Jump to content
PirateClub.hu

Saját versek és prózai művek


Niet
 Share

Recommended Posts

Gondoltam érdekes lehetne egy téma is, ahol mindenki saját verseket és prózai alkotásokat tárhatna a többiek elé - s remélem, hogy ezzel a próbálkozással sokak alkotói kedve éled majd fel, sokan tesznek be majd műveket és mindezek kapcsán talán egy hosszas beszélgetés is kezdetét veheti majd :)

 

Ez nem egy rapszövegekkel vagy elszórakozott spontán sorokkal foglalkozó részleg, hanem tényleg kérném, hogy az alkotások feleljenek majd meg a verstani elvárásoknak vagy -adott esetben - akár a próza törvényszerűségeinek (már amennyiben lelkes amatőröktől mindez lehetséges ;))

 

(mindezt természetesen nem 'konkurenciának' szántam a freestyle témával szemben, hiszen a műfaji kritériumok tekintetében rendkívül erős az eltérés - és nem is összevethető: teljesen más - a maga nemében teljes - értéket képvisel mindkét műfaj)

 

akkor kezdeném ;)

 

 

 

Ittlét-fátyol

 

Néha a kar, mely széttárul - roppan,

Eltűnik kicsiny, ittlét-csatározásokban.

Néha a nyíl - önszívemhez járul,

Érzem az ábránd - szolgál csak valóságul.

 

Tükrömben - ezer végzetem láttam

Elvesztem - eljövendő jövőkben, múló éjszakákban

Végigfut rajtam ezernyi sorsnak fonala;

Múlandó ének vesztett szívének - cáfolata.

 

Ha láttad, természeted túlér - a perc-hiten,

Ha láttad, megnyílni magad - végtelen ihleten.

Ha tudod, hogy tested nem pusztán zárka,

Megérted, mi lett e néhány sor mélyébe zárva.

2006. 09. 26.

 

Nézőpontok II. - Jel(l/z)em csend

 

Csend - Egyetlen út

Élet - Feszít hiút

Szemem - Lecsuktam rég

Nem kell - 'Nem mondom még'

 

Napom - Kegyetlen árva

Remény - Szívekbe zárva

Élet - Furcsa futam

Nem kell - 'Nem igazam'.

 

Minden - Külön érvény

Önnön - Kis küszöbén

Érv Közöny - Csend Özön

Média Báj - Kő Kövön!

 

***

 

Nem marad - Akarom

Mindig kint - Bájolom

Eljátszott jelmezek

Elfeledett én-hegyek

 

Eladok - Megkapok

Rabolok - Maradok

Hatnak az érzékek

Informatív értékek

 

Jajgató ajkakon

Száguldó cirkuszok

Itt vagy ott, én vagyok

Szaladó "jaj de jók",

 

Felette - alatta

Szalad az Álarcka

Megmondom igazam

Ebben vagy abban van

 

Kac-kac-kac-kac (Fentről)

Majd marad a csend (bentről)

 

***

Elvonult, meghalt a vágyunk, mely tör az igaz felé. A nagy sokaság a tényszerűség

előtt némán - már-már bambán- állva, objektív cédává tette az életet.

Ugyan már, ez lenne az egyetlen út?

Szép az a játék, melyben mindenki megtaláhatja saját osztályrészét.

 

2006.okt.

 

És végül egy régi vers:

 

Vakság

 

Harci láz,

Csatavágy,

Mészárlás,

Hentesbárd.

 

Vérkönnyek,

Vérözön,

Vér csöpög -

A közönyön

 

Múlt béli

Nagy nevek,

Erős kéz

Vezetett.

 

Hulltak

Az emberek,

Az ember

Csak nevetett.

 

Új erőt

Festenek,

Lemészárolt

Nemzetek?

 

Közöny

Kiáltás:

- Dicső tett

Emberek!

 

Mi vagyunk,

A nagyok!

Mi vagyunk,

A jók!

 

Mi vagyunk

A nagyok!

A legnagyobb

Hódítók!

 

Mi vagyunk

A béke!

Az igazság

Kérge!

 

Az elhullott

Nemzet -

Csak a romlás

Férge!

 

-Vakok voltunk,

S vakok leszünk.

Vakság hirdeti

A mi nevünk.

 

Ez nem csak a múlt -

A jelen képe.

Ébredj fel ember,

Ébredj végre.

 

Ez nem csak a múlt,

S nem csak a jövő.

Sajnos lesz mindig,

Sok hitszegő?.

 

2003. Máj

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Lassek-Élet

 

1. ...gaztett a világ,az lett az imád

mi régen volt,egy képet folt

torzít!A fény,jó így a tény,

hogy egyetlen kegyetlen társad a remény?...

