Bizarr sárkányok, extrém dinoszauruszok

[Sonic79]

Bizarr sárkányok, extrém dinoszauruszok

Egyre-másra újabb dinoszauruszok maradványai bukkannak elő a földből. Régmúlt idők panoptikuma, fura meselények – gondolhatjuk. De azután eltűnődünk: ugyan mivégre kísérletezett effajta meghökkentő jószágokkal a természet?

A 19. század előtt föllelt dinoszauruszcsontokban hol sárkányok vagy emberevő óriások, hol a bibliai özönvízbe veszett gigászok egykori létezésének bizonyítékát látta az ember.

Ám az utóbbi kétszáz esztendő leleteiből olyan történet körvonalazódik, amely még a legendákon is túltesz – s mindeközben egye különösebb tényekre derül fény. Évente többtucatnyi, eddig ismeretlen fajokhoz tartozó ősmaradvány kerül elő, újabban főként Kínában és Argentínában. Szokatlan jellemzőik láttán az ember eltűnődik: vajon mi volt ezekkel a lényekkel az anyatermészet szándéka? Milyen előnye származott a Deinocheirusnak ormótlan, kétméteres mellső lábából és hatalmas, hármas karmaiból? Vagy – a testfüggelékeknél maradva – a Mononykusnak abból, hogy rövid mellső lábán egyetlen, vaskos karomban végződő ujj meredezett? Csak találgatni tudunk: előbbi elképesztő tömegű levelet vagy fakérget volt képes összegereblyézni, míg utóbbi tömpe karma remek eszköz lehetett a rovarok kikaparásához. Húsevő rokonuk, az ember nagyságú Deinonychus rávetette magát a zsákmányára, majd hosszú mellső lábaival és háromujjú mancsával körülfonta, és sarló alakú lábkarmaival agyontépte-rugdalta.

Az apró Epidendrosaurus elképesztően megnyúlt harmadik ujját bizonyára csimpaszkodásra használta, minthogy fák ágain élt. Ez a különös vonás egy mai félmajomnál, a véznaujjú makinál (aje-aje) is megfigyelhető. A denevérek és a repülőhüllők az erősen megnyúlt ujjaik között kifeszülő hártya segítségével vitorláznak a levegőben. Végeredményben elképzelhető, hogy az Epidendrosaurus is ugyanezzel a megoldással kísérletezett.

De mit gondoljunk a látszólag haszontalan, minden rendeltetés nélkül való, különleges szabású testfüggelékek, mondjuk a Ceratopsia csoportba tartozó szarvas (helyesebben tülkös) Styrakosaurus sallangos csontgallérja vagy a Masiakasaurus knopfleri csaknem vízszintesen kilógó elülső fogai láttán? Ezt a késő krétakorban élt, Madagaszkáron nemrég felfedezett jószágot a paleontológusok Mark Knopflerről, a Dire Straits frontemberéről nevezték el, mivel ásatás közben gyakran hallgatták az együttes számait. A Masiakasaurus valóban különös szerzet lehetett. Szája tele volt horgas, előreálló fogakkal, elefántszerű törzsén ráadásul agyarat, jávorszarvasagancsot és pávafarkat viselt.

A dinoszauruszokkal az a legfőbb gond, hogy maradványaik alapján nehéz elképzelni, pontosan miként festhettek és hogyan viselkedhettek hajdanán. Persze ha úgy nézzük, mi, emberek is elég furcsán festünk: a bőrünk siralmasan vékony, tollakkal sem büszkélkedhetünk, a testünk vézna, végtagjaink végén öt-öt erőtlen, karom nélküli ujj szerénykedik. „Brrr, minek él az ilyen?!” – kérdezhetné egy jól felfegyverzett, faja minden félelmetes jellegzetességét viselő dinó.

[nimbusz]

Ugyan azt a dinoszauruszt tíz évvel ezelőtt teljesen másképp jelenítették meg, mint ma. A mai - és a tíz évvel ezelőtti - dinoszaurusz festmények 90%-a a képzelet szüleménye: néhány sok millió éves csontmaradványból megpróbálják elképzelni, milyen is volt az állat. Sokszor a fogáról hitték, hogy a karma, vagy a lábszárcsontról, hogy a bordája. Szerintem a képek legnagyobb része köszönő viszonyban sincs a valósággal, sokkal jobban el lehet adni egy kicsit nagyobb foggal, kicsit nagyobb karommal rendelkező raptort, többen jönnek a múzeumba, többen veszik a könyvet, stb. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem ilyenek voltak, de a kapott eredményt legtöbb esetben osztani kell hárommal.

Amúgy a dinoszauruszok az evolúció egyik legjobban sikerült próbálkozása, 150 millió évnyi eredményes fennmaradással, amit nem a természet, hanem egy külső ok söpört el. Mi ezt nem mondhatjuk el magunkról, az tuti.

[Iiingyeenn]

A dinoszauruszok nem puszították el a környezetüket, az ember viszont igen.

Különben is ha az embet a dinoszauruszok korában élt volna tuti kiirtotta volna mindet,

Biztos, lehet, T-rex elkapott volna egynéhány emberkét, mimeg jól bosszútállnánk és összetörnénk a fészkében a tojásait.

Az ősember is barlangimedvékkel, oroszlánokkal, gyapjasorszarvúkkal, mamutokkal élt együtt, sikeresen ki is irtotta

mindet. Megtanultunk volna velük együtt élni. Ha az ember kora akkor kezdődött volna el, a mi korunkra csak pár szigeten

lennének vadasparkokban (vagy nem). Az embet a legokosabb állat, és az erő az agyban van.

[somaster]

Nagyon hasznos dolog lesz megismerni a dinoszauruszokat, mert így következtetni fogunk tudni majd az ember és különbüző állatfajok történetére, kialakulására...