Jump to content
PirateClub.hu

Saját versek és prózai művek


Niet
 Share

Recommended Posts

Jó versek :)

 

Én is szoktam alkotnni...:)

ÍÍme:

Úttalan utakon…

 

Seb a testem, seb a lelkem,

Megyek, amerre visz a szívem.

Mosolyogva mindenkire, ki csak szembe jön,

Rejtegetve hatalmas bánatom és dühöm.

 

Ami nekem mosolyt csal arcomra,

Az a másikat elborzasztja.

A világ előtt vadul, büszkén kiállni,

Közben a magányba és a fájdalomba belegörnyedni!

 

Gondolataim szállnak messze el,

Ha kérdezek, arra senki sem felel.

Csillagos éj alatt kihalt tájakon,

Taposom az utat, és a válaszon gondolkodom.

 

Korhadt, poros, öreg, régi padon,

A hold alatt újra szabadon.

Messze-messze járok már,

S ha belegondolok, sehol senki sem vár!

 

Úttalan utakon, szemben az árral,

Felnézek. Állok. Mindenkinek háttal.

Ijedten mindenfelé körbe nézni,

Látom. Nem maradt semmi.

 

Teljes csönd van, már félhomály,

Szakadt lelkem tovább megy, kicsit fáj.

A szél feltámad, viszi magával a csöndet,

Lehajtott fejjel nézem a földet.

 

Valami fáj. Talán csak az élet,

De ez belülről jön, nem jó előérzet.

Mellkasomat szorítva, lépdelek tovább az úton,

Ordításom és lépteim visszhangzanak a tájon.

 

Megállok, s felnézek, kis vigyor arcomon,

Felsóhajtva nekiindulok, át a sok lomon.

Megérkeztem. Kis elhagyatott viskó,

Másoknak szánalmas, de nekem pont jó.

 

Leülök egy székre, fáradt vagyok,

Két kezembe hajtom fejem, csak szuszogok.

Törött üveg a földön,

Látom magam benne, gyötrődöm.

 

Felállok, az ajtóhoz lépek,

Nézem a kihalt tájat, nem félek.

Itt fogok maradni.

 

2008.jan.30.

 

hát remélem tetszik valakinek

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Sziasztok!

 

Valamelyik nap elég különös hangulatomban voltam, és úgy döntöttem, hogy ezt versbe öntöm. Hát ez született:

 

Kísértethajó

 

Utolsó útjára indult el a hajó,

ártatlan nem tudta mi a félnivaló.

Most vitorláit lassan eresztette le,

mintha csak tudná: örök az ő ideje.

 

Utolsó útján a hajó Északnak ment,

egyenest az idő tengerén előre.

S vitorláit éppoly lassan fútta a szél,

mintha menteni próbálná a jövőjét.

 

Utolsó útján a hajó nem sietett,

ezúton maga sem tudta mit keresett,

S hirtelen körülvették hatalmas lángok,

Mintha az volna csupán gyönyörű álom.

 

Utolsó útján a hajó nem pompázott,

fedélzetén démonok sarja burjánzott.

S külde vitorláira gyilkos férgeket,

melyek kioltottak lángokat, s élteket

 

Utolsó útján a hajó egymaga volt,

annak csupán egyetlenegy utasa volt.

Ő volt az, kit neveztek egykor halálnak;

Ő volt a hajó utolsó kapitánya.

 

Utolsó útján a hajó nem kötött ki,

roncsát ma is démonok lelke gyötri.

Most is úszik e hajó célját keresve,

felégetve maga körül élteket s lelkeket.

 

 

Link to comment
Share on other sites

Egy sárkány lélek

 

Bár a sárkány hatalmas, mégis titokzatos

Ő onnét a különös, furcsa világból jön.

 

Egy olyan hely ahol, magabiztosan jár

Mégis meglapul, mint egy szellem.

 

Mindenkit megtud lepni, csak rajtad áll

A meglepetés kellemesen ér vagy sem.

 

Ránéznek és megriadnak tőle az emberek

S üldözik őt mindenhol, akár egy vadat.

 

Pedig ő nem bántott senkit csak él

És élni szeretne hisz ő is csak egy lélek.

Link to comment
Share on other sites

Egy elveszett ember.