 

2. ...sok-sok rágalom,folytonos szánalom,

de még életben,mert én értettem,

Hogy a vég,már rég kiégett csóvája

suttogja ujjongva: talán más jól járna...

 

3. Talán más tollában mást rejt a tinta,

mint a hinta,egyszer fönn s lenn

Megdöbben,mint megdörrenő ágyúnál

a sereg,utolsó mondat: Isten veled!...

 

4. mozog az árnyék,ez csak én, a rém

vagyok!Mit hagyok?Mit kértek tőlem?

Onnan jöttem ahonnan ti,de mondani kár

Fáj a valóság,egy életig tartó adósság...

 

5. ...ennyi ember,szólni nem mer,

csak néha,mankók nélkül a béna!

Hisz' előttük a létra,olyan szép,

de ez az élet,ez: folttal tarkított kép...

csak egy kép...

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Eleinte nehezen éreztem rá a rímképletre, a rímekre és a vers dinamikájára, de többszöri olvasást követően sikerült. Érdekes kis versszakok bár a címben a Lassek nem tudom mit takar (szerző? alkotói név? vmi más?) Mindegy. Jó volt olvasni és ez a lényeg! Köszönjük! Ha a Lassek nem valaki másra utal, akkor azt mondom neked: Van értelme folytatni! :) Kicsit olyan volt egyébként, mintha az aláírásod lett volna a záróversszak (bár ez utóbbi kicsit gyengébb lett), mégis azt az érzést keltette, hogy tovább érlelve abból az alapgondolatból folytatható lenne a vers ( a verstöredékek)

 

(Több versszakra tagoltan, tartalmilag jobban kibontva talán egy részleges vagy teljes morális megoldást is jelenthetne a versbe foglalt morális ellentmondásosságra)

Link to comment
Share on other sites

Bánatomban írtam 2005. szeptemberében.

 

A szívem megszakadt amikor,megláttalak vele,

A szemem forró könnyekkel lett tele.

A dobogást a torkomban éreztem,

És a könyörtelen fájdalmat most már megértettem.

Tudtam, hogy akkor már nem szerettél,

De egy örök szenvedést szereztél.

A testem égett,

Én csak szótlanul néztelek téged.

Fáztam és csak bámultam,

Hirtelen meghalni akartam.

Az érzés átrázott teljesen,

Napokig a szerelmet kerestem.

De egy torzszülött embert ki tudna szeretni?

Talán jobb a szégyentől elégni?

Engem mindenki bánt,

Nincs, aki szeressen,

Engem most már soha többé senki ne keressen!

 

itt pedig elgondolkoztam, hogy valójában mi is az a szó, amit olysokan kimondanak 2006 januárjában.

 

Furcsa a Szerelem

 

Hogy milyen lenni szerelmesnek?

Mintha valaki ok nélkül ölne meg.

Megbénít, mégis a saját lábadon állsz,

Minden pillanatban Kedvesedre vágysz.

 

Furcsán néznek rád az emberek,

Téged vajon mi lelhetett?

Mint átláthatatlan ködben hajó a vízen,

Nem találod magad saját testedben.

 

Küzdhet vajon az akarat ilyen erő ellen? Szép lenne-e még egy holdfényes éjszaka?

Segíthet-e csoda egy szerelmes lelken? Vagy vörös rózsáknak csodálatos illata?

Ha elmúlik, ha vége lesz? Szerelem nélkül létezhet boldogság?

Vajon az ész a szíven úrrá lesz? Vagy az egész egyszerű ostobaság?

 

 

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Sziasztok!

Nagyon jók a versek. Tényleg mind szép és igényes. Ha szabad, azért elmonanám, hogy nekem Anry alkotása tetszett a legjobban, a Furcsa szerelem. Az annyira őszinte! Nagyon szép.

Én is szoktam verseket írni. Elég sok van, de azt hiszem, most 2 is bőven sok lesz. :D

 

Szánalom

 

Szabad szólni,

szabad magam visszafogni.

Szabad menekülni,

vagy tovább tétlen ülni.

Küzdhetek, ha akarok,

de nem bírja már a karom.

Nem tuom tovább tartani,

Én nem akarok senkinek ártani!

Saját kezemben az életem.

Összetörném. De miért tegyem?

Sikít hangosan a szegény:

Adjak neki csupán egy esélyt.

Szorongatom, még bírja a karom.

Muszáj,hisz még kínozni akarom.

Ez tetszik, ezt élvezem.

Hogy ő mit akar? Azt nem kérdezem.

