xemta

Am mi a szám címe a végén?

Igazábol xemta, nem azzal van baj, hogy nem akarsz belebuzulni egyfajta zenébe, hanem azzal hogy néha olyan hülyeségekkel érvelsz aminek semmi alapja.

 

Senki sem akar itt rád eröltetni semmit, mert veled ellentétben mi értjük a te állaspontod, viszont nekünk úgy tünik hogy te képtelen vagy felfogni, hogy mi keresünk valamit a zenében, az értéket, és hogy mi ezt a rockban találtuk meg. Ami nem jelenti azt, hogy mást nem is halgatunk (legalábbis nálam). Nem tudom hogy te ezt hol olvastad, de ilyet mi soha nem állítottunk.

Sorry? Mi volt a hülyeség, amivel érveltem?

Én azokról beszéltem, akik próbálják ráerőltetni a saját ízlésüket másokra, ha nem jött volna le. De úgy látom, ebben a topicban is csak ez megy, senki se hinné el, hogy én nem karddal a kezemben jöttem ide. Vannak pl. a Youtube-on egyének, akik szeretnek mindenhova beírni ilyesmit, hogy "A zene a progresszív rockkal kezdődött, x meg y banda, ők az istenek, és csak ők játszanak igaz zenét" Minden zenéhez, ami nem az ő ízlésük. Az ilyenektől pl. falra mászok, remélem, nem ti írogatjátok ezeket.

Egyébként ennek a topicnak sincs semmi értelme az ég világon, normális ember nem győzködi a másikat a saját ízlésére való áttérésről.

Ok, én csak leírtam a véleményemet, semmi szükség nincs arra, hogy engem leoltsatok. Én biztos, hogy ameddig a zene élvezője vagyok, nem fogok egyik stílusba se belebuzulni. Persze, nyilván nagyon szép lenne, ha fognék egy gitárt, megtanulnék rajta játszani, és onnantól kezdve szerelmes hős rockernek érezném magam.. de nem.

A fotós példám pedig kétségtelenül helyes volt.

Érdekes módon míg sok olyan emberrel találkozok, akik csak disco-t vagy csak rock-ot hallgatnak, addig még eggyel sem találkoztam, akik a te példád alapján azt mondta volna egy tájképre, hogy utálom, de gáz, mert semmi fantázia nincs benne, stb, stb, és ezért én csak a profil képeket szeretem.

Igen, ez a rossz. Hogy valaki képes csak ezt vagy csak azt hallgatni. Szerintem leginkább peer pressure játszik a dologban, és ez nem feltétlen az ember saját ízlését tükrözi, ha kicsit a dolgok mögé nézünk. Ha a fotóművészet annyira el lenne "iparosodva", mint ma a zene, akkor ugyanez lenne a helyzet. Csakhogy ma még a fotókat általában műkedvelők szeretik (szerencsére)

Mindenkinek be kéne látnia, hogy egy másik zenei stílust lenézni abszolút láma dolog, és csak az illető szűklátókörűségéről ad tanúbizonyságot.

Az lehet, hogy csak én vagyok képes a dolgok mélyére látni, fogalmazni annyira nem tudok jól, de azt látom, hogy ami ma a zenében megy, az egyáltalán nem az egészséges kultúráról szól, hanem inkább az iparról, pénzről, térhódításról, stb.. És valamiért a hallgatók is azt gondolják, hogy nekik kötelező részt venniük ebben a csatározásban. Nagyon nem jó.

Szerintem magyarázd csak meg! Semmi különbség nincs zenével összehasonlítva.

Én egészen máshogy nézem a dolgokat. Szerintem nem arra való a zene, hogy kifejezzen dolgokat (na, írjon valaki novellát vagy verseket), hanem elsősorban araa, hogy legyen. Nem azért zenéltek az emberek az ősidőkben, hogy kifejezzenek valamit. Leginkább magukat pörgették fel vele, de még az ún. klasszikus műveket sem azért írták, hogy aztán az utóbbi századokban intellektuális módon minden egyes hangjegyüket kielemezzék az okosok. Partikra csinálták őket, esetleg magánrendelésre..

Ez a "többet ad" dolog nekem meg kicsit bizarr, mert én mindig megnézem a dolgokat a szerző oldaláról is. Tegyük fel, hogy van egy számom, ami a depresszióról szól. Nagyon melankolikus dallamok, szívhez szóló szöveg és miegymás. Ennek ellenére én mégse tudom átérezni a számot, mert tudom, hogy az esetek 90%-ában senki sem depressziós, és csupa jókedvvel megy az ilyen számok megírása meg a felvételek is. Különben is, depressziósan kinek van kedve zenét írni?

A művészet az szellemi rágcsa, nem azért kéne lennie, hogy most hű, beleéljük magunkat.

Én sose értettem, mit kell ebbe a kérdésbe olyan "ez vagy az" módon belemenni.

Ha választani kéne, akkor én egyértelműen a discót szeretem jobban, de igazából én egy zenében én inkább a mozgékonyságát szeretem, nem a szövegét vagy a hangszereket vagy mittudomén. Üssön egy szám, az a lényeg.

Most néztem, az ipodom legtöbbet hallgatott zenéi között ilyenek vannak, hogy Blue Lagoon, Ace of base, Rolling Stones, Prognózis...

Nem értem, miért kéne "beburkolni" magunkat egy stílusba. Pl. attól, hogy a fotóművészetben én a portrékat szeretem a legjobban, még nem fordulok el egy jó tájfotótól, ha tényleg annyira jó. Azt meg csak nem fogom fitogtatni, hogy én a portrékat szeretem, mert tudom, hogy ez teljesen láma dolog, nem vagyunk egyformák.

A zenében az ipar az, amelyik azt próbálja beléd nevelni, hogy "Ezt fogyaszd! Különbözz, de mégis legyél a hasonló ízlésű társaiddal egyforma!" Elég csak, ha belegondoltok a zenéhez kapcsolódó szubkultúrák mai előrenyomulásába. Ez a mai emó pl. teljesen ipari termék, és igazából az ilyenek megjelenése elég ahhoz, hogy a másféle ízlésvilágú fogyasztók is úgy érezzék, el kell szigetelniük magukat.

De könyörgöm, a zenének kell lennie értünk, nem pedig fordítva! Kivétel, ha valaki zeneszerző, de ott még inkább nyitottnak kell lenni szerintem.