tazoli Posted Szeptember 1, 2009 Share Posted Szeptember 1, 2009 Sziasztok! Mivel most vagyok túl 1 szakításon, ezért úgy gondolom megosztok veletek 1-2 versemet! Múltam Szerelem, Szerelem? És ha fáj, feledem. Egy álmom van, kedvesem, Hozzád bújni kedvesen! Élet? Halál? Engem nem vár! Feledem a régit már! Új az élet, Új a vágy, Új a szívem, Új a lány! Új a csók, Új az ágy, Vele semmi se fáj! Vándormadár Magasan repülök, lássalak téged, Valahol meg vagy a messzeségben. Csókod ízére vágyom, Ajkaidat már látom! A csókod íze éltet, Szerelmem nem vész el! Ajkaidra gondolok, Könnyes szemmel hallgatok! Csókod oly forró, oly rideg, Szenvedélyed oly tüzes! Az életben nincs ki keres, Csak én vagyok neked, Kedves! Magasan repülök, lássalak téged Feledni nem tudlak kerek égen! Ölelésedre vágyom, Melletted elröppen az átok! Véleményeket, észrevételeket várok! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
malaguti91 Posted Szeptember 2, 2009 Share Posted Szeptember 2, 2009 Saját "alkotás" : Szeretem ha szeretnek,ha tudok én is szeretni, de az érzelmeket tudom,nem lehet megvenni, szeretném,hogy szeress,hogy átölelj újra, hogy megcsókolj,hogy aludj el,hozzám bújva, írok neked rólam,írok rólam neked, mert annyira bánt,hogy nem foghatom a kezed meg....szeretlek,mondd hogyan bizonyítsak? mondd mit tehetnék,aki szeret bizonyít csak így lehetnék,ember,nem csupán kalandor, de azért folytottam el mindent,hogy most kiadjam magamból, szavakból tanultam,egy storyból egy darabból, megbántottalak,de soha nem haragból, sokszor indultam úgy,hogy nem tudtam hol a vége, álmomban láttam azt,hogy te meg én kéz a kézben, sétáltunk a parkban,de akkor vettem észre, hogy az élet hamis dallam,kopott billentyűket ütve, egy öreg poros zongorán,az emlékeken ülve, de úgy érzem túl korán,véstem sok fülbe, hogy kellesz nekem de hiába,üzenhettem.... ha nem érzed nem látod,a tüzet bennem...... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Szeptember 2, 2009 Share Posted Szeptember 2, 2009 Félek Nagyon félek, hogy elveszítelek! Félek nem fogod bírni, és ezért el fogsz hagyni. Túlságosan is szeretlek, hogy valaha is elfeledjelek. Örökkön tied vagyok! A tiéd csakis! Bármikor történjék bármi is. Örökre egymáshoz tartozunk. Szívünkben hordozzuk zálogunk. Nem tudnánk egymás nélkül élni. Kérlek sohase akard kipróbálni. Csak szenvednénk hónapokig, szenvednénk az idők végéig. Mert ha meg is próbálnád idődet eltölteni velem akarnád . Tudom, hogy újra összejönnénk, de addig is csak szenvednénk. Szenvednénk a hiánytól, szenvednénk a magánytól. Nem bírnánk se idegileg, se lelkileg, hogy ne próbáld ki, ezért kérlek. Te vagy a mindenem, nagyon szeretlek. Mindenkorra egyek vagyunk testileg, lelkileg. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Szeptember 3, 2009 Share Posted Szeptember 3, 2009 Amíg nem voltál, nem siettem elhitetni semmit, senkivel... "Létezik boldogság" mondtam...Beértem ennyivel! De,most, mellkasodhoz bújva, ízlelve szép ajkaid, Tudom, nincs annál fontosabb, hogy körém fond a karjaid! Vágyom rád egész éjjel, félve kutatlak nappal… Várom, hogy a teret betöltsd egy kedves kacajjal! Félve kutatlak, mert tán egyszer nem talállak majd! Tudom, hogy butaság így előrevetíteni a bajt! De féltelek, mert borzasztóan szeretlek! Igen, Szeretlek! És már tudom, sosem feledlek! szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Szeptember 13, 2009 Share Posted Szeptember 13, 2009 Önfejű tettek fájdalommal emlékszem Kéz a kézben vallottam szerelmet és azt hittem Hogy te leszel ki elhagy holott én voltam a balga Jobbra