Hagyd abba te bolond!

Nézd mit tettél! Mindjárt agyonnyomod!

Igaz is... a szegény...

Hagyom, hadd nyissa ki a szemét.

Kelj fel te szerencsétlen!

Hogy ez igaz lenne ,azt kétlem.

Felejtsd el, ami történt!

Nem te voltál, a szíved az. Összetörték.

 

 

Árnyékvilág

 

Nézd, milyen jó a föld alatt!

Ott, ahol arcod soha nem látja Nap!

Nézd, milyen kényelmes és vak,

hisz a sötétség nem válogat.

Mennyi alak és mennyi árny,

mind ugyanaz: nem fiú, nem lány.

Árnyak között vakon járkálni,

s többé nem szeretni, nem utálni.

Erre tanít meg az élet,

ezt kell mindenáron túlélned!

 

Nézd, milyen jó a föld alatt,

ott ahol arcod soha nem látja Nap!

Nem vakít el a fény,

s nem kell, hogy őszinte légy.

Nem kell szeress, nem kell utálj,

de ne is nézz rám, ne is láss!

Ne szólj hozzám, ne nevess!

Tedd azt a fényben, hisz megteheted.

Légy vak, s kérlek ne hallj semmit,

hisz oly egyszerű árnynak lenni!

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Eleinte nehezen éreztem rá a rímképletre, a rímekre és a vers dinamikájára, de többszöri olvasást követően sikerült. Érdekes kis versszakok bár a címben a Lassek nem tudom mit takar (szerző? alkotói név? vmi más?) Mindegy. Jó volt olvasni és ez a lényeg! Köszönjük! Ha a Lassek nem valaki másra utal, akkor azt mondom neked: Van értelme folytatni! :) Kicsit olyan volt egyébként, mintha az aláírásod lett volna a záróversszak (bár ez utóbbi kicsit gyengébb lett), mégis azt az érzést keltette, hogy tovább érlelve abból az alapgondolatból folytatható lenne a vers ( a verstöredékek)

 

(Több versszakra tagoltan, tartalmilag jobban kibontva talán egy részleges vagy teljes morális megoldást is jelenthetne a versbe foglalt morális ellentmondásosságra)

 

Hát én lennék Lassek jaja,de ne gondolj arra,hogy ennek úgy ültem neki,mint egy költő vagy lett volna alapgondolat.Egy nyelvtan órán írtam tavaly valamikor...Egyébként nem írok verseket,de köszi,h tetszésed nyílvánítottad ki valamilyen szinten!Szerintem ez így jó ahogy van,nincs értelme folytatni,hamár egyszer befejeztem,de am írok még be ide ;)

Link to comment
Share on other sites

Lassek-A vászon

 

1. ...a palettám színei a fehér s a fekete

Éjjel a Holdvilág burjánzó faága

életed tisztását torz gazokkal belepte

négy ecsetvonás szülte ki világ halála...

 

2. ...a madár,mely csicsereg...csak figyel

egy árny a Napba néz kószán

A természet már tudja,neki hidd el:

Közeleg az éjjel,söpör végig az utcán...

 

3. igen ott,hol embernek csak szíve

ballagott,él,de mégis haldokol

Mindenki saját istene híve,

de minduntalan magányban bandokol...

 

4. ...nézd,hogy nevetek,nézd hogyan sírok

Tollcsattogás a réten,a padban

egy művészi kép,de én csak írok

Egy szép világot,itt benn az agyban...

ami az enyém...

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Nincs mit köszönni. Ezt tényleg őszintén gondoltam. :)

Amúgy tök jó ötlet volt ez a verses topic, csak kár, hogy ilyen kevesen vagyunk. :(

Link to comment
Share on other sites

A varjak gyermeke

 

Látod! ott nyugszik a nap domb mögött

Az a hely ahol szívembe magány költözött

Ültem és csak vártam valakire,valamire

De nem jött értem oda, senkise

Ismét,ismét mint oly sokszor egyedül voltam

S nem bíztam másban csak az alkonyban

 

Némán, lopva jött,nem késett el

A nappal nem váratta meg az éjjelt

Elhagyta az eget mert ez volt a sorsa,

Mint az én szerelmemé, lehullott a porba

Lehanyatlottak elgyengült sugári

S befeketültek tüzes virágai.

 

Gyászolóként terített gyászleplet az égre

Holdat és csillagokat takarta el véle

Lassú monoton zajjal mosta az eső arcomat

S fülembe a szél hozott ismeretlen zajokat

Szárnyak verdesése...Ó igen! ezt halottam

Egy sereg varjú repült felém rajokban.

