Jump to content
PirateClub.hu

Saját versek és prózai művek


Niet
 Share

Recommended Posts

ALAP jól értelmezte a "mondanivalóját" a hsz emnek :D

 

valahogy elegem van abból hogy mindenki nyomja az angol verseket idézeteket msnre de magyarul beszélni abból az 50ből 10 ha tud...ez alatt azt értem h kevés szót ismer stb...

 

Ezért mondom azt h először a nyelvedet ismerd és utánna "alkoss".

Link to comment
Share on other sites

nagyon tetszenek a verseitek, legjobban Nietzsche és Gery11111 alkotásai :) gratulálok mindenkinek

 

ez az én egyik írásom, amelyet kissé búsabb hangulatomban írtam.

 

 

 

 

Beléptünk a házba. Szülei már egy ideje ismertek, korábban bemutatott nekik.

- Jó idő van - mondta édesanyja.

- Igen, lassan strandidő - válaszoltam.

K azt mondta, várjam meg a lépcsőn, míg elmondja szüleinek. Felmentem a tetejére, leültem. Hallottam minden szót. Hallottam anyja kétségbeesését, apja haragát és szomorúságát egyben. K mentegetőzött, próbálta megnyugtatni szüleit. Nem sikerült. Éreztem hangján, kezd ő is zaklatott lenni. Nem sokkal később elindult fel a lépcsőn. Ahogy szembejött velem, láttam vörös szemeit, egy könnycsepp a vállamra hullt, ahogy elment mellettem. Becsapta az ajtót. Pár másodpercig némán ültem. Mi ilyenkor egy barát dolga? Felálltam, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam. Ott állt az ablaknál, bámulta az üres utcát, a nagy gesztenyefát, ahogy a szél lebegteti leveleit. Odaléptem mögé, kezemet az övébe csúsztattam. Megszorította. Megszorította és elkezdett zokogni. Megfordult, a szemembe nézett, kikapta kezét kezemből és hátam mögött összekulcsolta ujjait. Ölelésén érezni lehetett a fájdalmat, szomorúságot, kétségbeesést, de ugyanakkor a megkönnyebülést. Tudtam, ez az, amire most szüksége van. Egy barátra, aki akkoris megérti mondandóját, mikor ő nem mond semmit, és akit hosszú perceken magához szoríthat érezvén, hogy nincs egyedül...

Link to comment
Share on other sites

Úgy két perce készült el:

 

Fagyhalál

 

 

Egy érzés talán fájdalom

Mi lelkem gyakran járja át

A búskomorság, szánalom

A szívem lassan szúrja át

 

A múlt vidám perc itt a bánat

A most nem számít már

Az élet képe jéggé szárad

Kísért a halál.

 

Te várod még a langy tavaszt

Bár érzed többé nem jön el

Sebet hideg szél fakaszt

Meleg többé nem ölel.

 

Léted gyakran mostoha

Hisz élted csak egy ócska báb

A télnek vége nincs soha

A kocka mindig jár tovább.

Link to comment
Share on other sites

Jeges érintés

Fagyos lehelet

Karma mélyen

Behatol a lelkedbe

 

Összetör, kínoz

Vég nélkül sikolt

A füledbe

Elviselhetetlen

 

Szíved felfalja

Ereid megfagynak

Nincs menekvés

A Félelem hatalmas

 

Mikor végez

Nem marad más

Csak egy árny

Mi hajdan TE voltál

 

Link to comment
Share on other sites

Hadd tépjem szét testét

Ki róla ily galádul beszél

S ti, kik oly nagyon állítjátok

Hogy fontosabb számotokra

Mint bármi a világon, s napot

Mely az égen uralkodva

Egyforma kegyben részesít

Gazdag és szegény embert

Ti most esküdjetek nekem itt

Fogadalmatok szent legyen

Hogy életeteket most ideteszitek

Mint zálogot a királyi székre

Hogy bennetek ott van az igaz lélek

 

Kemény ítélet, de kemény a vétketek

S a keménységet ím ezzel töröm meg

Kinek szíve tiszta, mint a lepel

Annak békét nyújt e nemzet

De kiben csalárdság lakol

Farkas ő, s nyílik az akol

Az életével fizet, fejét veszem

S a vároromra, mint szégyent kitűzetem

 

Link to comment
Share on other sites

Pingvin, a tied sem valami jöttment iromány habár elég szomorú :unsure: Kicsit olyan mint egy naplóbejegyzés. Nekem tényleg nagyon tetszett. ;)

Ommr neked is gratula.

Ja és én is köszönöm mindenkinek a véleményeket.

