Jump to content
PirateClub.hu

Kedvenc Vers, Idézet


E.Draven
 Share

Recommended Posts

Kosztolányi Dezső

Találkozó

 

Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.

A kert alélva, csendesen susog,

ébrednek a virágok szerteszéjjel,

bólonganak a méla ciprusok.

 

Én is kinézek, lámpámat kioltva,

már nem piros az égnek széle sem.

Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:

jön csillagos, sötét szerelmesem.

 

Az én arám a méla éjszaka...

Oly lopva surran, úgy susog szava,

mert õ is a nap árva számüzöttje.

 

Lábujjhegyen várom, s keblére dőlve

átfogjuk egymást csendben, én meg õ,

mint két hûséges, régi szeretõ.

 

Kosztolányi Dezső:

 

Akarsz-e játszani

 

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

 

Reményik Sándor

 

Egy perc

 

 

Egy percre ma

Úgy néztem fel a csillagokra én,

Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel

Legelőször tekinteném.

Egy percre ma

Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.

Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször

Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma

Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,

S az élet a kezemben:

Engedelmes, jól hangolt hegedű.

Egy percre ma

Megindultam - és nem tudtam: mi az.

Messziről, mélyről intett elibém

Egy elsüllyedt tavasz.

Egy percre ma

Mint szegény embert, nem húzott az ág,

Halkan csengettyűzött a föld alatt

Sok eltemetett csengettyűvirág.

Egy percre ma

Megpróbáltam a más lelkébe látni,

Nem ítélve és el nem ítéltetve:

Bocsánatot nyerni és megbocsátni.

Egy percre ma

Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,

Amelyek elé köd ereszkedett:

Céltalan hajsza és megutált harcok.

Egy percre ma,

Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:

Elváltozott, mint Jézus a hegyen

A mindenség, - s be más lett, ó be más!

Egy percre ma...

Nem lehet ezt a percet kibeszélni.

Hogy is tudna szivárványglóriás

Tündértörékeny teste rímbe férni!

Egy percre ma

Oly boldog voltam s oly boldogtalan,

Tudva: e perc egy percig tart csupán -

És aztán vége van.

És én ki tudja meddig várhatok,

Lesve zug-éltem kis part-szögletéből

Míg újra fölbukkan egy ily vitorla

Az örökkévalóság tengeréből.

Link to comment
Share on other sites

  • Replies 1k
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

Csapatmunka

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.

Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Link to comment
Share on other sites

Egyszer baráti társaság volt nálam; egyik férfi tagja elég korán búcsúzkodni kezdett azzal a megokolással, hogy ő muzsikus és a koncertre időben oda kell érnie. Mivel ritka, különös fúvós hangszeren játszott, s valamiféle klasszikus műről volt szó, évődve megkérdeztem, egyáltalán van-e fújnivalója abban a műben. Igen komolyan azt válaszolta: „Van. Hat taktus.” Jóval később tudtam meg, hogy valakire, akinek ezt elmondtam, milyen mély benyomást tett ez a válasz. Éppen élete mélypontján élt akkor, és az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, mert úgy érezte, nincs többé értelme az életének. Beszélgetésünk után úgy ment haza – mondta el később –, hogy hat taktus azért neki is akadhat.

 

Aki csak ennyit is megért, már értelmet kaphat az élete. Ám ha azt is megérti, hogy ezért a „hat taktusért” felelős, és az számonkéretik, mint a bibliai tálentumok, akkor kiteljesedhet élete értelme: egyedi ember vagyok, egyedi feladattal, egyedi felelősséggel.

Link to comment
Share on other sites

József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat

 

 

Tudod, hogy nincs bocsánat,

hiába hát a bánat.

Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.

 

A bűn az nem lesz könnyebb,

hiába hull a könnyed.

Hogy bizonyság vagy erre,

legalább azt köszönjed.

 

Ne vádolj, ne fogadkozz,

ne légy komisz magadhoz,

ne hódolj és ne hódits,

ne csatlakozz a hadhoz.

 

Maradj fölöslegesnek,

a titkokat ne lesd meg.

S ezt az emberiséget,

hisz ember vagy, ne vesd meg.

 

Emlékezz, hogy hörögtél

s hiába könyörögtél.