 

Egy leszállt rám s én csak ültem

Mint lelketlen madárijesztő tűrtem

Néma villám tört ki a pillanatból

S tette világossá mi eddig sötét volt

Nyugodt halk világomból felocsúdtam

S rádöbbentem hogy eddig halott voltam

 

A fényár vakított, de megláttalak téged

Azt a jól ismert kecses sziluetted

Oly közel voltál, hogy szinte éreztelek

De mégis oly távol hogy el nem érhettelek

Hiába gázoltam a fekete virágok közé

Nem láthattam hogy ki is vagy többé

 

Már úgy érzem nem te hanem én távolodtam

Én, ki csak változni próbáltam

Ruhám megszaggatták a tövises virágok

És észre vettem hogy térden állok

Sok száznyi vágott szúrt seb,

Ezer és egy vérző gondolat

 

Ordítani próbáltam de hang nem jött torkomon

Felállni akartam de rózsabilincs lábamon

Lángolni felgyújtani az egész átkozott rétet

Utánad rohanni s kiáltani:Szeretlek!

Együtt újra és újra égni, szeretni akarok.

de nem megy, mert a varjak gyermeke vagyok.

 

 

Tessék itt egy versem hogy többen legyünk. :rolleyes:

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Ez a vers nékem egyfajta ars poetica:

 

Az élet hajósa

 

Portyázik a lelkem

Az élet kikötőjében,

Portyázik, s nem tudja,

Mit talál a következő

Hajófedélen.

 

Olyan mintha én teremtettem volna

E hajókat,

Én ácsoltam, s gondoztam

Eme élethordozókat.

 

A pillanat is úgy leng itt

Ebben az életben,

Mint hajó, amit én ácsoltam;

De feledésemben, ezt

Nem szabad megélnem.

 

Sürgõ-forgó hajómester vagyok,

Keresem a foltot, s a hibás talapzatot -

Hirdetem, hogy egy vagyok a hajóval,

S a hajó a tengerek vizével;

De itt élek a hajós fejével,

Gondjával s nyûgével.

 

(2006 Aug)

 

Ez is egy régi versem, valamikor 2002-2003 környékéről

 

 

A Pszichopata

 

Kívánja a vért,

A félelmet.

Ő a Pszichopata,

Kit a gyűlölet

Rabul ejtett.

Vágyja a halálsikolyt,

Szereti érezni,

Ahogy más szívébe

Félelmet kovácsolt.

 

Szereti érezni,

Hogy õ irányít,

Hogy más sorsával

Épp õ játszik.

Mosoly az arcán,

Ha rettegnek tőle,

Ha emberi csontot

Érint a tõre.

 

Ha keze tör és zúz.

Érzi és tudja nincsen kiút.

Mosoly az arcán, hogy õ az erős,

De a múlt fájdalma már megölte õt.

 

Szereti érezni,

Ahogy a test megremeg.

Vágya és szíve

Csak így teljes.

Nem keres õ már

Válaszokat,

Csak csontig hatoló

Sikolyokat.

 

(2002-2003 körül)

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

A varjak gyermeke

 

[...]

 

Tessék itt egy versem hogy többen legyünk. :rolleyes:

 

Azt hiszem ez a vers nem "többen legyünkről" szól, hiszen egy nagyon jó versről beszélünk :)

 

sugári - virágai

 

(ez a rímpár talán kilóg a versből és talán kevésbé jól sikerült)

 

Nyugodt halk világomból felocsúdtam

S rádöbbentem hogy eddig halott voltam

 

Itt a ragrím is kicsit kilóg, talán lehetne rajta igazítani még ;)

 

Mondjuk az ezt követő versszak megbocsáthatóvá teszi ezt a két sort... (iszonyat jól sikeredett a folytatás)

(A többi helyen ugyanez nem jelent problémát, szépen megvan oldva és ahol mégis úgy jön ki - nem bomlik fel a vers remek egysége, 'kohéziója')

 

A vers befejezése szintén remekül sikerült.... Összegezve: Jó volt olvasni ;) Ha van még - Ne kímélj minket :)

 

Arról nem is beszélve, hogy ha mindezt 16 évesen sikerült összehozni: le a kalappal.

Link to comment
Share on other sites

...Tükör...

 

Nem élsz ,csak létezel,

Tengődsz és vétkezel,

Istennek képzeled magad.

Mindent mit félsz,

Csak árnyéknak vélsz,

Már nem érted saját szavad...

 

Elvárod ,hogy értsenek,

De önmagad sem értheted,

S nem érted az Okot.