voltál te nem tudom miért mentem el balra Miért hagytam hogy elszakadjunk te menj és én is Másfele jártam szerettelek és mégis Azt hittem te nem ezért mást öleltem Nem tudtam hogy az én képem volt akkor a szívedben És rám gondoltál este ahogy én is most ezt teszem Emléked, a mosolyod, a csókod nem eresztem Fogd meg a kezem és ne hagyd hogy sírjak Hogy fájjon, hogy szenvedjek, hogy sorokat írjak Arról hogy milyen volt és mit érzek ha tudod ezt hallgatni Én elfogadom nem szeretsz nem is foglak zargatni De mégis megkérlek ne kelljen rád várnom Most törött szívvel élek és jaj de nagyon bánom. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
hta Posted Szeptember 13, 2009 Share Posted Szeptember 13, 2009 Még katonakoromból maradt ez a versrészlet - akkor volt időm foglalkozni vele -, sajnos a teljes vers elveszett, erre emlékszem belőle: Viharos éjszakán tombolva zúg a szél Susogva csendesen történetet mesél Egy fiúról, ki hisz, szeret, remél Nem maradt más, csak ez a kis levél: „Elmegyek, búcsúzom, nem lehetek Veled Nem tehetek róla: behívott a sereg De szerelmem megmarad őszinte és tiszta Visszatérek Hozzád, ígérem, hogy vissza.” Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted November 1, 2009 Share Posted November 1, 2009 Hú ide is rég írtam már Régi nóta Újra itt a régi mese, Ez az! De csak szeress bele! ehhez már van tehetségem, Megteremtem szenvedésem. Tán egy golyó most jólesne, Há! Így tán örömöm is meglenne. újra érzem vérem ízét, Rajta fájdalom, rajta tépj szét! Koporsóból mosolygok rád, de téged nem sért semmilyen vád. Hisz ember vagy csak, te is érzel, Talán néha te is vérzel. Szerencsés vagy, én meg gyenge, csak szívem dobban megrepedve. szenvedésből rutint szerzek, A bánattól már nem remegek. Csak mosolygok rád fájó szívvel, mint bátor állat, mi halált színlel. talán ajkam meg-megremeg, De nem mondhatom el szeretlek. _____________________________________ Estimese Az erdő friss illata kísért... Nem! Nem kezdhetek el így egy gyönyörű mesét... Talán az ordítás, a dögszag jobb lenne... Talán.. de az meg mindig csak elveszne. Szóval, az erdő... Hmm a friss, harmatos, hajnali erdő. De valami, talán csak éppen én nem illek ide, hisz rajtam kívül, itt minden tiszta, friss, zsenge és üde. Én meg csak épp hogy el nem rothadok. tán szomorú, hogy most éppen itt vagyok. Talán inkább szenvednem kéne. Égni! Lángolni! Füstként, a szélbe kapaszkodni! nem pedig, az erdőben lassan, részegen tovatáncolni. De a mesék, csak szép véget érnek, a hősök pedig soha Soha! el nem égnek. Csak a gonosz. Igen! csak ő ér mindig véget! Hisz ez csak mese, de itt a kínból, most te is kiveszed a részed. És én? Igen! Enyém a legnagyobb falat! De bárcsak a kenyér helyett most rághatnék parazsat! Azt kívánom bárcsak forrna fel a vérem, azt kívánom bárcsak repedne a lépem! Mit nekem egy boldog élet? Nem tart csak addig, míg le nem éled. De ha egyszer közben, megposhad a véred! Hetedhét országra szóló lakodalom? Azt hiszem a boldog véget a Nagy Hősökre hagyom. _____________________________________________________ Pokol jege Miért van az hogy mindig az ég el a tűzben, ki megtenne bármit, hogy más meg ne égjen? mért nem az ég végre, ki bárkit önző módra, cserben hagyna számítva egy émelyítő csókra. Mért nem szúrja át forró kés a szívét, mért nem érzi nedves ajkán a vérnek fémes ízét? mért nem issza fenékig a keserű poharat? mért ne döfjön agyába izzó gondolat? Mért nem remeg vére, ha lángok szorítják mért nem izzik szíve, ha sárba tiporják? mért nem küzd a szépért, hogy elveszítse újra, és mér nem szakad