 

 

Jótanácsul fogadd tőlem

 

Egy furcsa érzés teper földre,

egy barát mintha embert ölne

szívét tüske döfte át,

Ne kövess el nagy hibát!

 

Furcsa érzés teper földre,

mintha földhöz véred kötne

a szembeszéllel küzdenél,

de tested lassan elvetél.

 

Furcsa érzés teper földre,

Mintha tüskéd lelket ölne

egy halott barát így is megóv,

Gondold újra Raszkolnyikov!

 

 

Link to comment
Share on other sites

Rothadó Alma Nem Minden Fán Terem

 

Kiszolgáltatott vergődő lélek.

Várj egy kicsit, míg magamhoz térek.

Vak vagyok, vagy csak csipás a szemem.

Ilyen rothadó alma nem minden fán terem.

 

Vergődünk hiába, ez a becsület hiánya.

Képmutató köpeny a hazugság álcája.

Magunkra vesszük, de nincs bennünk értelem.

Az árulóknak soha nem jár kegyelem.

 

A bizalom meg a rothadó rózsa.

Ezek sosem voltak így összefonódva.

De ez a XXI. század, nagyon vigyázz!

Ha a hátad mögött csalnak, ne tétovázz!

 

Dagadó mellkas, hitelre eladott élet.

A holtak porain várjuk a tragikomikus véget.

Minden másnap egyre szánalmasabb a látvány.

Kibelezett játékmackó fekszik a párnán.

 

Örökké ezen a furcsa forgóhintán pörgünk.

Ösztönből fakad, de mégse a legkisebb bűnünk.

Eladtak már minket kilóra, értéktelen forintba.

Évezredek óta az ember nem volt ilyen ostoba.

 

Kívül szép vöröslő alma, belül lélek, féreg lakta.

Talán jó lesz minden, a felejtés vágya mondta.

Majd ha a sok kéz ami maradt, egy irányba mutat.

Akkor ott lesz a remény, hogy elhagyjuk a múltat.

 

én leginkább az elvonatkoztatásban és a dolog mögé látásban "utazom", próbálkozok olyan metaforákat használni amely után az ember elgondolkozik. ez a vers a jelenlegi magyar társadalmi helyzetről készült, az emberi értékekről a kétszínűségről, közben a felesleges erőszakot és párkapcsolatok helyzetét is megemlítve.

 

a két legutóbbi versemet itt olvashatjátok:

http://dammit.freeblog.hu/archives/2009/01/19/Veszelyben_A_Demonok_Is_Futnak/

ez a vers igazából a visszatérő refrénen alapszik. a vers témája a kétszínű harcok, azok képekre festve, illetve azok megvívói... de nem azok akik harcolnak.. ez a megtévesztés... szerintem kitalálja mindenki, hogy kikre is gondolok itt. :)

http://dammit.freeblog.hu/archives/2009/01/24/Az_Almok_A_Hoherokkal_Kuzdenek/

ez a legújabb versem, a kulcsa a megértésének az, hogy az ember képzelje magát bele abba a helyzetbe, hogy küzd, de mégsem jön össze neki, annyira, mint amennyire szeretné. van egy álma, de bármennyire is küzd mindig van valami ami meggátolja a siker elérésében.

 

az első versszak maga a felvezetés innen ível végig az egész vers.

ilyenkor mindenki kicsit magába fordul, ez teljesen korrekt emberi tulajdonság. elkap a lelkiismeret, de nem szabad, hogy megbújj a sötétben, ki kell onnan törni és küzdeni, még ha túl magasak is az elvárások! egyre messzebb kerül tőled, hogy sikerüljön, valami mindig meggátol.

az álmok akkor kezdődnek mikor fiatalok vagyunk, ilyenkor kell meghozni az áldozatokat, építeni a jövőt. a kamaszkor az amikor mindenki meging egy kicsit, ilyenkor állunk a szakadék szélén. ilyenkor érzi mindenki azt, hogy minden ellene van, köztük a sors is, hogy mindent elvesz, inkább magunkba fordulunk, minthogy baráti segítségért kiáltsunk. (pedig ha kiöntjük valakinek a szívünket mindig jobb lesz!)

az 5. vszk már megint egy új karakter ábrázolás. ilyenkor tart ott az ember, hogy túl kicsinek érzi magát, ahhoz, hogy szembeszálljon azokkal akik meggátolják a sikerei elérésében és inkább visszatér lelkének börtönébe emészteni magát ameddig nem történik valami. a 6. vszk a végső elkeseredés, de egy olyan igazsággal amit jobb, ha mindenki megtanul :)

 

úgy éreztem muszáj lesz leírnom mi van a képek mögött, mert ma már olvastattam ismerőseimmel, de nem tudtak mindent megfejteni, így abból okulva, leírtam a sorok mögötti érzéseim, de biztos vagyok benne, hogy más is talál benne olyat amit magára tud vonatkoztatni.