Aggódnak még érted,

De te ezt nem érzed,

Félsz hogy már nem is fogod...

 

Többnek hiszed magad,

de nem vagy semmi sem,

Amit mondassz ,dícsérsz,

Bárhogy szólj : nem hiszem.

 

 

...Egy pillanat...

 

Mindenki idegen tőlem ,

S én mindenkinek idegen vagyok,

Kihűlt testem körül

táncot járnak a bukott angyalok.

Csendvan...

csak az eső kopog.

 

 

meg ilyenek

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Egy szomorú versem:

 

A gyermek temetése

 

 

 

Nézd hogy fest, hogy e kicsiny test

Fekszik a ravatalon

Mint könnyű lepke száll a lelke

Túl földi utakon

 

Gyászos dallam kezdődik halkan

A sötét orgonán

Sír egy hang, kong bús harang

A templom toronyán

 

Az anya erőt vesz, még egy lépést tesz

Újra sírni kezd

Még egyszer újra, kezét felé nyújtja

S hitet veszt

 

Erről ki tehet, mond hogy lehet,

Csak fekszik a ravatalon

Lelke már, nézdd messze jár

Túl a földi utakon

 

A néma templom, csendje mindent elnyom

Elmúlt egy élet

Koporsón a gyászvirág, te őrült világ

A te vétked!

 

Zokog az apa, nincs vigasza

Fia élettelen

A bánat nagy, örök nyomot hagy

Érző lelkeken

 

 

Megjegyzem hogy van még egy verses topic, amit ajánlok minden humán beállítottságú tag figyelmébe:

kedvenc vers, idézet:

http://www.pirateclub.hu/index.php?s=&showtopic=52597&view=findpost&p=347807

Remélem nem haragszol Nietzsche a reklámért

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

A Kárhozott elégiája

 

 

Csend, csak a csend ül lelkemen

Üresség végtelen mocskában süllyedek

Egyedül,holtan a mocsárban

Elmémen tudattalan homály van

Ki vagyok? S ki vagy te nekem?

Nem tudom, rég halott a lelkem.

 

Látlak,érezlek itt vagy velem

Bár már rég elhagytál kedvesem

Ó halál elragadtad tőlem őt

Az egyetlen percig szeretett nőt

Szeméből a láng kihunyt örökre

S teste lezuhant a márvány kövekre

 

De egy pillanatot adott nekem

Amíg éltető vérét magamhoz vettem

Egyszerre öleltem s öltem meg

Mit tettem, az förtelmes!

Ember lettem egy szemhunyásig

Bár tudtam bennem a halál tüze virágzik.

 

Éltem én,valaha,valamikor

Gyönyörű s szép idő volt

Tarka muskátlikkal teli kert

Hol szívem csókolt és ölelt

Más szemében láttam boldogságom

De ez mind elveszett,jött a halálom

 

Kertbe belépett egy sötét idegen

Halált hozott kézfogása hidegen

Elvette tőlem életem s örömem

S amit adott: halhatatlan gyötrelem

Éjszaka csak a végtelen éjszaka

S lelkem örökké körbefogja az éj szava.

 

Vérivó gyilkos lett belőlem

Csak életet vehetem el tőled

Mit tettem? Mit tettem én Istenem?

Hogy a halhatatlanság lett bilincsem

létemnek csak egyvalami vethet véget

A nap,mely fölkel és eléget.

 

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Éjszaka van... már megint ottvagyok ahol újabban minden este...

egy kis erdei tisztás ahonnan mindig látszik a hold mosolygós arca...

kezemben papír és ceruza megint rajzoltam...

gondolkodtam írogattam...

fáradt vagyok túl fáradt ahoz hogy felfogjam miért is gyújtom meg...

minden rajzomat sok sok órányi alakítgatás, csinosítgatás után...

haza indulok, szokásos... gyaloglásközbenˇrámtörnek a gondolatok...

választalan kérdések... érdekelnek a miértek,

néha azon elmélkedem mit miért teszem

a bal lábam miért a yobb után teszem...

gondolkodom a miérteken...

álmos fáradt reggeleken...

hazaértem, öltözöm, még mindig kavarognak a gondolatok...

csipog az ébresztő

iskola van, indulhatok...

a buszmegállóban ismerős arcok...

furcsálják az arcomon huncutul kavargó oly sok indulatot

furcsálom hát énis...elbambulok...

megjött a busz, 2 megálló már le is szálok

úgydöntöttem inkább sétálok

furcsállnak az ismerős arcok...

furcsállom hát énis

tovább ballagok...

magamban még mindig, újra s újra, gondolatok gondolatok...

néha rájuk is szólok: én fejemben miért vonaglotok...

de maradnak, nem hagynak, maradjatok akkor

de csak csendesen, talán hasznotokat veszem

gondolatok...

