagy és szabad álom, ahogy

anyánk, a végtelen

tenger, emlékként, könnyeink

s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! csak

ott lehetünk szabadok!

nekünk többé semmit sem ad

ami kint van, a Sok.

A tömeggel alkudni ha kell,

az igaz, mint hamu porlik el;

a mi hazánk az Egy, amely

nem osztozik:

álmodjuk hát, ha még lehet,

az Egynek álmait!

Baranyi Ferenc: Porvers

 

Akit egyszer porig aláztak:

porig kell azért lehajolni,

a méltósága-vesztett sorshoz

méltóság-vesztve igazodni.

 

Előtted ember ráng a porban?

Megértem: belerúgni könnyebb.

Még emberibb átlépni rajta

könnyed sikkjével a közönynek.

 

Mentséged is van, ha lelked

bátortalan feddése rád vall:

másokért őrzött tisztaságod

nem szennyezheted más porával.

 

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,

és hát derekad roppanó is,

ápolt tüdődet is belepné

a talajmenti szilikózis,

hát nem hajolsz porig, ha porból

akármi hív: kincs, ócska holmi ...

 

Pedig akit porig aláztak -

porig kell azért lehajolni.

"A csend beszél tovább,

Helyettem ő mondja el,

A csend beszél tovább,

Helyettem ő énekel.

 

Elbúcsúzom, de ott leszek,

Ahol a szél zúg, a nap nevet,

Elbúcsúzom,de itt marad

belőlem néhány pillanat.

 

Akkor is hallod a hangomat,

Hogyha fáj,hogyha nem szabad,

Mindig itt vagy, és ott leszek,

Ahol a szél zúg, és a nap nevet"

 

 

Én talán Spongyabob

Nekem polyásbaba,hát nem voltam oda érte! Igy utolag vissza gondolva eleg ötletes

nem találkoztam azota sem vele.