Hamis tanúvá lettél

saját igaz pörödnél.

 

Atyát hivtál elesten,

embert, ha nincsen isten.

S romlott kölkökre leltél

pszichoanalizisben.

 

Hittél a könnyü szóknak,

fizetett pártfogóknak

s lásd, soha, soha senki

nem mondta, hogy te jó vagy.

 

Megcsaltak, úgy szerettek,

csaltál s igy nem szerethetsz.

Most hát a töltött fegyvert

szoritsd üres szivedhez.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Vagy vess el minden elvet

s még remélj hű szerelmet,

hisz mint a kutya hinnél

abban, ki bízna benned.

 

/Azt tudni kell, hogy az utolsó versszakot barátai unszolására írta hozzá, mert túl reménytelennek gondolták a verset.../

 

Jut eszembe, Kriszpina, te miért angolul idéztél az eredetileg francia nyelvű Le Petit Prince-ből?

Link to comment
Share on other sites

Rejtő Jenő



Anyám

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked
Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém
Ne fájjon értem drága jó szived
Hisz annyi rosszat követtem el én.

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked
Hogy sírva járkálok az éjszakán
És hajnalban részegen nevetek
Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.

Ha jönnek s mondják majd Neked
Hogy egymagámban halkan suttogok
S riadtan néznek rám az emberek
Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok.

Mert boldog vagyok olyankor Anyám,
Ha halott mezőt járok egymagám...
Felejts el engem...elveszett csatám...
És zsákutcába visz az én utam.

Azért mégis.. .ha mondják majd neked...
Hogy.. .hajnalban.. .egy gázlámpa... alatt
Keresztül lőttem hörgő mellemet...
Anyám!...sirasd meg... nyomorult... fiad.

Link to comment
Share on other sites

Hear them whisper,

voices from the other side

Hear them calling

former foes now friends are resting side by side

 

They will never leave our hearts or fade away

live forever

they were far to you to die in such a way

 

how many wasted lives

how many dreams did fade away

broken promises

they won't be coming home

 

Oh mothers wipe your tears

your sons will rest a million years

found their peace at last

as foe turned to friend

and forgive

And they knew they'd die

 

Gallipoli

Left their letters in the sand

Such waste of life

Gallipoli

Dreams of freedom turned to dust

 

Hell is waiting where the ocean meets the sand

Cliffs of burden

where the soldiers rushed into a certain death

 

At the shoreline

Blood of heroes stains the land

light a candle

One for each of them who fought and died in vain

 

There is no enemy

There is no victory

Only boys who lost their lives in the sand

Young men were sacrificed

Their names are carved in stone and kept alive

and forever we will honour the memory of them

And they knew they would die

 

ez kicsit hosszú lett de így teljes!

Link to comment
Share on other sites

 

 

?Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyét kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.

De az aztán Ember legyen!?

 

 

Fekete István.

Link to comment
Share on other sites

Pilinszky János: Milyen felemás

 

Milyen felemás érzések közt élünk,

milyen sokféle vonzások között,

pedig zuhanunk, mint a kő

egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség

hálójában evickélünk, pedig

napra kellene teregetnünk

mindazt, mi rejteni való.

Milyen

megkésve értjük meg, hogy a

szemek homálya pontosabb lehet

a lámpafénynél, és milyen

későn látjuk meg a világ

örökös térdreroskadását.

Link to comment
Share on other sites

Radnóti Miklós : Negyedik ekloga

 

 

 

KÖLTŐ

 

 

 

Kérdeztél volna csak magzat koromban...

Ó, tudtam, tudtam én!

Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!

tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!

És megmaradtam. A fejem rég kemény.

S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

 

 

 

 

A HANG

 

 

 

S a vörheny és a kanyaró

vörös hullámai mind partra dobtak.

Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.

Mit gondolsz, mért vett mégis karjára az idő?

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,

a lucskos és rejtelmes gépezet

hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág

nem nyílik még húsodban tán a rák.

 

 

 

 

KÖLTŐ

 

 

 

Születtem. tiltakoztam. S mégis itt vagyok.

Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.

Szabad szerettem volna lenni mindig

s őrök kísértek végig az úton.