  • Upvote 1
Link to comment
Share on other sites

Gyermekedre is gondolj

Azt hiszed már mindent tudsz,
pedig egész nap
csak a pénz után futsz.

Kísértenek vágyaid,
űznek, hajtanak,
míg végül
az anyagban Bennragadsz!

Halmozol sok pénzhegyet
s úgy hiszed,
csak a pénzedért kapsz
Igaz Szeretetet.

Közben hanyagolod Gyermekeidet
úgy gondolod
pénzeddel megveheted Szeretetüket.

Gyermeked kér, de nem érsz rá!,
hogy drága idődből
Rá is áldozzál!

Ölelne karja, csókolna ajka
ó, ha téged végre megkaphatna,
Szeretetével ingyen elhalmozna.

Nem kéri Ő
a drága javakat,
azt várja Tőled,
hogy magadból adj.

Csak érezni szeretné Ő,
hogy fontos neked!
mikor kis kezét kezedbe fogod,
s közben meghallgatod.

Álmokat sző s nevet nagyot,
mert érzi, hogy Egyek vagytok!

S mert érzi szereteted,
láthatod, amint szeme felragyog,
többet ér majd az neked, mint...
minden vagyonod!

Így lesz neked Boldog,
Szeretet Otthonod!


Nagyon örömmel olvastam az előttem "szólókat".
Köszönet ezért a topicért,a betűbe vésett életérzésekért.
Link to comment
Share on other sites

Gyermek áldás

Csodálatos pillanat
mikor megtudod,
egy kis lélek
titeket is Kiválasztott.

Csak rajtad áll barátom,
hogy e csoda
megis Maradjon.

Csak rajtad áll,
hogy adsz neki
Boldog Szerető Családot,
vagy egy életen át
Lelkét Börtönbe Bezárod!

Válaszd Őt s meglátod,
mily nagy dologra képes
Szeretet Otthonod s Családod.

Válaszd a kis jövevényt,
aki belőled Lett,
s benned Él!

Döntésed után élvezheted,
ahogy áldott Állapotból
Gyermek Lett!

Gyermek Lett,
s dédelgetheted
Szeretetben
Szeretetre Nevelheted

Hogy hogyan nevelted,
megláthatod ha felnő
mert Szeretetednek
Tükörképe lesz Ő!
Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

srow - csak úgy

 

Egy név melyet milliók zengettek

Egy hit melyet ezrek követtek

Egy nép mely sorsát kivívta

Egy nép mely most nagyon megszívta

 

Egy nép ki együtt mozdul

Egy nép kikre harang kondul

Egy nép vagy csőcselék

Egy nép, aki csak annyit mondd: ELÉG!

 

Együtt mozdul apraja nagyja

Hisz még a gyermek és apja, anyja

Hiszi, hogy a nép térde tud állni

Teszi és a füst, nem fogja bezárni

 

Talpra állítani a népet csak együtt megy

De ez olyan nehéz, mint egy hegy

A sorsot újra a kézbe venni

A népet újra a hitére tenni

 

Ha ez mind-mind sikerül

Akkor a nép majd újra örül

Teszi, mit kell éjjel nappal

És nem lop semmit sem egy kalappal

 

Majd ha újra itt terem a baj

Minden úgy csúszik mint a vaj

És a nép majd együtt mozdul

És minden rosszat lerombol

 

Szívében a szeretet e föld iránt nő

És úgy harcol érte, mint ez lenne a hőn áhított nő

Megvédi testével, lelkével e nemes talajt

De a sok őrült miatt ez egyre csak halaszt

 

Egyszer visszaérkezünk jelenlegi helyzethez

Hogy a földet egyedül kell megvédened

Egyébként elveszik mindened tőled

Még azt is akit szeretsz, őt főleg

Link to comment
Share on other sites

Már többször megfogadtam, h nem írok több verset...pl azért mert nincs számára "hallgatóközönség". :blink:

Ez a vers...úgy kijött a múltkor belőlem...na meg rájátszott egy újabb csalódás is. :unsure:

 

07.08.20. Beteg vagyok…

 

Beteg vagyok, beteg a lelkem.

Szenvedek, nem szeretnek engem.

25 éves vagyok, s ugyanúgy egyedül,

Mint özvegy nő, szerető férje nélkül.

 

Hiányzik már egy kedves lány az életemből,

Aki végre felrázna már engem ebből

A lelki állapotból, mely tönkretesz engem.

