Jump to content
PirateClub.hu

Szerelmes versek topic!


Davacs
 Share

Recommended Posts

Veled megyek

 

Veled megyek mindenhova,

Kitartok én , úgy mint soha.

Veled megyek forró tűzben,

És halált hozó nagy hidegbe.

 

Ha rád nézek megremegek,

Elért engem a szerelem.

Ha a kezedet fogom,

Elillan minden gondom.

 

Ha majd megöregszem,

Rád mindig emlékezem.

Veled megyek a magasba,

És ha kell a pokolba.

 

Remélem tetszik :D

 

Szipi te nagyon jó verseket írsz és persze a többiek is. De TE hogyan értékeled a versemet?

 

Némán

 

Némán nézem ahogy elmész

Mert megállít az ész

A szívem téged szeret

Az ész az arcomba nevet

 

Eltűnsz a mindent felemésztő árnyékban

Nem látom már, csak a körvonalaidat

A léted már nem érzem

A szerelmet még mindig féltem

 

Miközben könnyeimmel küszködök

Néhány régi emlék vissza, visszajön

 

Emlékszem a hajadra

Mikor a szél lobogtatja

Emlékszem a szemedre

Két kis gesztenye

 

Az arcodat nézem

A formákra emlékszem

Az a forma feledhetetlen

És megismételhetetlen

 

Kecses karod mint egy szál virág

Nem teremthet olyat a világ

De ez már mind elveszett

A bánatom eltemet

 

Remélem majd gondolsz rám

A sírom láttán

Ez áll majd a kopjafán

Viszlát kedves Lauráccskám!

 

A következő versem nem olyan hangulatú mint az eddigiek. megpróbálom leírni mi a szerelem. Ezt az érzést szerintem sehogysem lehet szavakba önteni.

 

Szerelem

 

Leírni a szerelmet nem lehet

Az ember ilyenkor mindent elfelejt

A bánatot csalódást és a fájdalmat

Mindent ami a léleknek ártalmas

 

Meleg érzés vág át a testeden

Ha meglátod már tudod ez szerelem

Ha nincs a lány melletted

A szíved fájdalmasan reszket

 

De ha ott van és szeret

Úgy érzed örökké ott lesz veled

Ott lesz veled és a bajban segít

A szerelem melege bekerít

 

Link to comment
Share on other sites

  • Replies 133
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

Csak annyit mondok hogy Laura újjászületett. Újra szeret és nem közömbös. Elértem a célomat.

 

 

Új élet

 

Találkoztam vele az utcán

Sétáltunk hosszan mint egy pár

Szerintem ős is így érez

A lelkem így nem vétkes

 

Látom az arcán ahogy nevet

És látom azt hogy beszél velem

Ezt eddig nem tette

Én eddig a földben voltam eltemetve

 

Kecses karját a vállamra teszi

Más fiút már a méreg eszi

Nekem van ilyen jó párom

Már most a folytatást várom

 

Ha nem látom újra megőrülök

Ha megjelenik elér az öröm

 

Ha lágyan szól a zene

Táncolni volna kedvem

Vele szeretnék táncolni

Az ő akaratát sem lehet elfedni

 

Hazakísértem a házukhoz

Megkérdeztem a következő alkalomról

Igent mondott nekem

Ez az ég felé vetett

 

Szabad vagyok mint a madár

Belém szeretett talán?

Most magasan vagyok belátok az ablakán

Verset ír az asztalnál

 

A sorokat nem látom már

De az öröm ott van az arcán

Ott van az arcán és mosolyog

Én örömömben sírva fakadok

 

Elkezdek zuhanni

És a talajra koppanni

Hirtelen melegséget érzem

Laura csókjával ébreszt

 

Mert mikor elindultam az utcán

A nagy boldogságban elájultam talán

Laura csókol és csókol újra

Mámorítóan édes a csókja

 

Míg a dolog továbbfajulna

Laura hirtelen abbahagyja

Elkezd mosolyogni

A szíve dobogni

 

Kifagyott e rideg szív

Megtört a vastag jég!

Elbúcsúzunk egymástól

És az emlékezetes éjszakától

 

A szerelem mindenkit elér

A szív új életre kél

Link to comment
Share on other sites

Akkor bátorkodom énis gyarapítani egy saját költeménnyel,remélem senki nem veszi tőlem zokon :)

Fél éves együttlétünk alkalmára írtam:

 

Rólad és Rólam

 

Nagy, sötét magányból,

Egy kedves hang szólott,

Ő volt, aki várt ott,

És onnan kiáltott.

