Jump to content
PirateClub.hu

salala

Veterán
  • Pontszám

    4
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Posts posted by salala

  1. A tengerpartra

    A tengerpartra kifekszik a tenger,

    a világ végén pihen a szerelmem,

    mint távoli nap vakít a szivem,

    árnyéka vagyunk valamennyien.

    Pilinszky János

     

    Fésülködött, mert nem tudott mást csinálni, babrált kis, csenevész hajával, apró mozdulatokba ölte türelmetlenségét. Tépte, szakította haját mérgesen és fésűje tele volt sárga gubanccal. Feje új és új tervekkel viaskodott. Nyughatatlan, kócos golyó, gyönyörű bogyója a természetnek, mérges farkas-cseresznyéje a szépségnek.

    Kosztolányi - Néro, a véres költő

     

    Most harminckét éves vagyok

     

     

    Most harminckét éves vagyok.

    Nyár van.

    Lehet, hogy tán ez, amire

    vártam.

    Egészséges bronzarcomat

    aranyfénnyel veri a nap,

    és lassan

    megyek fehér ruhában a

    lugasban.

    Pipámba sárgálló dohány,

    a füstje kékes, halovány.

    A fák alatt egy kerti széken

    alszik szelíden feleségem.

    A küszöbön fiam. A szeme kék láng,

    nagy szőke fej.

    Álmos, puha száján csiklandva csorran

    a lanyha tej.

    Vad délután, a föld parázsló.

    Részeg-virágok és darázs-szó.

     

    Ha haldoklom, ezt suttogom.

    Nyár volt.

    Jaj, a boldogság máshová

    pártolt.

    Egészséges bronzarcomat

    aranyfénnyel verte a nap,

    és lassan

    mentem fehér ruhában a

    lugasban.

    Pipámba sárgálló dohány,

    a füstje kék volt, halovány.

    A fák alatt egy kerti széken

    aludt szelíden feleségem.

    A küszöbön fiam. A szeme kék láng.

    Nagy szőke fej.

    Álmos, puha száján csiklandva csorrant

    a lanyha tej.

    Vad délután volt és parázsló.

    Részeg-virágok és darázs-szó.

    Kosztolányi D.

     

    MÁR VÉGE...

     

    Már vége, nézd, a messze ég

    Fáradt szinekben ég,

    Szederjes színre vált a domb,

    És árnydarabbá állt a lomb.

    A tó, körül sötét keret,

    Tragikus tükörré mered.

     

    Ó, megvetem most az utat,

    Mely elmegy, vándorol, kutat,

    Kígyózik, nyúlik, átoson

    Erdőn, falun és városon.

    Állj!

     

    Az árnyban magad is árnyra válj!

    Nézd, csillogó fénypontokat

    Az esti ég hogy bontogat.

    Tóth Árpád

     

    .......És címere egy hervadt falevél,

    Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,

    Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

    Tóth Árpád

     

     

×
×
  • Create New...