Nagyon útálom már egyedül élni az életem.

 

Kell nekem egy lány, aki elfogad teljesen,

S nem csak a szégyenlős fiút látja bennem.

Nekem nem barátságra van lánnyal szükségem,

Hanem hogy igazán s őszintén engem szeressen.

 

Nem kell hogy mindig itt üljön mellettem,

Csak az, hogy engem, egyedül engem szeressen.

S mikor találok közelit, s neki is magam adom,

Ő pedig nem akar mást, csak a barátságom…

 

Na olyankor megy el a kedvem az egész élettől,

Megszabadíthatna már valaki a szenvedésemtől:

Vagy egy kedves lány, vagy maga a halál,

Nem tudom melyik lesz amelyik hamarabb megtalál?!

:o:unsure::huh:

 

kíváncsi vagyok a véleményetekre itt, vagy PM-ben. ;)

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Itt hagytál didergő fagyban és kínban

Ezek után sajnos egyre jobban sírtam

Poklok tüzében fellángolt a lelkem

Sok szenvedéssel átokkal szemben

Végleg elmentél gyáva létedre

Eltűnt minden ártatlan vérembe.

 

 

Miért fáj a kimondott szó nekem

Volt idő mikor kettesben velem

Leéltem veled az egész életem

Odaadtam volna érted két kezem

De hiába kértem tőled bármit

Ez számodra már nem is számít.

 

 

Végzet sorsa mostan elérkezett

Életem ezentúl megbélyegzett

Porrá váló testem többé nem lesz

Csak akkor lesz ha kimentesz

Múlt vagy jövő mit számít most ez?

Ha a halál sorozatban keresztbe tesz.

 

Múló jelenben a háborús ítélet

Ha nem vagy nekem ki véd meg?

Várj míg eltávozik a múlt jele

Idejut az ellenség vad szele

Ébren őrzött vak remények élnek

Egy a kérdés engem ki ért meg?

 

Ezt előbb írtam pár perccel ezelőtt!

Link to comment
Share on other sites

És most berakom ide az összes eddigi saját versemet és kérek kommentárt hozzá!

 

Vártam a napot, hogy veled éljek

Csak tudd meg szeretlek téged

Érzem megütött a szerelem ereje

Te vagy életem legnagyobb szerelme

Fénylő tóban a szívem ízzik érted

Ússzunk ebben a tóban együtt kérlek.

 

Szívedhez elért a hozzád küldött szó

Most nincs más hátra csak rossz és jó

Zizzen a levél a fa tetejébe lágyan

Elviselném ezt tettben és vágyban

Hozzád bújok dús kebledbe mélyen

Elmélyedünk a szerelem fellegében.

 

 

 

Tépd ki a szívem ha már úgysem kell neked

Ami az utolsó pillanatig csak téged szeret

Veled voltam jóban rosszban csakis érted

Az emberektől már semmit sem remélek

Fájt, hogy itt hagytál és elmentél

Rólam másnak csak rosszat mesélnél.

 

Vágyakozva nézek fel az égre

Talán valami jót remélve

Kedvesem itt hagytál engem

Sok csalódással szemben

Tévedtem, hogy másra szálltam

És sajnos nagyot hibáztam.

 

Félve mondom amit irántad érzek

Útra kelnek a vad remények

Nem értem miért tetted ezt velem

Hogy csak rosszat tegyél nekem

Nem vagyok én más csak egy lélek

Megtennék bármit hogy ha kéred.

 

 

Az élet szerelem nélkül olyan mint egy sívár kietlen puszta táj

Szerelmünk gyümölcse forrósodik már

Szívem ezentúl csak téged vár

Kettőnk közt a szerelem örökké száll.

 

Romantikus éj csillagos fellegén

Összejövünk csak te meg én

Szerelmünk örökké kitart

És nem tesz kettőnk közt több vihart

Csillogó szemedben a fény

Hidd el szívem, hogy szeretlek én.

 

Szemed fénye lángra gyúl

Kezem bársonyos testeden elsimul

Hajad fodrodzó áramlása

Lelkem gyöngéd átadása

Szívem adom feléd

ne adjuk fel a reményt.

 

Véget ért a küzdelem

Túléltem szüntelen

Ez lett a végzetem

Nem halt meg a reményem

Elvesztettem utolsó esélyem.

Látom másfelé húz a szíved

Sajnos terjednek rólam a hírek.

Én nagyon szeretlek

De más elrabolta előlem szívedet

Elvesztettem ezáltal legnagyobb kincsemet

Benned megtaláltam a szerelmet

Nem foghatom többet a kezedet.