 

Nem tudok lépést tartani a rohanó világgal,

Nem érek semmitsem a néhol elszórt imákkal.

Küzdök ellene,de ha eljutok valahova végre,

Idő előtt rogyok meg,s hullok nehezen térdre.

 

Bármerre is indulok,vádolnak az emberek,

Hisz senkinek nem vagyok így jó,bármit tehetek,

Mindenki már most a tökéletességre törekszik,

Ha elindulok ez úton én is,lelkem szívemmel veszekszik.

 

Mást mutatni magadból,mi egykoron voltál,

Elfeledtem élni életem,de nem kell nekem oltár.

Csak egy csendes,puha,nyugodt fekvőhely,

Hol nem csap meg sohasem az evilági halk zörej.

 

Nem futok el semmi elől,bármely nehézség jöhet,

Mely után tiszta tettet,meggondolatlan követ.

Csak állok a parton,szívem egy másikat keres,

Hisz ha nincs mellettem,a világ nekem nem kedves.

 

Mindenkiben hittem régen,nem bántott senkisem,

Nem volt egy beforratlan heg sem a szívemen.

De én lettem ki bántott,hisz magamat becsaptam,

Üdvösség helyett,neked Peti,csak kárhozatot adtam.

 

Elbotlok mindenhol,el is löknek sokan,

Magamban török szét,de szám marad szótlan.

Hisz lelkemnek hazudok sokszor,ahogy beszélek,

Mert lehet vége van az útnak,de én csak többet remélek.

 

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Van egy magyar szerzeményem is a sok angol között :lol:

 

Megint a folyóparton sétálsz egyre csak rajta gondolkodva

Víz figyel rád fodrozódva

Az ostobábbnál ostobább hibáidba beleestél újra

Nem tévedsz a helyes útra...

A szörnyű kétségbeesésedben már képtelen vagy lenni,de

Túl sok a bűnöd jóvátenni...

Mikor a nap utolsó sugara megvilágítja a testedet

Rájössz hogy már minden elveszett...

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Mivel én pénteken töltöttem be a 23-t ezért ennek örömére kicsit átirtam József Attila -Születésnapomra c. versét :

 

 

23 éves lettem én,

Meglepetés e költemény

Melyel meglepem e kávéházi,

Szegletem magam-magam.

 

23 évem elszelt,

S még havi 100 ezer,

Sose telt,

Azám hazám.

 

Lettem volna rádios,

Nem igy árufeltöltö szegény-legény,

de nem lettem,mert eltanácsolt a

Zsigmond téren a Gimnázium Fura-ura.

 

Intelmem Gyorsan véget ért,

a nincsen pénzem versemért,

a hont kivont szablyával,

ide idézi nevét,s hevét.

 

Ön amig szobol értek én

Nem lesz rádios e féltekén,

Vagyok,s ragyog.

 

Ha örül Ugrin Nándor tanár ur,

hogy fiunk nem rádiozást tanul,

Én egész népemet fogom,

nem középiskolás fokon szórakoztatni!

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Mikor szemembe nézel én mindig ide fagyok

Szíved most majd kinek adod

Nem vagyok más csak érted küzdő személy

Nincs más hátra csak egyetlen esély

Ha már enyém leszel távol lesz a múlt

Miközben szívünk teljesen átalakult.

Majd mikor már kezed nekem fogod

Harcolni küzdeni érted jó dolog.

Link to comment
Share on other sites

nem tudok költeni, de azért megpróbáltam, inkább ilyen történet féle lett ez:D

 

The real life ( a valódi élet )

 

...körül vesz ez a jelenség

amit úgy hívunk hogy élet.

van aki sokáig él ebben a jelenségben

van aki nem.

van aki tudatmódosító szerekkel próbál megszabadulni az élet fájdalmaitól

van aki öngyilkos lesz.

van aki másokat kínozva leli örömét

van aki csak a pénzel tud élni.

bandaháborúk,gyilkosságok.

eddig fajult az élet.

mi tettük ezt az élettel

de most már nincs visszaút.

 

sajnos most csak ennyit tudtam

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Kevés embernek mutattam meg verseim, nem igazán tudom, hogy a ma írt művet, miért is másoltam be ebbe a topicba.