 

Meggyúlt bennem valami,

Egy kis láng volt az tán,

Vagy egész tűz talán,

De ott csak állt egy lány.

 

A fényre értem én,

Megláttam őt magát,

A szép barna haját,

És ő csak engem várt.

 

És éreztem, vége a világnak,

Szívem övé lett, és a magánynak,

Nem maradt ott többé semmilyen hely,

Én nekem már csak a szerelem kell,

Amíg tudom, hogy ő ott van nekem.

 

Elért hozzám a földi mennyország,

Nincsen ehhez fogható boldogság,

Mikor kéz a kézben járunk együtt,

És teszünk boldog,szerelmes esküt,

Lelkünk már nem ég máshogy,csak együtt.

 

Minden nap boldogság,

Ha veled lehetek,

Együtt nevethetek,

vagy csak beszélhetek.

 

Mert e vers Rólad szól,

Rólad, drágám, szépem,

Égi tüneményem,

Egyetlen tündérem.

 

Köszönöm ezt neked,

Hogy szeretve szeretsz.

És hogy szerethetlek

És veled lehetek!

 

 

Link to comment
Share on other sites

Saját vers:

Nem tehetek róla, beleszerettem

Emberi gyávaság, elveszítettem.

Életem értelme, szertefoszlott előttem,

Nem tehetem jóvá, amit rosszul cselekedtem.

 

Beleszerettem egy olyanba,

Akibe soha nem kellett volna.

Arca ragyogott, mint a királyi pompa,

De én csak tovább álmodtam róla.

 

Az életnek számomra vége,

Nélküle életemnek nincs értelme.

Bátorságom hatalmas ereje,

Elmertem mondani egyszerre.

 

 

Link to comment
Share on other sites

Nlete, tetszik a vers, érdekes középen a két vsz-nál az 5-5 sor. Egyébként ha csaj lennék :lol: akkor biztos odáig meg vissza lennék.

 

Köszi szépen, barátnőmből is kicsalt egy két könnyet :)

Próbáltam szépre csinálni nemcsak tartalmilag,hanem külsőre is, pl. ha végignézed minden sor 6 szótag,kivéve a két középső versszaknál (6 hónapja vagyunk együtt), és úgy próbáltam hogy a közepén levő két versszak legyen a csúcspont,ezért lett az hosszabb és más a rímelése :)

 

#dark_angel: Tetszik a versed. Rövid,de mindent elmond,amit kell.

Link to comment
Share on other sites

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,

tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

Link to comment
Share on other sites

Amikor rádnézek, lábam megremeg egyből,

de te mit sem veszel észre ebből..

Látom arcodon a napsugár fényét,

mikor rámnézel, nem tudom mi lesz a következő lépés..

 

Csak várok, hátha megszólítasz,

de ez csak hiú ábránd marad..

elmész mellettem, mint hold a nap melett,

mert én megszólítani nem merlek..

 

Valami meggátol abban, hogy megszólítsalak,

bár tudom, te nem mondanál egyből "szevaszt".

Már késő..elmentél..

de legalább rámnéztél..

 

És így megy ez, míg egyik reggel,

hatalmas elszántsággal ébredek fel..

akkor talán összeszedem erőmet,

hogy legalább egyszer köszöntselek...

 

de ha sosem jön el az a nap..

akkor talán sosem csókolhatlak..

bár csak 1 bátorító mosoly,

mely kifordít magamból..

 

De ha eljön a nap,

mikor belőlem feltámad,

a szerelem erejével,

leküzdök minden fájdalmat.

 

nah ez saját költés volt.. tudom-tudo melég gyenge, de próbálkozni szabad..ha vkinek tetszik, talán még próbálkozom ilyenekkel..a végére már elfogyott az ihlet..

preanee voltam

Link to comment
Share on other sites

Szeretlek

Ez a szó melyet,

A füledbe súgnám,

Ha itt lennél velem,

Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,

Ez annál fényévekkel több,

Ilyet még nem éreztem,

Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,

De megtévesztett,

Most már tudom mi a szerelem,

Ez az.