Vérző szívemben a fájdalom

A szerelmet mástól várhatom.

 

 

Együtt lenni veled jóban rosszban

Veled lennék akkor is ha baj van

A szívem csak neked szántam

Tőled az igen szót vártam.

Mikor meglátlak téged

Jönnek a fények

Melyek érted égnek

Örökké együtt leszek véled.

 

 

 

Hiába vártam arra, hogy hallgass meg kérlek

Megtettem volna bármit érted

Elárult a vér és a kényszer

Az élethez is csak vér kell

Fájdalmam már nem ér el téged

Csak adj még egy esélyt hogy érezzelek végleg.

 

 

Elmúlt az érzés de gyakran még feltámad

Számomra a szíved szívembe beszállhat

Kihűlt irántam érzett szerelmed

Hidd el hogy még nagyon szeretlek

Minden bánat és eltemetett szó újra éled

Engedd hogy ezentúl csak neked éljek.

 

Kitárul előttem az irántad érzett szerelmi láng

Kettőnk közé egy harmadik pedig beszállt

Küzdhetünk érted ha a szíved már ő érte lángol

Pedig nem találnék olyan lányt mint te vagy bárhol.

Halkulnak a szavak gerjed a vágy

Mi várhat még ezután majd még mi ránk.

 

Elszállt a szerelem ereje

Eljött a csábítás ideje

Feltörök, mert süllyed a hajóm

Hogy ne legyen már semmi bajom

Hiányzol és számomra nálad nincs többé hely

Ezért veled kapcsolatban váltanom kell.

 

Erdők, rétek, tavak

Ritkulnak a szavak

És ha kérnéd hogy maradjak

Nem tennék mást hallgatnék szavadnak

Virág virul kint a réten

Veled élnék fent az éjben.

 

 

Vonzódsz, mint fához a levél

Szomorú csak ritkán legyél

Éled a népek tengere

Támad a győzelem serlege

Eldönti életreszóló sorsunkat

Nem vagyunk más csupán egy áldozat.

 

Mikor meglátjuk e fényt

Várjuk a nagy reményt

Fellázad testünk ereje

Eljő az ellenség félelme

Bátran fellépünk ellene

Mintha ellenfelünk veszne.

 

Küzdünk a halálfélelem ellen

Túl nagy haderővel szemben

Van még remény a csatára

Ne vesszünk a halálba

Nyerjük meg harcot értünk

Különben kifolyik a vérünk.

 

 

 

 

A szerelem

Mit is mond nekünk ma a szerelem?

Azt, hogy csak te kellesz nekem

Mert te vagy az egyetlenem

A szerelmünket nem feledem

Mikor megláttalak megcsillant a fény

Beléd szerettem ez a mostani tény.

 

Ábrándozva szívünk lobban a tűz

Az élet ezentúl mindet gondot elűz.

Várom, hogy csak ölelhesselek végleg

Elveszlek feleségül csakis téged.

Szellő lobban házam táján

Utolért a bűvös ármány.

 

 

Nagyra vágyott boldogító érvelés

Ha rossz a választás egy tévedés

Nincs benne vétkezés csak szenvedély

vagy szerencsés lesz vagy eleszmél

Fájó kín a csalódás és megcsalás

Nem marad más csak az elhagyás.

 

 

Mikor felhevülésből jön az elernyedés

Másik fél számára a szemfényvesztés

Elborulnak a vonzódási álmok

Következnek a csalódások

Mindkét fél követhet el mindig hibát

Kérdezik maguktól a szerelem miért engem bánt.

 

 

 

Sebaj, ha csajoknál nem vagyok menő spájszeros fokozat

Eszembe jut sűrűn rengeteg hasznos új gondolat

A szerelem rezzenéstelenül nélkülünk nem válogat

Lehet, hogy te leszel a következő váratlan áldozat.

 

Várhatok rád éjjel és várhatok rád nappal

Eltelnek a napjaink sok kínnal és bajjal

Végzeted elérhet lassan és nagyon gyorsan

Azt rosszul érzed magad a pokolban.

 

Ha utolért a fránya sanyarú sorsú ítélet

Az életem így is olyan, mint a kísértet

Mivel kitépted belőlem az izzó vasat

Elérvülnek ezután a kimúló szavak.

 

Többé nem jelentek számodra mást

Csak csupán egy nagy csalódást

Mikor megválasztottál engem

Még kívántad nagyon a testem.

 

Kimondom feléd ezt végleges fontos szót

Felejtsük el azt mi köttönk közt ami volt

Felbontom a veled kialakított kapcsolatot

amit nekünk ez a szörnyű sors adott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...