 

SouD - Felemészt

 

Megszűnő csuhás omladozás,

Elérve zakatoló vágyakozás,

Szétszed és mar a gondolat,

Mutasd meg a helyes utat.

 

Fulladozik a haldokló remény,

A torz kétely s mocskos szenny,

Te légy nekem, s ha vagy még,

Te légy az, aki, fel s meglel.

 

Csapkodó érzés, kapar a pajzán,

Kavar s felemészt az út immár,

Csapongó rossz, s bűzös vad,

Kérlek, a gyötrődésben ne haggj.

 

Harapdálozik a vergődő szegény,

Elvérzett a gazdag, zörrent a menet,

Halálra ítélt a zendülő levél,

Mentsd meg kíntól sóvárgó lelkem.

 

Eszményteli gondolat, s a vágy,

A vágy, ami megtört,

Az eszmény soha,

A káosz mi szívembe döfött.

 

Elpusztult a jó, a rossz,

Elhagyott a remény, kész, végem,

Ha nem jösz, s kezem nem fogod.

Szívem kettészakad s tényleg elvérzem.

 

Írtam : 2008.július 18.

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Sajnos nem tudok minden versről külön-külön véleményt írni, de nagyon tetszik a versek többsége.

Remélem nektek is tetszeni fognak az én verseim.

 

 

Lángoló fájdalom

 

 

Körbenézek a sötétben,

A tűznél táncol a fény.

Körbe nézek a félhomályban,

Csak mi ketten, csak te meg én.

 

Rád nézek, nézlek téged,

Szemedben gyógyító fény.

Rád nézek, szemedbe mélyen,

De szerelmed nem az enyém.

 

Az égre nézek és gondolom,

Hülye voltam, már tudom.

Lépnem kéne, már nem lehet,

Szerelmem már elveszett.

 

Rég volt már, hogy volt esélyem,

De szívem nem hagyta elérnem.

Mert ő szeret téged,

Neked pedig érte forr a véred.

 

Én csak szerettelek messziről,

Álmodtam szerelmedről.

Agyam zsibbad, szívem éget,

Mert már tudom, nem szerethetlek téged.

 

Körbe nézek a sötétben,

Jön már ő is, csókol téged.

Fagyos tűz marja szívem,

És én csak nézlek, bámullak téged.

 

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Az éj sötétje

 

Sétálok az éjben

Lábam röpít messze..

Menekülni félelmedben?

Választani mersz-e?

 

Szerelemnek gyönge fátylát

Választani kellemes.

Elveszteni barátodat,

Ezért tán Érdemes?

 

Lelkem harcban edzi,

Kínoz belül érzem,

Ezüst, acél összecsap

S belül máris vérzem.

 

Évek óta szörnyű már

E belső küzdelem.

Akaratom acélos,

De ezüstön fenem.

 

Félek, hogyha megszakad

E pillalatnyi csend,

Egyik penge eltörik

S eltűnik a rend.

 

De mit tesz tönkre már,

Ha egyszer mindent tönkretett?

S mi létezett, mi volt is egykor

Minden tűzbe ment.

 

Lábam röpít, messzire visz,

S a végső állomás,

Mi véget vethet mindennek,

Egy véres tollvonás.

 

Élj még érzel s lélegzel,

Halj meg, ha sok sebből elvérzel.

Szenvedj, míg van erőd s míg van miben hinned, de ha vége,

Szerelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Elszállt már a remény

 

Látom az arcod,

Szép barna szemed,

Sajnálom, hogy ott és most nem én vagyok veled.

 

Fáj a szívem,

A mellkasom sajog,

Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

 

Ordítani tudnék,

De sajnos nem lehet,

Pedig iszonyúan fáj, hogy más áll melletted.

 

Szeretlek téged,

Szeretlek nagyon,

Elmondhatom neked, de őt cserben hagyom.

 

Nem kérheted tőlem,

Hogy egy kis örömért,

Eláruljam őt lehet, a semmiért.

 

Hisz te őt szereted nagyod.

Én csak várok, s reménykedek,

Hogy jön majd idő, mikor nyíltan szerethetlek.

 

Bár tudom,

S érzem sajnos mélyen,

Hiú ábránd csupán, hogy volna még esélyem.

 

Látom kedves arcod,

Te vigasztalnál érzem,

De attól, hogy hallgatok, haldoklik reményem.