Pedig még nem is találkoztunk,

De a beszélgetések hangulata és mélysége,

Meggyőzött hogy beléd estem,

Gyönyörű arcodat nézem a képeken,

Folyamatosan,

Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,

Annyira szép vagy,

Örülnék, ha karjaidba zárnál,

És te is azt súgnád a fülembe, hogy

SZERETLEK!!!

Link to comment
Share on other sites

Ma este…

 

Ma este várlak téged mindenemmel,

Bűnös vággyal, hamis reménnyel,

Remegő testemmel, s a lelkemmel…

Ma este várlak téged mindenemmel.

 

Ma este álmodom, mintha itt lennél,

Lehunyom a szemem, mintha érintenél.

Messze vagy, másé vagy, nem érdekel…

Ma este várlak téged mindenemmel.

 

Csend van, sötét van, - izzik minden.

Nem jössz, nem jöhetsz, - itt vagy bennem.

Máshol vagy, mással vagy, - ölelsz szenvedéllyel…

Ma este várlak téged mindenemmel.

 

Link to comment
Share on other sites

„Reggel majd ha felébredsz, észre fogod venni,

csendes kis szobádból nem hiányzik semmi.

Hogy én itt jártam, megtudod azt könnyen,

hisz hófehér párnádon ott ragyog a könnyem.

A felkelő nap megcsillan szemedben,

szép piros arcodon, bársonyos testeden.

Selymes hajadat simogatja a hajnali szél,

megpihen rajtad a fáradt őszi levél.

Én szeretlek téged! Tudod ezt te is.

Te engem szeress! Ezt szeretném én is.

Elfelejteni téged soha nem foglak,

egész életen át szeretni foglak.”

:blush:

Link to comment
Share on other sites

"Minden könnycsepp ő érte születik,

S miután arcomon lefolyik

Meghal! mint szívemben a remény,

Mert ő soha nem lesz az enyém!" szipi

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Szerintem is nagyon állatok...

 

 

Na itt egy új. Ma hajnalban írtam. Kíváncsi leszek hogy tetszik.

Íme:

 

Megfagyott mosoly

A mosoly az arcomon,

Már rég megfagyott

A boldogság számlája

Nekem, túl drága volt.

 

Hisz van bolond ember,

Ki megbízik másban,

Ki azt hiszi, jól van így,

De szívében más van.

 

Néhány meg elhiszi,

Hogy elmúlik egyszer,

De később majd rájön,

Ettől lesz ember.

 

De mért kell hogy élő,

Ezt így élje át?

Mért kell, hogy érezze,

Haldoklók fájdalmát?

 

Mert ha túl éli egyszer megtanulja,

Ki bolond, könnyen magára hozza,

A kegyetlen szerelem meg nem öli,

De már tudja, a bűntudat végig, a sírig kínozza.

 

Léccce írjátok a kritikákat... Köszi előre is.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Na itt van még két new:

 

Visszatérő álom

 

Vége már, de vérzik a szív,

Azóta is csak téged hív.

Mondtam neki már nem lehet,

De többet így már nem szeret.

 

Vége már, de örökre fáj,

Már csak szivárog a gondolat ár.

Gyertyafénynél lüktet az ér,

Kezem lassan a válladhoz ér.

 

Te megfordulsz és szemembe nézel,

A pillantásból tudom, semmit sem érzel.

Szívem dobban, a gyertya kialszik,

Túdatom alól, egy ordítás hangzik.

 

Magamhoz térek egy sötét éjjel,

Egy gyertya dereng fel vibráló fénnyel.

Egy vízcsepp csorog le homlokomon,

S egy őrült dobol melkasomon.

 

Egy álom kísért újra meg újra

De a józanész a gyertyát mindig elfújja.

Próbálom elhinni az érzésnek vége,

De a halált várom, JÖJJÖN MÁR VÉGRE!

 

Poros az út mi elvisz a mélybe,

De mégegyszer utóljára felnézek az égre.

Egy varjúraj repül lassan felettem,

Tudom, hogy nem könnyű, de el kell temetnem.

 

Vége már, de vérzik a szív,

Azóta is csak téged hív.

Vége már, de örökre fáj,

Túlélném, de haldoklom már.

 

________________________________________________________________________________

 

A szerelem elvakít...

 

A szerelem elvakít,

az érzés megbolondít.

Tudom, hogy nem szeret,

de szívem mit tehet?

 

Nem tudja, de imádom,

telt ajkait kívánom.