 

majd ha lesz új versem akkor másolom :) addig is itt a blogom, ahol a többi verset is megtalálhatjátok:

http://dammit.freeblog.hu/

vannak szerelmi költeményeim is :)

állandó olvasója leszek a topicnak :D nagyon tehetségesek vagytok!! :) öröm olvasni a verseket! :)

Link to comment
Share on other sites

Régi nóta

 

 

Újra itt a régi mese,

Ez az! De csak szeress bele!

ehhez már van tehetségem,

Megteremtem szenvedésem.

 

Tán egy golyó most jólesne,

Há! Így tán örömöm is meglenne.

újra érzem vérem ízét,

Rajta fájdalom, rajta tépj szét!

 

Koporsóból mosolygok rád,

de téged nem sért semmilyen vád.

Hisz ember vagy csak, te is érzel,

Talán néha te is vérzel.

 

Szerencsés vagy, én meg gyenge,

csak szívem dobban megrepedve.

szenvedésből rutint szerzek,

A bánattól már nem remegek.

 

Csak mosolygok rád fájó szívvel,

mint bátor állat, mi halált színlel.

talán ajkam meg-megremeg,

De nem mondhatom el szeretlek.

Link to comment
Share on other sites

Rothadó Alma Nem Minden Fán Terem

 

Kiszolgáltatott vergődő lélek.

Várj egy kicsit, míg magamhoz térek.

Vak vagyok, vagy csak csipás a szemem.

Ilyen rothadó alma nem minden fán terem.

 

Vergődünk hiába, ez a becsület hiánya.

Képmutató köpeny a hazugság álcája.

Magunkra vesszük, de nincs bennünk értelem.

Az árulóknak soha nem jár kegyelem.

 

A bizalom meg a rothadó rózsa.

Ezek sosem voltak így összefonódva.

De ez a XXI. század, nagyon vigyázz!

Ha a hátad mögött csalnak, ne tétovázz!

 

Dagadó mellkas, hitelre eladott élet.

A holtak porain várjuk a tragikomikus véget.

Minden másnap egyre szánalmasabb a látvány.

Kibelezett játékmackó fekszik a párnán.

 

Örökké ezen a furcsa forgóhintán pörgünk.

Ösztönből fakad, de mégse a legkisebb bűnünk.

Eladtak már minket kilóra, értéktelen forintba.

Évezredek óta az ember nem volt ilyen ostoba.

 

Kívül szép vöröslő alma, belül lélek, féreg lakta.

Talán jó lesz minden, a felejtés vágya mondta.

Majd ha a sok kéz ami maradt, egy irányba mutat.

Akkor ott lesz a remény, hogy elhagyjuk a múltat.

 

A versek nagyon kis százalékába tudom úgy igazán beleélni magam, és igazán átérezni a vers lényegét, hangulatát. Ez a vers viszont pontosan ilyen. Kirázott a hideg amikor olvastam, és ezt vedd a szó szoros értelmében. Alig várom a verseidet. :)

Link to comment
Share on other sites

Félénk Tavasz

 

Érezni akarom illatát virágoknak,

Fekve a fűben nézni játékát csillagoknak.

Veled lenni pont úgy, mint tavaly ilyenkor,

Folytak a könnyeim egy éve búcsúnkkor.

 

Régóta várom már, hogy érezzem meleged,

Zöldellő patakod, réted, hegyed.

Szikla mögött nem nő még haraszt,

Mondd, hol késlekedsz, félénk Tavasz?

 

 

 

a napokban nem tudom hova tenni magam, rettentően unom már a telet, nem igazán a kedvenc évszakom. eszembejutott ez a kis szösszenet. tudom, amatőr nagyon, de gondoltam, megosztom veletek, ne haljon meg a topik

 

 

Gery: ez a versed is remek lett, igazán tetszik!

 

skateR.: nagyon jók a metafóráid, szimbólumaid. a féreglakta almáról rögtön Berzsenyi ugrott be, aki az államot egy szintén féreglakta tölgyfához hasonlította.