 

Nézem barna szemed,

Rám nézel és látom,

Szerelmed mit úgy szomjazok csak egy kósza álom.

 

Elszállt már a remény,

Már rég nem is várom,

De lelkem baját elmondanám... Oh annyira bánom!

 

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Nemzetem gyilkosa

 

 

Véres a föld lábam alatt,

Kezemhez egy nemzet vére tapadt.

A kétség, mi völgyet vájt agyamba,

A létemet előlem már eltakarta.

 

A nemzet mi kitaszított

S ellenem háborút szított,

Most vérbe fagyva fekszik és vár,

Hisz a vacsora még a varjaknak is jár.

 

El sem hiszem, hogy a nemzet

Mit úgy szerettem gyilkosává tett.

El sem hiszem, hogy ki vére most kezemre száradt

Életet is adhat, s az élet itt mint forrásból fakadt.

 

A nemzet mi felnevelt, árulóvá lett,

De agyam már üres, és már nem rémít a tett.

És mért hagytam, hogy tudatom a sötétbe vesszen?

Mért kell hogy népem, most elégjen e tűzben?

 

A bosszú volt mi hajtott, ne évődj hát vándor.

A kard, mi kezemben fénylik, a vértől szinte lángol.

Megszorítom hát fényes markolatát,

Elmetszem torkom, mi máris vért okád.

 

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Élj vagy érvényesülj....

 

 

Már vérzik az orrom,

De a pénzt mégis csak hajtom.

Mint viharban a szélmalom,

Elkopott már minden fogasom.

 

Ha mások vérét szívod

S ezért, akár barátodat haláláig kínzod,

Egyedül maradsz, elnyel magányod,

Később majd halálod kívánod.

 

De ha az életed úgy éled,

Hogy a napokat nem csak túléled,

Hogy nem csak a hasznod lesed,

Hidd el! Majd jobban élvezed.

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Megfagyott mosoly

 

 

A mosoly az arcomon

Már rég megfagyott,

A boldogság számlája,

Nekem túl drága volt.

 

Hisz van bolond ember,

Ki megbízik másban,

Ki azt hiszi jól van így,

De szívében más van.

 

Néhány meg elhiszi

Hogy elmúlik egyszer,

De később majd rájön,

Ettől lesz ember.

 

De mért kell hogy élő

Ezt így élje át?

Mért kell hogy érezze

Haldoklók fájdalmát?

 

Mert ha túléli egyszer megtanulja,

Ki bolond, könnyen magára hozza.

A kegyetlen szerelem meg nem öli,

De már tudja, a bűntudat végig, a sírig kínozza.

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Visszatérő álom

 

 

Vége már, de vérzik a szív,

Azóta is csak téged hív.

Mondtam neki, már nem lehet,

De többet így már nem szeret.

 

Vége már, de örökre fáj,

Már csak szivárog a gondolat ár.

Gyertyafénynél lüktet az ér,

Kezem lassan a válladhoz ér.

 

Te megfordulsz és szemembe nézel,

A pillantásból tudom, semmit sem érzel.

Szívem dobban, a gyertya kialszik,

Tudatom alól, egy ordítás hangzik.

 

Magamhoz térek egy sötét éjjel,

Egy gyertya dereng fel vibráló fénnyel.

Egy vízcsepp csorog le homlokomon,

S egy őrült dobol mellkasomon.

 

Egy álom kísért újra meg újra

De a józan ész a gyertyát mindig elfújja.

Próbálom elhinni az érzésnek vége,

De a halált is várom, JÖJJÖN MÁR VÉGRE!

 

Poros az út, mi elvisz a mélybe,

De még egyszer, utoljára, felnézek az égre.

Egy varjúraj repül lassan felettem,

Tudom, hogy nem könnyű, de el kell temetnem.

 

Vége már, de vérzik a szív,

Azóta is csak téged hív.

Vége már, de örökre fáj,

Túlélném, de haldoklom már.

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

A szerelem elvakít...

 

 

A szerelem elvakít,

az érzés megbolondít.

Tudom, hogy nem szeret,

de szívem mit tehet?

 

Nem tudja, de imádom,

telt ajkait kívánom.

Nem tudja, de mit tegyek,

ha csak várok, sosem tudja meg.

 

De mit tegyek ha nem szeret?

