johngaugin

Sziasztok,

 

Én egy 2015 Q3 vagy Q4 Magyarország térképet szeretnék kérni IGO PRIMO-ra (Wayteq X 960 BT). Előre is köszönet!

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

 

Amit szívedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt.

 

A szerelembe -- mondják --

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

 

S aki él, mind-mind gyermek

és anyaölbe vágy.

Ölnek, ha nem ölelnek --

a harctér nászi ágy.

 

Légy, mint a Nyolcvan Éves,

akit pusztítanak

a növekvők s míg vérez,

nemz millió fiat.

 

Már nincs benned a régen

talpadba tört tövis.

És most szívedből szépen

kihull halálod is.

 

Amit szemeddel sejtesz,

kezeddel fogd meg azt.

Akit szívedbe rejtesz,

öld, vagy csókold meg azt!

 

 

Weöres Sándor: De Profundis

 

Bárhonnan is lettem, földre-űzve

ruhámból e lenti akol bűze

nem múlik soha.

Itt Istennek barma és virága

tolong egymás elevenét rágva,

szörnyü lakoma.

 

Jót aligha vártam, mégse hittem

hogy íly nyomor zsúfolódik itten;

más csillag fia

ha egy percig kóstolna kinunkba,

mintha olvadt érc-özönbe hullna,

gőzzé omlana.

 

Kedvből búba, bánatból örömbe

lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le

óhatatlanúl,

mint ki előtt megkínzása végett

váltogatnak világost-sötétet,

míg megtébolyúl.

 

Az ész itt az Észnek satnya fattya,

csak a dolgok héját tapogatja,

csontig sose jut.

Éber-álom félhomálya rajtunk,

így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,

honnan nincs kiút:

 

hisz egymáson élősködve élünk,

más halálán életet cserélünk:

a föld rendje ez.

Testvér itt a kő, fa, állat, ember,

testvért eszem lucskos gyötrelemmel

s testvérem megesz.

 

Kóbor macska szívja csibe vérét:

ennek halálkínját, annak éhét

egyben szenvedem.

Sziklát zúznak, föld húsába törnek:

nem fáj az a kőnek, sem a földnek,

de fáj énnekem.

 

Hogyha bármit ölnek, engem ölnek,

minden kínja, keserve a földnek

rám csap éhesen.

Lángba légy hull: én vergődöm ottan,

százszor halok minden pillanatban

s vége nincs sosem.

 

Léten túl is, ha szétnyílt a fátyol,

majd e világ-mélyi utazástól

reszketek, tudom.

Menny sem adhat már nekem nyugalmat:

Isten fénye közt is e siralmat

mindig jajgatom.

 

 

"Csak semmit testközelbe engedni, mondogatta Köster. Amit testközelbe enged az ember, azt meg is akarja tartani. És megtartani semmit sem lehet..."

 

"Az éjszaka utolsó órájában halt meg, közvetlenül hajnal előtt. Nehezen halt meg, sokat kínlódott, és senki sem segíthetett rajta. Szorosan fogta a kezemet, de már nem tudta, hogy ott vagyok mellette. (...) Aztán lemostam róla a vért. Merev voltam és érzéketlen, mint egy tuskó. Megfésültem a haját. A teste már kihűlt. Átfektettem az én ágyamba, és ráterítettem a paplant. Ott ültem mellette, és képtelen voltam valamire is gondolni. Ültem a széken és rámeredtem. Bejött a kutya, és leült mellém. Láttam, amint Pat arca lassan megváltozik. Nem tehettem egyebet, csak ültem ott mellette, és üres tekintettel bámultam. Aztán megjött a reggel, de ő már nem volt többé."

 

Erich Maria Remarque: Három bajtárs