 

Link to comment
Share on other sites

gery11111: köszi !! :) ez a versed rendkívül szívbemarkoló, főleg azért, mert játszadozol az olvasóval. utolsó sorig azt hinni, hogy egy megkeseredett embert láthatunk megfestve (ami igaz is), de csak az utolsó sorban derül ki mi is a bánat indoka. :) nagyon jó !

 

pingvinpacsee: sikerült egy rendkívül jó metaforát készítened a Tavaszra, a Tavasz személyesíti meg a szerelmed, ez egy rendkívül gyakori költői vonás, ezért is nagyon tetszik! várod a tavaszt, mint a szép időt, valamint lehet várni a tavaszt, mint a szerelem újbóli felbukkanását. ezt mind2 versszakban a halmozások (Régóta várom már, hogy érezzem meleged, Zöldellő patakod, réted, hegyed. is bizonyítják. valamint az első versszak sorai :)

 

nekem itt az új versem:

 

A Remények Törött Szárnyakon Jönnek

 

Törött szárnyakon is lehet szállni.

Csak nézz előre és jöhet bármi.

Amitől térdre esel és fekszel a porban.

De még így is jobb, mint feküdni holtan.

 

Kétségbeesett üzenetek a falban.

Kitörni látszik, csak kopogtasd halkan.

De ha megreped, ne takard el képpel.

Hidd el jobb élni tiszta, fehér hittel.

 

Apró szavak hallatszanak a szélben.

A lelkiismereted zakatol a szívben.

A homályos ködből előtörő sötétben.

Keresed az utad, de már egy ösvény sincsen.

 

Kell mindig egy cél, hogy élhess bátran.

Normális létezés amit alig láttak páran.

Csak ússzál végig tengereket.

Felhők felett fellegeket.

Ahol madarak hangját hordozzák a szelek.

Mutatják az utat amivé könnyeik lettek.

Csak hallgasd bátran a fák zenéjét.

Ahogy kioltják csemetetársaik vérét.

Van aki vadász és van aki áldozat.

Valaki menekül és kézzel marja a habokat.

Van aki szép és mégsem bátor.

Van aki csúnya és csak magán tipor.

De mégis remél, ameddig hajt a szekér.

Hogy megbocsájtást nyerjen minden vétekért.

 

Az árnyékból tereld az utad a fénynek.

Bocsájts meg minden apró könnynek.

De a hegek sohasem felednek.

A remények törött szárnyakon jönnek.

 

http://dammit.freeblog.hu/archives/2009/02/04/A_Remenyek_Torott_Szarnyakon_Jonnek/

Link to comment
Share on other sites

Talán mégsem

 

 

Talán a hit még vezethet téged,

vagy talán azt hiszed nincs mitől féled?

talán még nem ittál éppen eleget?

Talán így jobb, ez segíthet neked.

 

talán a véred a föld már beszívta,

bár talán még éltet a rothadt ambrózia,

talán még vágyod az istenek italát,

és talán még elhiszed a szirének dalát.

 

De mér kéne élned így rabszolga módra?

mért kéne hallgatnod a számító szóra?

tán azt hiszed számít még, vágysz-e a jóra?

Nem élet ez így, a sárba tiporva!

Link to comment
Share on other sites

Le a kalappal mindenki előtt, amellett hogy nem végeztem minden eddigi itt megjelent vers/próza elolvasásával, de pótolni fogom, mert tetszenek, viszont nem lehet egyszerre végigdarálni, úgyhogy majd apránként...

 

egyik saját "vers"em, nem is igazán merem így nevezni, mert nagyképűnek hangzik tőlem, korábban kitaláltam pár dolgot hogy nevezzem (szókapcsolatok...és hasonlók), de egyszerűbb versnek nevezni...lehet hogy hülye vagyok :):blink:

 

Szóval ebben az irományban (na ugye?! :lol: ) saját szomorúságom keveredett a Holló világával...

 

 

A Holló

 

Késő éj van

Gomolyog szörnyű vihar

Különös álom

Büszke holló száll a tájon

Néz a földre

Hol a nyomorult föld szülötte

Kinek lelke

Szállna már mint könnyű lepke

De átok sorsa

Húzza vissza újra porba

 

De megtalál

S lassan síromra száll

 

Szemében táncolnak

Túlvilági fények

Sírkövemre koppint

S újra élek

Hogy elégtételt vegyen

S nyugodjon háborgó szellemem

 

Link to comment
Share on other sites

hát...tom,h elég sz*r....de sztem tőlem nem is rossz...nem igazán vers...inkább zeneszövegnek készült...íme:

 

Nem látsz...

 

Lenézed,mert haját tarajban hordja,

amit gondol,azt kimondja,

szerinted csak a sörét issza,

és nem érdekli a világ dolga.