Egy ember ekkor mit tehet?

Ha elmondani nem merem,

Hogy tudja meg, Szeretem?

 

Megtudja majd, hisz én is érzem

Nem szeret, és majd' elvérzem.

Megérzi majd, ha már nem leszek,

Elmondom neki, 'Síromig szerettelek'.

 

 

_____________________________________________________________________

 

 

 

Gyűlölet földje

 

 

Robbanások, tűz és halál.

Ha tehetnéd, most halálra marnál.

De pokolian éget engem a gyűlölet,

Tudom, most semmi meg nem ölhet!

 

A halál, már régóta bennem él,

De egy élő ezzel fel nem ér.

Meghalnék, de érzem éget,

A gyűlölet, mi engem éltet.

 

A halál képe tűzzé szárad,

A tudatom harcol, el nem fárad.

Vér, kín és szenvedés,

A ki nem alvó epedés.

 

Az élet, csak a halálvágy,

Kihalt belőlem minden lágy.

Meghalnék, de hiába,

Egy láng kap bele agyamba.

 

Él a halál, élek én is,

De a kérdés itt van: Miért is?

Hogy érezd ember!

A gyűlölet halkan elnyel.

 

Meghalnék, de hiába már,

A halál csak áll, és csak rám nem vár.

Szeretsz, érzel s vérzel néha,

De mi igazán él, csak a gyűlölet lángja.

 

Az útnak érzed lassan vége,

De nem tudod innen tovább merre?

Érzed, már indulni kell,

Rád néz s tudod nem visz el.

 

De mégis merre menjek?

A szemedbe cseppek szöknek.

A könnytől, mit szerelem szült,

Szemedbe ismét gyűlölet ült.

 

Meghalsz végül s az út csak arra vezet,

Megfordulsz, de az ösvényt többé nem leled,

Tudod már, nagyot hibáztál,

De már vége! Választottál!

 

 

By: I

 

 

Véleményeket írjátok please...

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Egy könnyed vers, a halálról. Remélem tetszik majd. :)

 

 

 

Falióra

 

 

Ketyeg még a régi óra,

De soká, már ő sem húzza.

Csak ketyeg, ketyeg, újra ketyeg,

Az idő meg csak lassan pereg.

 

Lassan jár, csak jár az óra,

De nincs már aki őt felhúzza.

Érzi, lassan itt a vége,

Egyre lassul gyenge lépte.

 

Nem ketyeg már, ez a vége,

A mutató is megáll végre.

Padlásra megy régi óra,

Por ülepszik mutatókra.

 

Bogár rágta, szú megette,

Őket meg a kakukk lelte.

Így kakukkol régi óra,

Nincs szüksége mutatókra.

 

By: I

Link to comment
Share on other sites

Itt egy viszonylag új vers, remélem tetszeni fog...

 

 

 

Érezted már?

 

 

Érezted már?

Hogy veled van ki számít,

de mégis gátat állít

a magány?

 

Érezted már?

Hogy szeretnek,

De nem tudod, kik lehetnek,

barátaid?

 

Érezted már?

hogy magadba roskadsz,

hogy van mit enni, mégis koplalsz

hetekig?

 

Érezted már?

hogy szeretsz valakit,

De megmondani kit

nem tudod?

 

Én éreztem.

és nem értem mért kell

hogy tudatlanul menj el,

de ezt teszed szüntelen

és csodálkozol, hogy nem érted

mi zavar, mi fáj

hogy kit szeretsz s miért

hogy mért kell hogy érez,

és mért kell hogy elvérezz

Időnként.

 

By: I

 

Véleményeket írjátok pls.

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Ezt a verset tegnap írtam, legelső versem, így nem lett túl jó:

 

Porrá lett táj

 

Mikor gyerek voltál és védtelen

Ígértek neked mindent mi végtelen

Patakot, fát és mindent mi egy szép táj része

De már mást láttál, mikor ránéztél az égre

 

Aztán felnőttél és érezted, el kell menned innen

De elzárták a kiutat, magába zárt így hirtelen

S nagy csönd lett, felfigyeltél egy fényre

Most jöttél csak rá mért vagy itt és tudtad itt a vége

 

Majd jött egy nagy robaj féktelen

Azt hitted kaptál, de elveszett minden

Mindenen mit nyertél pusztulás ment végbe

Mi volt a nagy fényesség kérdezték messze

 