Nem tudja, de mit tegyek,

ha csak várok, sosem tudja meg.

 

De mit tegyek ha nem szeret?

Egy ember ekkor mit tehet?

De ha elmondani nem merem,

Hogy tudja meg, Szeretem?

 

Megtudja majd, hisz én is érzem

Nem szeret, és majd' elvérzem.

Megérzi majd, ha már nem leszek,

És elmondanám neki, 'Síromig szerettelek'.

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...

Egy új, remélem tetszik mindenkinek:

 

Ha én lennék a szerelmed

Minden máshogyan menne

Te is máshogyan mennél

El tőlem, mint tegnap este

Megszoknád a hús szagát

Megszoknád az ólmokat

Megszoknád az életem

Miként a sajátodat

Ha én lennék a szerelmed

Szeretnél mert megszoktad

Ahogy megszokásból rugdalod

Magad elé az álmokat

Ha villanyt oltasz a sötétnek

És halkan kicipzározod őt

És magadba rakod a régi semmit

A megszokott, soha el nem jövőt

Boldog az ki megtanúl szeretni

Boldog az ki a rosszat eltudja feledni,

Boldog az ki őszintén él,

Boldog az mert semmitől sem fél,

Boldog az ki eléri célját s álmát

Boldog az ki megkapja ÉLETE párját.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

"Megpróbáltalak kerülni téged,

De utam mindig a te utadba tévedt.

Majd lassan kialakult köztünk a szerelem,

Melynek csúfos kudarc lett a vége.

 

Megpróbáltalak kerülni téged,

Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz.

Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem,

Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem.

 

Megpróbáltalak kerülni téged,

De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet.

Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam,

Megint vesztettem, egyedül maradtam.

 

Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek,

De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet.

Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet,

De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez.

 

Most megpróbálok törölni minden szép emléket,

De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy.

Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged,

De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek,

és őrülten hiányzol nekem!"

 

Link to comment
Share on other sites

Ülsz mellettem, s én csendesen nézlek…

Nem szólok semmit, pedig oly sok mindent érzek!

Félek,ha kimondanám érzéseim, nem látnálak többé,

S így nem szólok…Csak barátként válok veled eggyé.

Egyszer muszáj lesz beszélnem, felfedni szerelmem…

Elmondani, hogy benned megtaláltam,mit eddig kerestem!

De várok még, akárhogy kínoz is mindez…

Hátha adsz egy jelet…Akkor minden más lesz.

Akkor, majd akkor megfogom két erős kezed,

S ha kell, életem áldozom, hogy ott lehessek veled!

Ha ez nem jön, szenvedek hát csendesen tovább!

S csak könnyes párnámnak vallom meg; Örökké rólad szól a Világ!

 

Link to comment
Share on other sites

Lassan már egy hete, hogy nem látlak élőben

Azóta már minden bajom van énnékem.

Veled találkozva, annyira boldog voltam,

Te is láttad, egyfolytában csak mosolyogtam.

 

Hazafelé az autóban hangosan énekeltem,

Minden szembe jövőnek mosolyogtam, integettem.

Hisz Te voltál az, ki oly boldoggá tett engem,

Puszid ízét az arcomon még most is érzem.

 

Hazatérve neked küldtem sms-em,

Majd egyre csak válaszod lestem.

A választ másnap kaptam a chaten,

Mikor fenn voltál s írtál nekem.

 

Rosszul esett, hogy elutasítottál akkor és ott,

Hogy elutasítod a szívet, mely érted dobogott.

Dobog az még mind a mai napig,

A végtelen idők örök végezetéig.

 

Mert szeretlek Téged kedves Éva!

Ha el is utasítottál engem, s még ha

Nem is akarod, hogy várjak rád,

?Majd egyedül töltök el minden éjszakát.?

 

Nekem senki más nem kell ebben az életben,

Csak, hogy Te legyél az egyetlenem, mindenem.

S amíg nem lehetek végre Véled,

Hasztalan minden napom, ugye érted?

 

Kellesz nekem, s nem egy alkalomra,

Sose kellett senki nekem csak ?arra?.

Szeretni akartalak Éva, s ez sikerült,

S szerelmed kérni, így az i-re pontra nem került.

 

El kell mennem a chat oldalról úgy érzem,

Nem akarom, hogy mindenki lássa bánatos képem.