 

Látod,ott ül,és a cigijét szívja,

de lehet,hogy inkább mentőt hívna,

mentőt ennek a haldokló világnak.

 

De te nem látsz mást,

csak egy szakadt punkot,

nem látod tisztán a világot.

 

Látod,ott ül,és a cigijét szívja,

de lehet,hogy inkább mentőt hívna,

mentőt ennek a haldokló világnak,

mentőt,de már HIÁBA!

 

kíváncsian várom a véleményeket...

Link to comment
Share on other sites

Estimese

 

Az erdő friss illata kísért...

Nem! Nem kezdhetek el így egy gyönyörű mesét...

Talán az ordítás, a dögszag jobb lenne...

Talán.. de az meg mindig csak elveszne.

 

Szóval, az erdő...

Hmm a friss, harmatos, hajnali erdő.

De valami, talán csak éppen én nem illek ide,

hisz rajtam kívül, itt minden tiszta, friss, zsenge és üde.

 

Én meg csak épp hogy el nem rothadok.

tán szomorú, hogy most éppen itt vagyok.

Talán inkább szenvednem kéne. Égni! Lángolni! Füstként, a szélbe kapaszkodni!

nem pedig, az erdőben lassan, részegen tovatáncolni.

 

De a mesék, csak szép véget érnek,

a hősök pedig soha Soha! el nem égnek.

Csak a gonosz. Igen! csak ő ér mindig véget!

Hisz ez csak mese, de itt a kínból, most te is kiveszed a részed.

 

És én? Igen! Enyém a legnagyobb falat!

De bárcsak a kenyér helyett most rághatnék parazsat!

Azt kívánom bárcsak forrna fel a vérem,

azt kívánom bárcsak repedne a lépem!

 

Mit nekem egy boldog élet? Nem tart csak addig, míg le nem éled.

De ha egyszer közben, megposhad a véred!

Hetedhét országra szóló lakodalom?

Azt hiszem a boldog véget a Nagy Hősökre hagyom.

Link to comment
Share on other sites

gery11111 nagyon jó lett szerintem ! :) olyan mély hangulatúak a verseid :( ez is szomorú hangvételű

szerk :D Estimese versed talán eddig a legjobb, nagyon jó a témaválasztás és szépek a metaforák, a bevezetés nagyon jó poén :D jót mosolyogtam :D így tovább :D énis várom a következő írásaid :)

E.Draven jól megragadott helyzet vers ! :)

kozmi92 zeneszövegnek teljesen jó, ott úgyis kicsit a szöveg szaggatottságára kell törekedni!

 

nekem ez az új:

 

Megfullad, Mint Olajban A Tenger

 

Fuldokol, mert már túl sokat szívott.

Tüdeje börtönében már túl sokat kínzott.

Mártírként meghalt, de mit is gondolt?

Szívek mélyére sebeket karcolt...

Mert ilyen faj már az ember!

Túl naiv ahhoz, hogy tisztán lásson.

Megfullad, mint olajban a tenger.

Túl gyenge ahhoz, hogy erősnek látsszon.

 

Meg ahhoz, hogy a homokozóban játsszon.

Csak a játszótéren tartják számon!

Egy koszos lapáttal a jobb kezében.

Szart lapátol minden téren!

 

Mond mit látsz ezen a képen?

Talán egy hajléktalant kint a stégen?

Aki egy apró bottal a sárban hadonászik.

A kuka mellett élelemért kotorászik.

De nem számít!

Éhenhalás senkinek sem hiányzik!

Megtenne bármit!

Egy pár érme szemeket tágít...

 

Mert ilyen faj már az ember!

Túl naiv ahhoz, hogy tisztán lásson.

Megfullad, mint olajban a tenger.

Túl gyenge ahhoz, hogy erősnek látsszon.

 

Meg ahhoz, hogy hegyeket másszon.

Célokat elérni ma már csak álom.

Pedig élni nem bonyolult képlet.

De akarathiánnyal utolér a végzet!

 

Ugye ezt te sem kérted?

Önmagától nem épül fel a fészked!

Hiába száguld röppályán a pulzus.

Takarék lángon ég már a luxus.

Basszus!

Ezt nevezed te képnek?

Csak egy kis része vagy a keret szélének!

Csak nézzed!

Ahogy elsárgul a kérged!

Az avarba zuhan és megeszik a férgek!

Link to comment
Share on other sites

Az Igazi Hősöket A Szívek Temetik El

 

Hosszú az út, elfáradtak a fények.

Sötét már minden bármerre nézek.