Csak egy atombomba, csak egy robbanás végigsöpört az egészen

S miért bezártak csak az, hogy teszteljenek ezen a helyen

Ismét nagy csönd, hogy művelhet ilyet egy eszme

Csak por és hamu minden mi szép volt elveszve

 

Nagy pusztaság, kihalt itt minden

De eljön a pillanat mikor virág nő a réten

És egy hangot hallasz, ami maga lesz a remény

Vagy a sátán kacag, átvertelek te szegény

Link to comment
Share on other sites

Sztem meg jó. Ahhoz képest hogy ráadásul az első versed meg pláne.

Gratula hozzá!

 

Én csak azt tanácsolom, írj minnél többet, gyakorolj és semmi képpen ne hagyd abba az írást!

Link to comment
Share on other sites

Köszi szépen...így könnyebben megy, persze barátaim azt mondták hogy jó, de ők nem akarnak megséreti

Link to comment
Share on other sites

Én csak a véleményemet írtam le :rolleyes:

 

Viszont tényleg megérné folytatnod a versek írását, mert ha ez volt az első, akkor a többi csak még jobb lessz... Egy dologra figyelj, ne 'erőszakkal' akarj írni, hanem amikor tényleg olyan hangulatod, kedved van. Sok szerencsét a további alkotásokhoz ;)

Link to comment
Share on other sites

Ezt anno két évvel ezelőtt írtam... :)

 

ShanKie - A zenész

 

Mi ez? Vajon mi lehet?

Csend van, rettentő csend a koncertteremben.

Pár hangszer csak mi ott maradt,

És a földön heverő kólásüveg.

A székek üresek, olyan mintha sírnának,

És mintha mindent apró pókhálók borítanának.

Az épület elhagyatott, senki sincs odabent,

Talán nem is voltak, már régen nem.

Csak áll szerényen

Az utca szélén, esőverte, romos hangterem.

És mintha egyszerre szóra késztetné egy hang,

Az ajtó nyílik, s belép egy hajléktalan.

Régi faajtó, mely talán évtizedek óta állott kinyílatlanul,

Recsegő hang kíséri létét, amint a már dohosodó parkettára lép az elárvult.

Egyszerre megtörik az átok, hang szökik a kis terembe,

Már a székek sem árvák, a látogató helyet foglalt benne.

Újra mozdulás élménye, újra hangok tömkelege,

Ahogy az idegen a nagybőgő húrjait pengette.

Mintha minden táncra perdült volna,

Mintha minden élne, minden mosolyogna.

Szóra készteti a hangszereket,

Játszik rajuk, és élvezi, ahogy ujjai peregnek.

A hangszerek mind boldogok, vidám nóta hallatszik,

Újra életre kaptak, az egész terem pompában úszik.

Többen nem lesz néma soha,

És ez az úr nem egy hajléktalan, hanem a zenész, maga.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Ezt tegnap délután írtam, véleményeket kérek :rolleyes:

 

Gyógyulást hoznék

 

Annyira szeretném kezembe venni,

A föld sebeit bekötözni,

Az embert bőréről letörölni,

A régi rendet visszahozni,

 

De csak sötétben járok s én is vérzem,

Sebem súlyos lassan bevégzem.

Látni már nem fogom, de hatását megérzem,

Hol múlt sebeit befoltozza gyógyító vérem.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Szerelmemhez reménytelenül

 

Szerelmes vagy

Szerelmes vagyok

Te mást szeretsz

De ettől boldog vagyok.

 

Hisz sosem láttam még szebbet

egy szerelmes asszonynál

Sosem láttam még szebbet

e fiatal leánynál.

 

Csak vesd rám ragyogó tekinteted

Csak nézz rám úgy ahogy senki

Csak érezzem boldog vagy

s ha így van: Boldog vagyok.

 

Csak hagyd, hogy így legyen

S én mindig nézek majd reátok

mint az üres Hold

két szép csillagot.