Azt se, hogy nézni Téged, de ne tudjalak elérni,

Mert Te tőlem még mindig semmit nem akarni.

 

Te bármikor elérhetsz engem, ha akarod,

Ha telefonszámom tárolja még telefonod.

Csak rám kell csörögnöd, ugye emlékszel?

Annyira örülnék, ha én lennék, aki érdekel!

 

2008.09.22

 

:blush:

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Vallomás:

 

Már több, mint 1 éve szeretlek téged,

s meghalni sem félek érted!

Már több,mint 1 éve az életemet rádbíztam,

s érted minden jót feláldoztam!

Napok teltek, és még mindig imádlak,

de te az énemet szívedből kizártad.

Akkor tudtam meg, hogy nincs miért élnem,

mikor elhagyott az én nagy szerelmem.

Eszméletlen fájdalom, amit ezután kapok,

mert nélküled az életben nem haladok.

 

Megtanítottál: tiszta szívből szeretni,

s egymásban csodákat keresni,

hogy szavakat súgjak füledbe,

de azok a szavak szívből jönnek,

és érted bárkit megölnek.

 

Megtanítottál, hogy becsüljem önmagam,

a küzdést senki miatt fel ne adjam.

Te tanítottál, hogy van miért élnem,

és segítséget se muszáj kérnem,

mert te itt vagy és kiegészítessz engem,

te vagy az, akiért érdemes volt megszületnem!!

 

De egy nap rosszat akarók léptek az életünkbe,

még egy esélyt egymástól kérhetünk-e?

Az volt a válaszod: SOHA TÖBBET NE LÁSSALAK,

ENGEDJ UTAT A FÁJDALMADNAK!

Nem vigyázol rám ezentúl,

engem a fájdalom nagyon feldúl.

Te vagy az, akiért a végsőkig harcolnék,

akiért a hegyről leugranék,

csak újra veled lehetnék!!

 

Elmentél tőlem, hátra sem nézel,

s többé engem nem kérdezel.

Én már csak a hátadat láthatom,

mert vissza nem fordulsz, arcod már csak álom.

Könnyes szemmel tekintek még mindig feléd,

még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd!!

 

Már nincs aki megölel és vigyáz rám,

nincs akinek kimutatom a hálám.

Nélküled semmit nem ér az életem,

nélküled élnem ESÉLYTELEN!

De téged ez már nem érdekel,

azt akarod, hogy szívedből örökre tűnjek el.

Könnyes szemmel a fájdalmat bennt tartom,

s nélküled a halálomat akarom!

Csak mész előre, eltűnsz a messzeségben,

s itt maradok a fájdalomban és a kétségben.

 

Tenyerem a szememhez szorítom,

de mindig csak azt ordítom,

ÉLNI NÉLKÜLED NEM TUDOK,

NÉLKÜLED A HALÁLBA FUTOK,

NÉLKÜLED NEM TELJES AZ ÉLETEM,

MERT AKIT SZERETEK, AZ MÁR NINCS VELEM.

Szememből patakokban folyik a vér,

de érted ez mindent megér!!

Hagyom, hogy elvérezzek és a halálba jussak,

mert már nincs hely, ahova fussak.

 

Kiléptél az életemből és magamra hagytál,

de gondolj rám, akit régen imádtál.

Én már a föld alatt leszek,

már nincs akihez szerelemből menjek!

Elhagytál, de fáj, őrülten fáj,

soha többet nem leszel enyém már..

Ez a dolog, amit elfogadni nem akarok,

s az örök szenvedés útján haladok.

 

DE ÖRÖKRE JEGYEZD MEG E SZAVAKAT,

AMIK AJKAMBÓL ELHANGZANAK,

AMIKET A SZÍVEM DIKTÁLJA,

S AMIT A SZERELEM TÁPLÁLJA!

IMÁDLAK, VÁGYOM RÁD, ÖRÖKRE VELED AKAROK LENNI,

ÉRTED MINDEN MÁST KÉPES VAGYOK FELEDNI!!!

Érted az ereimet vagdosnám,

és a síromat kínok közt kiásnám!!!

Mert számomra TE VAGY AZ ÉLET,

és veled örökre élek!

De elmentél tőlem, magaddal vitted a lelkem,

így a Földön már nincs helyem nekem!!

Mert elvitted az életem,

és már nincs miért félnem,

mert utolsó pillantás, amit a képedre vetek,

és végleg véget vetek az életemnek!!