De én nem félek, inkább visszavágok.

A sors útja még kifürkészetlen árok.

 

Álmok! Kegyeitek fennhőn áldanak.

Engedjetek! Hadd növesszek szárnyakat.

Mert követel az idő, az életet nem szánja.

Tovatűnő hamvaimon mosolyra fakad

A szája!

 

Remélem szerettetek

Seregeket parancsoltam.

Jó útra térítettem akihez csak szóltam.

Mégis mit kaptam?

Vonszoltatok vérpadokon át.

Hallgattam ezernyi síróhang szavát!

 

Már alussza álmát amit eltemettem.

A gyermekkor, amit úgy szerettem.

Visszasír anyám, apám.

A kis családi fészek.

Könny csordul a szemembe.

Mikor a sírjukra tekintek.

 

Harcok helyett csak a tudást kerestem.

Néha a szerelem hálójába akadt képzeletem.

Még ha reszketve is, de mégis élek.

A halál árnyékával is szemközt nézek.

 

Vitézek! Adjatok erőt, mert érzem elhagy.

Teremtő világosság! Mond, hogy velem vagy.

Mert követel az idő, az életet nem szánja.

Tovatűnő hamvaimon mosolyra fakad

A szája!

 

Hős vagyok.

Mert magammal is szembe szállok.

Orcámat szakállra cserélem.

Elmúló ifjúságok...

Emlékezzetek rám!

Hogy volt egyszer egy ember.

Akit a szívek falán!

Mély sírokba temettek el.

Link to comment
Share on other sites

Annyi verset ki tudnék emelni ami magával ragadott, hogy sohasem lenne vége a hozzászólásomnak, tehát csak annyi, hogy nagyon igényes érzelmeket kiváltó mű mindegyik, és azt üzenem mindenkinek hogy így tovább ;) büszkék lehettek magatokra, a gondolataitokra, a szépérzéketekre, világlátásotokra ...

skateR: nagyon tetszik a blog-od

 

2 kisebb szösszenet:

 

Éjszaka

 

Miért fáj, miért nem múlik

Miért álmatlan éjszakák

A fehér mennyezetről

Arcod néz vissza rám

 

 

Árnyék

 

Egy árnyék látszik a falon

Árnyék…pont olyan mint én vagyok

 

Link to comment
Share on other sites

Én sajnos nem tudok olyan extra állat über goth verseket írni de:

 

Szeretem az erdőt és állatokat,

Télen pedig a disznókat.

Annál jobbat mint megsokkolni a kocát,

Nem is látott jobbat a világ.

 

Amikor a kést belé döföm,

Érzem a vér szagát,

Józsi bácsi hozza,

A perzselőt a hátán.

 

Serceg a szőre,

Feketedik a bőre,

Felvágjuk a disznót,

Egy kettőre.

 

Ez még nagyon exclusive, szóval folytatás télleg csak akkor ha kéritek.

 

Link to comment
Share on other sites

Ez igazából nem vers hanem dalszöveg. Néhol nem egyezik a szótagszám, de hát ez van... :D

Amúgy sajnos a szöveg eléggé valóságalapú :(

 

Verse:

Olyan az egész mint egy rémes álom

Bárhova nézek az ő arcát látom

Bármit csinálok szenvedés az egész

Asszem beszélek vele, ez elég merész

 

De mikor dumálunk nincsen semmi kedvem

Hogy újra átéljem ahogy ki...ott velem

Hatalmas seb ül a lelkemnek legmélyén

Üres űr maradt csak szívemben az ő helyén

 

Refr.

Te elhagytál pedig szerettelek

Ez mért történt így nem értelek

Én kedves voltam, és megértő

A lomha agyú szerető

 

Én szerettelek te elhagytál

Fogadd el hogy szemét voltál

Azt mondod legyünk barátok

Nem értem ezt hogy kívánhatod

 

Verse:

Próbálok másra gondolni, de hiába

Bánatomat belefolytom a piámba

De ez sem segít az alkohol elszáll

Idővel az összes gondom visszaáll

 

Bizonygatta, hogy ő csak barát

De kiderült, hogy mégse, ez bánt

Megcsalt vele, ez nem álom

Elvesztettem örökre a párom

Link to comment
Share on other sites

E.Draven: az Árnyék című versed, sőt jobb szó rá az epigramma, egy nagyon jó lélekábrázolás ! :)

snoopdogg: ez biztosan vmi beteg perced agyszüleménye lehet :D folytasd :D

tomiguy3: dalszövegnek nagyon pofás :) ! így tovább, még gyúrj bele egy kis lélekábrázolást és nagyon jó lesz! :)

 

Nekem új versem:

 

Az Utolsó Strófát Olvassák A Szelek

 

Az utolsó strófát olvassák a szelek.