Link to comment
Share on other sites

Ezt én unott perceimben költöttem, remélemt tetszeni fog :) :

 

Gép előtt játszogatok vígan dalolva oda toppan egy barna medve

Hirtelen a szemébe nézek és ő az enyémbe, hogy most ugyan mi lesz

Vérbefagyva még ülök a székben lessük egymást hevesen

Nem dölt még el, hogy most aztán egymással milegyen

 

Felpattanok, rohanok rohanok végig az egész házon

Betérek a hálószobába és a párna mögül előkapom

Előkapom a régi, öreg jó kis rozsdás Coltom

Rohanok vissza a szobába, de a medvét már nem látom

 

Balra nézek jobbra nézek de sehol nem skandálom

Hiába! Ugyan merre lehet az én barna szőrös barátom

Lassan szinte már lopozva megyek a konyhába

Gondolom én rajtakapom a hütőt dézsmálva

 

Járom a folyosót közbe lesem a szobákbat

Csoszogok tovább mégse látom barna bundját

Konyhába érve szemembe ötlik szőrös pofája

Odalépek hozzá tarkón vágom de megse rezdül az ocsmánya

Link to comment
Share on other sites

Csak én vagyok olyan agyament hogy angolul irkálok? :lol: Najó,magyarul is rámjön néha...de most hirtelen ez van kéznél:

 

When you're everywhere in my thoughts

And i'm loosing you because of my faults

When there's too much pain

And all i can hear is my brain

When i can't find myself in my fears

And nothing's pouring down but my tears

When i look for answers in the night

And nothing feels alright

When i'm on my bed lying

And i don't know why i am crying

When my guilty heart is missing you

And you don't know what i've been through

When i just wanna scream

And that's all i can feel

 

...és még nyelvtani hibák is lehetnek..de ez van ;D

 

"...és még nyelvtani hibák is lehetnek..de ez van" lehetnek?! akkor már elástad ezt a verset...én meg eleve nem olvasok el angol verset szebb a magyar nyelv használd azt ..ja h nehezebb?ez van.

Link to comment
Share on other sites

Nem értem mért baj, ha angolul ír... Mondjuk magyarul biztos szebb egy vers, de ha neki ez tetszik, mért ne írhatná angolul? Nem értem. Am én sem olvasol el angol verset, mert magyar ember lévén nem tudom átérezni az angol vers lényegét mert nem vok perfect angolból. Így felesleges elolvasnom. :rolleyes:

Link to comment
Share on other sites

az a baj avval ,ha angolul ír ,hogy ha nem beszéli anyanyelvi szinten az angolt ,akkor soha nem tudja magát annyira kifejezni mint magyarul ...a magyarul verselésnek pedig pont az a szépsége ,hogy annyiféleképpen kitudod magad fejezni ,és le tudod írni a tájat, az érzést , miegymást ,hogy már nem tudod hogyan is fejezd ki magadat :D

 

Paul MArlow angol szösszenetével csak annyi a gond ,hogy angolul baromira közhelyes az egész , és rímek is nagyon szájbarágósak ... ha ezeket az érzéseket ,gondolatokat amik benne vannak a versben , meg tudja fogalmazni magyarul , és mondjuk egy bonyolultabb rímképletet ad neki :) ,akkor viszont minden elismerésem , született egy újabb szép vers a fájdalmas szerelemről. Így viszont nem tudok elvonatkoztatni az előbb felsoroltaktól , és a nyelvtani ,szerkezeti hibáktól sem (mert van benne) ....

Link to comment
Share on other sites

Most írtam:

 

 

Depresszió röviden

 

Egy sötét világba zárva,

Az életnek halált kiáltva,

Vérbe fagyva töltesz éveket,

Eldobod, pedig nem is élted az életed.

 

 

 

Véleményeket kérek!!!

Link to comment
Share on other sites

  • 2 months later...

Itt egy új. VÉLEMÉNYEKET KRITIKÁKAT ÍRJÁTOK PLS

 

Itt a földön

 

 

A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,

Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.

Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,

Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

 

Később talán elhiszed, az egész csak mese,

Rájössz majd hogy mennyit ér, egy ember élete.

Tán megérted, hogy egyszeri, és nagyszerű a lét,

És megérted, hogy mind az ember, nem hiába élt.

 

De akkor talán késő lesz már, az elméd megtörik,

A vért mi benned ott az élet, döglegyek köpik.

És miért hiszed, hogy tiszta lelked patyolat marad,

Még nem hiszed, de agyadba végül golyó szalad.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...