 

Ha valaki rám talál és kinevet,

az örökre feledje a létezésemet!

Itt fekszek e hideg sötétségben,

és már nem érdekel semmi e Földi létben,

Szemeimet örökre lehunytam,

és nélküled örökre elaludtam.

Jegyezd meg, hogy voltam és szerettem,

tudd meg, életemen át TE KELLETTÉL NEKEM!!

A túlvilágon bolyongok és remélek,

egyszer újra magamnak szeretnélek!

Csak 1 pont voltam, amit kidobtál,

akit a szakításokkal kínoztál.

 

Nem vetted észre, hogy nagyon szeretlek,

nem érdekeltek a veszekedések,

mert mindig érted éltem,

de már halott vagyok, nincs miért bocsánatot kérnem.

 

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Szióka!

 

Nagyon jók a versek!!!

 

Néha én is szoktam írogatni, de mostanában már nincs rá időm...

 

Itt van 1-2 ami szerelmes pillanataimban született:

 

 

 

Éjjel van, éjszaka...

 

Éjjel van, éjszaka,

s én mégis hallom a hangodat,

pedig tőlem távol vagy,

látom az arcodat,

pedig már oly rég láttalak,

s mégis csak te jársz a fejemben,

pedig kilóméterek választanak el tőled,

s reménykedem benne,

hogy egyszer majd átölelsz,

s a távolság, mi köztünk állt, eltűnik örökre,

s talán egy napon a karjaidban alszom el,

majd másnap melletted ébredem,

s majd érzem az illatodat,

s hálát adok az égnek, hogy velem vagy.

 

 

 

Éjjel...

 

Éjjel álmodtam,

álmomban zuhantam,

zuhantam a mélységbe,

egy feneketlen tengerbe.

 

Éjjel nem féltem,

mert álmomban reméltem,

reméltem, hogy elkapod kezem,

mielőtt még a mélységbe veszem.

 

Megtetted, s megragadtad kezem,

de egyszer csak felébredtem,

s reméltem, amit csak remélhettem,

hogy látlak még az életben.

 

 

Visszatért szerelem???

 

Álmomban egy pillangó reppent el felettem, féltem,

de aztán megláttalak a fényben,

szemed csak úgy ragyogott a fényben,

s világossá vált minden,

mert csak képzeltem.

 

Ott áltál előttem,

tekintetünk egymásra meredt a sötétben,

mint egy angyal, úgy sugárzott szemed,

a szeretet áradt belőled,

s ezzel megnyugtattál engem.

 

Ahogy közelebb jöttél újra félni kezdtem,

féltem, hogy megtörténhet a lehetetlen,

s megrémített a szerelem,

mit irántad éreztem,

belül a szívemben.

 

Félelmetes voltál a szememben,

s úgy szólítottál: Szerelmem,

ezzel felkavartad a lelkem,

s benne az égő tüzet,

mi már évekkel ezelőtt érted üzent.

 

Mért pont most jöttél el értem,

mikor már kezdtem elfeledni téged,

szavaid csak szenvedést okoztak nekem,

de te kitartottál mellettem,

s nem hagytál egyedül a sötétben.

 

Szívem fájt a bánattól, mert még régen megsebezted,

s kértelek, hogy menj el, hagyj engem,

de nem tetted, s ezért búcsút neked én intettem,

bár fájt az elválás rettentően,

rájöttem, hogy nem szerettelek kellően.

 

 

Szeretném idézni a kedvenc szerelmes versemet Szabó Lőrincztől. Lehet, hogy már többen olvastátok, hallottátok, de akkor is érdemes még egyszer elolvasni és közben elolvadni... :blush:

 

Szabó Lőrincz

 

Szeretlek /1928/

 

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

egész nap kutatlak, kereslek,

egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért,

egész nap csókolom testedet,

csókolom minden percedet.

 

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet, ahol jársz,

csókolom a percet, mikor vársz,

messziről kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek.

 

 

Hát nem gyönyörű... :blush:

Link to comment
Share on other sites

Éjszakánként Rólad, Veled álmodom,

Olyankor oly jó nekem de nagyon.

Hisz szabad időm Veled tölthetem,

S te el nem engeded a kezem.