meg lelke basszushúrja? Mért nem ordít némán egy szerelmes mosolya mért nem mehet inkább az égető pokolba? mért nem hiszi el, a szerelem létezik, mért neveti mindazt, kik tőle kérdezik? Mért nem ég el az, ki jót sose tett, ki mindent mi helyes, mélyen megvetett? mért nem ég el inkább ki elárulja álmát, és mért jég gyújtja lángra egy kedves lány arcát? ____________________________________________________ Gyilkolj őrült önarckép! Ismerős az érzés, én mégis tűröm, démonaimat messze űzöm. Ismerős az érzés, hogy meghalni kéne, de száradjon kezemre kedvesemnek vére? Meghalni kéne, de így nem lehet. Megölni őt? Egy ártatlan gyermeket? Gyilkolni kéne, vérben ázni! Ha szemembe néznek, hahotázni! És kacagni kéne, mert nem lehet, hogy e fennkölt féreg rágjon szét lelkeket. Ordítani kéne! Hát üvöltsd a világra! Nevess, ha kérdezi: Szívedet mi bántja? Kínozd a lelked! Hátha majd bevallja, a halott szín alatt Vörös vér áztatja! Gyilkolj hát! Gyilkolj ártatlan, szép lelkű gyermeket! És élvezd, hogy önmagad rút tettedért megveted! És ébredj őrült önarckép! Ébredj fel! Ha kell, hát tested égesd el, De ne hagyd, hogy lelked mosolyogva égjen, szerelemnek forró, kegyetlen tüzében! _______________________________________ Halálsikoly Csatazaj a halott csendben mélyen elásva a dögveremben. Felette földbe vág az eke, s egy kiforduló koponya néz kacagva szemedbe! Hiszen él még csak megrohadt, szívéből a hús már elporladt, DE Dobog még! Hisz naiv szíve nem érti! Hisz rothadt agyából az áram már nem sérti! Hallja hát az élők kacaját, látja még kedvese álmodott mosolyát. A szíve a föld alatt megdobban, lökésétől porvilága megroppan, És még Érzi! Az üres szemgödör, múlt kínját könnyezi, hogy miért nem élhetett ő életében? És most is csak elássák, s pihenhet zokogva örök gödrében. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
zanzaTomi Posted November 2, 2009 Share Posted November 2, 2009 Először is a véleményem. Olvastam itt jó és kevésbé jó verseket is. Van néhány észrevételem, melyeket most megosztok veletek. Szerintem a vers definíciója nem az, hogy minden olyan szöveg, ami nem ér ki a lap széléiig, hanem az, hogy minden olyan szöveg, amit érzés szült. Itt persze nem elképzelt érzésekről van szó, hanem átélt érzésekről, amiről véleménye van az embernek, amit megtapasztalt. Az ilyen elképzelt érzések nagyon művié turják tenni a verseket, és érezni belőlük, hogy nem az igaziak. A másik nagy hiba ezek a monumentális, már mondhatni szívig kést döfő romantikus (filmek végeire illő) nagy (üres közhelyek) romantikus képek. A sáros aszfalton szebb képek vannak, csak azokat nem veszik észre egyesek, mint itt se sokan. Belőlük jó rímfaragók lesznek, mert mint témakezdő barátom is inkább a hatásra hegyezte ki a verset, mintsem az érzésre. Vagy ereszd ki magadból az érzést, vagy öld meg, de ne folytogasd, mert az kínzás. És ne vedd feltétlenül rosszindulatúnak a véleményem, én inkább nem hazudok, mert abból nem tanul senki. Ha megvan benned a hajlam és tudod, h miről írtam, akkor figyelembe veszed a véleményemet. Ha meg rosszindulatú gáncsoskodásnak, fújolásnak veszed, akkor sztem nincs is miről beszélni. És egy példa a szkítás utáni érzésekről: Kimondatlan szavaink Kimondatlan szavaka gondolatok, gondtól terhesmondatok, melyek nem születtekmeg ajkainkon, melyeket nem hallott senki, most ők cipelnek minket, mint valami sötét terhet. Menekülünk, s néha visszanézünk. Ilyenkor torza mosoly, szenvedés,a nevetés, s az öröm látszata. Nincs erő, csak túlélés, nincs csók, csak ölelés. Az is fájdalmas, szomorkás és borzalmas. A rózsák elhervadnakkörülöttünk, s mondanánk még valamit, de már nem tesszük? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Only Posted November 11, 2009 Share Posted November 11, 2009 Nemrég írtam. Röviden arról szól hogy a lány néha feljött a szobámba számítógépezni meg beszélgetni, velem és a szobatársammal. Szobatársam egyszer megkérdezte tőle hogy tetszem e neki. Ő azt mondta hogy nem. Én meg lassan 1 hete belé habarodtam és most nagyon ledöfött. Amit elmendt megírtam ezt a verset: Kés Éjszaka esett az eső; Szomorú szag a levegőben; Bent a szobában beszélgettünk; Ő meg vállat vonva elmondta nekem. Szíven szúrt a szavaival; Őt nem érdekelte; De még csak nem is tudta; Hogy mit is tett vele. Lassan csendben elvérzek; Nem mondok semmit; Csak ő neki ne fájjon; Hogy meggyilkolt valakit. Kést magával vitte; Tennem kell valamit; Többé nem akarom látni; Mondanom kell valamit. 2009.november.12 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Január 15, 2010 Share Posted Január 15, 2010 Mért nem szeretsz úgy Mért vagyok visszaút Mért kell neked az Amit tôlem nem kaphatsz? Mondd miért, ha mindig visszatérsz Mint sebzett madár Mért nem érzed úgy Egyszer elfogy a visszaút Mért nem szeretsz úgy, Hogy félts, mert elveszíthetsz? Most mész, de mindig visszatérsz Mint sebzett madár. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Január 16, 2010 Share Posted Január 16, 2010 Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak megyek te jössz velem; bármit teszek azt teszed te is, kedvesem) és nem ismerem a félelmet a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom szebb világot (te vagy az én igaz világom) te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt kit a nap egyszer majd megénekel íme a titok mit meg nem osztok senkivel (a gyökér gyökere az ég a fa felett hol nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik minthova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér) csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem) szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Január 18, 2010 Share Posted Január 18, 2010 Csak egy csók... Csak egy könnycsepp, mi az arcomon ég, egy könnycsepp hisz te mondtad elég. Nagyon fáj, nagyon rossz nélküled, hiányzol csak az emléked éltet. Csak egy csók, mit utoljára adtál, ez utolsó az volt mit akartál. Csak egy csók, egy fájó pillanat, már csak emlék mi belőled maradt. Már csak emlék mi belőled maradt, csak egy fénykép a párnám alatt. Féltve őrzöm: nem tudja senki sem, mennyire sokat jelentesz nekem. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Április 3, 2010 Share Posted Április 3, 2010 Szaggatott tájakon, gördülö könnycsepben, Egy nagylány sírdogál halkan, s csöndesen. Kezemben száradt lelkem, húzom a földön, Utánad rohanok mással nem törödöm. Hideg esöben, hazug rétekre érve, Úgy érzem, talán közeledsz hozzám végre. De csak egy álnok, csaló, ádáz délibáb, Hiteti velem a szép álmot, hogy imádsz. Tudom, azt mondtam, hogy soha nem adom fel, Mégis rémként lebeg: egyszer igy hullok el. De tudnod kell, hogy te csodálatos vagy, Jégbezárt szivemnek kulcsa, már csak te vagy! szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Április 16, 2010 Share Posted Április 16, 2010 Örök emlék Azt akarom, hogy mellettem légy és mindig velem lássanak. Én csak vagyok. De te, ki voltál, mint örök emlék légy kettőnk közt a főalak. Ritkán láthattak együtt minket, azt hitték, egyedül vagyok. Sohasem hagysz el engem most már. A szemeinket, irigyeljék a csillagok. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.