A fák lombjai titkokat rejtenek.

Igen Ti! Veszendő lelkek!

Lábaitok a talajba gyökereket vertek.

 

Gyávák vagytok!

Szíveitek nem ütik velünk az ütemet.

Sötét ez a korszak, homályos fejezet.

Erőltetett illúzió a győzelem diadala.

Pengétől vérzik az összefogás szándéka.

 

Belül felfal az óva intés fájdalma.

Eltévedt lovasok keserű hajnala.

Térjetek észhez! Nincsen minden rendben.

Ártatlan angyalok hullanak az útvesztőben.

 

Idegen érdek vérzik a harctéren.

Vádaskodás hangjának képében.

Hullanak a lelkek, az akarat nem használ!

Lovammal megpihenek egy friss vérpataknál.

 

Átkelek rajta, kardommal evezek.

Társaimat menteném, de túlélők nincsenek.

Vége! Már csak magamat siratom.

Édes drága Hazám elhullott a kínpadon.

 

De nem hagyom!

Ameddig talpon állok.

Vénámból lüktet akaratom!

Sérült a vértem.

De belül ugyanaz a szív dobban.

Istentől nem ezt kértem!

Hazám fiai fekszenek halomban.

Szomorú sors, így veszik a magyar.

A föld és a múlt egyszer majd eltakar.

 

Drága Országom, itt a Kárpát-medencében.

Unokáid fájdalmas hangokat nyögnek a jövőben.

Link to comment
Share on other sites

Pokol jege

 

Miért van az hogy mindig az ég el a tűzben,

ki megtenne bármit, hogy más meg ne égjen?

mért nem az ég végre, ki bárkit önző módra,

cserben hagyna számítva egy émelyítő csókra.

 

Mért nem szúrja át forró kés a szívét,

mért nem érzi nedves ajkán a vérnek fémes ízét?

mért nem issza fenékig a keserű poharat?

mért ne döfjön agyába izzó gondolat?

 

Mért nem remeg vére, ha lángok szorítják

mért nem izzik szíve, ha sárba tiporják?

mért nem küzd a szépért, hogy elveszítse újra,

és mér nem szakad meg lelke basszushúrja?

 

Mért nem ordít némán egy szerelmes mosolya

mért nem mehet inkább az égető pokolba?

mért nem hiszi el, a szerelem létezik,

mért neveti mindazt, kik tőle kérdezik?

 

Mért nem ég el az, ki jót sose tett,

ki mindent mi helyes, mélyen megvetett?

mért nem ég el inkább ki elárulja álmát,

és mért jég gyújtja lángra egy kedves lány arcát?

Link to comment
Share on other sites

A Földön is csak egyszer éltek!

 

Hallgat a sors, harsonát fúj az idő.

Megvakult embernek kilátástalan jövő.

Világok, népek egyesüljetek!

Mert átszakad a gát.

És eláradnak a földek!

 

A Földön is csak egyszer éltek.

Legtöbbetek nevetlenek.

De én vád nélkül tekintek rátok!

Mert nem vagytok többek.

Mint farkasok közt bárányok!

 

Különös ceremónia valósulhat meg.

Kiszabadulnál, de a ketrec megremeg.

Csak ez a zárka éget, nincsen remény!

Ordasan köröző kezeknek.

Az arany a legrozsdásabb fém!

 

A sötétségek hamis, céltalan útján.

Vigyázz merre lépsz, mert az idő múltán.

Eltévedsz! Lépj életteli talajra!

Keresd meg a szíved.

Hogy maradjon esély a holnapra!

 

Meg a vigaszra...

Mert belül vagy jelened.

Múltad építi a jövőt, csak legyen imád.

Dobd el terheid, keresd meg a hibád.

Senki sem tökéletes, csak csiszolatlan.

Habzsolhatod az ambróziát.

Nem leszel halhatatlan.

Ne játssz másokkal Istent.

Pedig megtennél mindent.

Hiába nyitod a ládát, nem leled kincsed.

Már ellopták mindet, ilyen ez a néped.

Gyarló szemek, hamis tettek!

Azt sem tudod, hogyan éljed.

Pedig lehetsz gazdag vagy szegény.

Gyenge vagy kemény!

Nagyképűek között szerény!

Az őszinteség az egyik legfőbb erény!

Nem kell lopni, hiába telik meg az erszény!

Mert akkor csak beállsz a sorba.