 

Napközben is csak Rád gondolok,

Rólad szólnak csak a gondolatok:

Vajon mit csinálhatsz most, örülsz-e,

Tudod, hogy valaki vár Rád itt e?

 

Látom előttem, ahogy ketten voltunk Egerben,

Ahogy ültél a székben velem szemben.

Csendben fogyasztottad kávédat,

S rám szórtad minden mosolyodat.

 

Emlékszem ám minden mozdulatodra,

Ahogy keresztbe tetted a lábad a boltba.

Ha behunyom a szemem, látom mosolyod,

Még most is hallani vélem a hangod.

 

Kimondhatatlanul hiányzol, nagyon szeretlek.

Egy életen át soha el nem felejtelek.

A szívem most is annyira dobog,

Olyan kár, hogy nem hallhatod.

 

2008.09.29.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 months later...

Az éjszaka közepén felkelek, hogy megtöröljem könnyes szememet, megint vele álmodtam, és megint ugyanaz a szerelmes jelenet.

Nem bírom ki, hogy nem én csókolom, ölelem, szeretem, ő már rég elfelejtett, és más tölti be az én régi szerepem.

 

Én örülök, hogy boldog, vagyis a világnak ezt mutatom, de a szívemben még ő él, és a régi szerelmét kutatom.

Mikor ő elhagyott, elvitt belőlem egy fontos darabot, nálam is itt van egy része, és tudom, örök rabja maradok.

 

Neki csupán egy csettintésbe került, hogy elfelejtsen engem, én meg szenvedek, és még most is mély nyomot hagy bennem.

Hiába a véget nem érő bulizás, hajnalig tartó tombolás, akkor nem gondoltam rá, de másnap megint jött a zokogás.

 

A legfájdalmasabb az, hogy tudom sose lehet már enyém, a szívem szakad meg, hogy többé nem ölel meg gyengén.

Annyi mindenen mentünk át, volt köztük jó és rossz, de kitartottunk egymás mellett és erősödött köztünk a kapocs.

 

Egy lassú zene hallatán, az összes emlék előtör belőlem, és tudom, már csak én gondolok rá, és ez megöl itt bent.

Kandalló, medence, kocsi, holdfény, számos hely ami fontos, mennyi őrültséget csináltunk itt, ha ezeket látom mindig rá gondolok.

 

Neki köszönhetem azt, hogy megtanultam igazán szeretni, és most ő lett az, akit nem tudok egyszerűen feledni.

Egy percre lenne minden a régi, a tűz újra égne a szemünkbe, mint mikor egymásra néztünk, és körülöttünk a dolgok megszűntek.

 

Ez az érzés lassan felemészti a szívem, és többé szeretni nem lesz képes, tudom őt nem érdekli, de ilyen szerelmem nem lesz még egy.

Lehet egy kósza napon újra látom, de lehet többé sohasem, azért remélem majd marad rólam egy kis emlék odabent.

 

Arra kérlek, mikor már csak éppen, hogy élek, fogd meg erősen a kezem, nézz mélyen a szemembe, és azt látod majd benne: "még mindig szeretlek!"

Ez a szív még akkor is szeretni fog, mikor már alig dobog, ilyenkor tudod majd meg, hogy számomra a világ csak körülötted forog.

 

Egy szomorú, esős délután, síromnál állva, fejfámon majd olvasod:

"Én nagyon szerettelek téged, bárki bármit is mondhatott!"

 

szipi

Link to comment
Share on other sites

Hello mindenki!!! Nagyon Thx a jobbnál jobb verseke mindenkinek!!!! Én sajnos nem tok ilyeneket.... , én inkább hamarabb megtalálom zenében az ideillőt, legyen az akármilyen stílus........ Mégegyszer nagy köszönet mindenkienk!!!! :D :D :D :D

Link to comment
Share on other sites

Ezt én írtam a barátnőmnek egy hónaposra :rolleyes: (ez pont egy hónapja volt)

 

 

Te vagy nekem a fénysugár egy hideg téli éjszakán,

Nincs semmi a Földön már mi annyit érne talán,

Mint a boldogságnak egy hónapja mit veled töltöttem,

Ilyen még soha nem történt velem,nem hittem hogy lehet valakit ennyire szeretni,

De az Éden veled minden perc és ki akarom élvezni,

Nem számít hó,fagy,szélvihar,nem érdekel semmi csak te kellesz nekem, veled akarok lenni.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.



×
×
  • Create New...