Ameddig az utolsót nem üti az óra!

Egy SENKI maradsz.

A pokol felé is csak vakvágányon haladsz.

Ostoba ember!

Hibáid emelte csapdákon szaladsz.

Itt nem óvnak a falak, nincsenek segítő kezek!

Ezért éljetek helyesen, élvezzétek a létet.

Mert a Földön is csak egyszer éltek!

Link to comment
Share on other sites

Nyamvadt kis madzag

 

mind megfoghatjuk a sors fonalát,

mind kiihatjuk magunk poharát.

mind vezethetjük az orrunk vérszag után,

hogy egy hulla felet állhassunk kukán.

mind elhihetjük a sors utat épít,

és mind megérthetjük, az útra gátat állít.

mind kikerüljük a sors barikádját

de vannak kik a fonal végét maguk felé rántják

végül is mindegy merre vezessen

csak az ember a vége előtt egy percre leülhessen.

vannak bár bőven kik elfáradva ülnek,

és köröttük a fonál mély mocsárba süllyed.

mind megfogjuk végül a sors fonalát,

és mind kiisszuk végül magunk poharát.

mind vezetjük az orrunk vérszag után,

és mind, csak állunk hullánk felett csupán.

Link to comment
Share on other sites

gerynek nehéz időszaka van, de lehet, hogy ez a téma ihleti meg legjobban, az elmúlás, sors. a legsötétebb oldalról fogja meg.

 

Európa bástyája megmutatta a Nyugatnak...

 

A krónikák tépett lapjain is megírták.

Évszázadokon át elveszve hagyták.

A reményt, a hazafi ifjak hadát.

Himnuszoknak csodásan megkomponált

Szavát...

 

Mely egyben tartja a népet és hazát.

Ifjúval ajándékozza meg az anyát.

Lánc helyett, karddal az apát.

Hogy áldozatként üldözze a vadászt.

 

Megértünk már mindent.

Gyarmatként ízleltük a csendet.

Egyedül vagyunk, csak nevetnek rajtunk.

Oroszlánok csapatával szemben.

Csordul el a kardunk.

 

Ez a két folyó ősapánk óta az otthonunk.

De már a föld temeti letörött szarvunk.

Magyar Íjakkal vertük szét Európát.

Hallottuk prédánk elkeseredett hangját.

 

Vérből vér vérré válik.

Szerződtünk vénát vágva.

Csak ez számít!

Lebontunk akadályt, kőfalat.

Előttünk titok nem marad.

Csak szikrázzon a pillanat.

Amikor eszedbe jut a gondolat:

Magyar vagyok.

Hozzád születtem.

És Érted halok.

 

Ezért...

Mint sebzett vad, futna, de inkább letaszítja a várról.

Győz az erkölcs, sírod történelmet ír a máról.

Próféta voltál? Anyád könnyeket hullajt a kártól.

Apró vércseppek őrzik az emléket a hős lovagról.

Eltemetnek, de a krónikák sorokat áldoznak!

Volt egyszer egy ember, aki hősi halált halt.

A vár alatt.

 

Majd tovaszáll az égen egy sebzett turulmadár...

Emlékeztet, hogy nem szorult össze a határ...

Apró falvak népei együtt sírnak.

Európa bástyája megmutatta a Nyugatnak...

Link to comment
Share on other sites

Békehozó Galambok Nyissatok Kapukat!

 

Az élet fényét kioltó fekete szín.

Ez a mókuskerékben pörgő

Keserű kín.

Az idő rostáján cikázó ritmus.

Ez a nyárból éjszakába.

Hanyatló ciklus.

 

Újból élő föltámadt halott.

Hívta az élet. Amit maga mögött hagyott.

Akkor még más volt. Pengén táncolt.

De most már szánom. Eltévedt árnyékom...

 

Vádak, rongyokig cipeltem őket.

Szivárvány alatt sem lelem az üdvözséget.

Ezek az élet utak, mily szerteágazóak.

Bölcs, békehozó galambok!

Nyissatok kapukat!

 

Hogy bemenjek!

Hogy álmaimnak hidakat építsek!

Hogy szívemnek szeretőt keressek!

Hogy végre boldogan élhessek...

 

Hogy csak egy pillanatra, büszke torokkal.

Kiáltsak az égbe:

Újjá születtem, most már én is élek!

Előbújhatok, már nincs miért féljek!

Elvetem magvaim.

Hogy újjáéledjenek hamvaim.

Amiben a mai napig éltek a vágyaim.

Hogy boldogan élhessenek utódaim.

 

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...