 

 

 

 

A HANG

 

 

 

Jártál szellőtől fényes csúcsokon,

s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt

bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;

láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,

s mezítlen ifjú asszonyt folyóból partra lépni

s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...

 

 

 

 

KÖLTŐ

 

 

 

Rabságból ezt se látni már.

Hegy lettem volna, vagy növény, madár...

vigasztaló, pillangó gondolat,

tűnő istenkedés. Segíts szabadság,

ó hadd leljem meg végre honomat!

 

 

 

A csúcsot újra, erdőt, asszonyt és bokrokat,

a lélek szélben égő szárnyait!

És megszületni újra új világra,

mikor arany gőzök közül vakít

s új hajnalokra kél a nap világa.

 

 

 

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehel,

érett gyümölcsök ingnak az ágakon.

A lepkét könnyű szél sodorja, száll.

A fák között már fuvall a halál.

 

 

 

És már tudom, halálra érek én is,

emelt s leejt a hullámzó idő,

rab voltam és magányom lassan

növekszik, mint a hold karéja nő.

 

 

 

Szabad leszek, a föld feloldoz,

s az összetört világ a föld felett

lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.

Szállj fel, te súlyos szárnyú képzelet!

 

 

 

 

A HANG

 

 

 

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;

elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.

De haragod füstje még szálljon az égig,

s az égre írj, ha minden összetört!

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. "

Gabriel García Márquez

Link to comment
Share on other sites

"Azt kérdezed,hogy ki vagyok,

micsoda kis lélek vagyok,

ki ablakodon kopogok,

és mint a gránát, tüzelek,

és lengek-ingok-libegek,

és hámba fogom a szelet,

és hintálom a levelet,

összekuszálom a leget,

s azt a suttogó szövetet,

amit a hajnal tereget,

min villogás az erezet?

 

Vagyok az élő suhanás,

vagyok az élő zuhanás,

lengés vagyok, kerengés,

zengés meg visszamerengés

arra, amiről azt hazudod,

azt hazudod, hogy elfeledted,

ám én megszólalok feletted,

ám én átsuhanok feletted,

 

megvillantom szárnyaimat,

a selyem kardokat,

melyek átmetszik az eget

és hazugságodat,

és akkor már tudod,

akkor rögtön tudod,

....

...."

/Szabó Magda: Madár/

Link to comment
Share on other sites

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó, drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

 

Buzgóságban sohsem lohadni,

Semmit se kérni, el se venni,

Nagy hűséggel mindent szeretni:

Milyen jó volna mindig adni.

 

Még az álmokat se hazudni,

Mégis víg hitet adni másnak,

Kisérő sírást a sirásnak:

Milyen jó volna áldni tudni.

 

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó, drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

 

- Ady Endre: Jóság síró vágya -

Link to comment
Share on other sites

Fazekas Miklós - Szív

 

Mit akar a szív, mit az ember,

kimondani szóban nem mer?

Aki érzi, így is érti,

aki meg nem, hiába kérdi.

 

Néma a száj, de a szem beszél -

hallgat a szív, már nincs remény.

Az öregség rögös országútján

egy meghasadt szív botladozik némán…

Link to comment
Share on other sites

Gyere vissza hozzám, gyere vissza kérlek

amíg itt vagy velem én csak addig élek.

Ne hagyj magamra te voltál a legjobb barátom

te tartottál életben a fagy idején, nem a kabátom.

Gyere vissza hozzám ugy hiányzol nekem,

gyere vissza, szomorú vagyok ha nem vagy velem.

Te nem tartozhatsz máshova, nekem te vagy az életem

ne menj el tőlem, mert megöl a magány és a félelem.

 

 

szipi

Link to comment
Share on other sites

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"

 

- Müller Péter -

Link to comment
Share on other sites

"Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem a nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet! Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!"

 

/Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet/

 

 

Link to comment
Share on other sites

Megtört szívű Barátomnak

 

Szíved szomorú, ősi átok sújtja,

a Remény útját lábad, már régen elhagyta.

Ez az út, min most jársz, nem vezet sehova,

a csalódott szerelem, keserű zsákutca.

 

Ismered a másik utat, régen jártál arra,

ha lenézel, még látszik, lábnyomod kontúrja.

Az elhagyott ösvényt taposd hát ki újra,

látod új mag, már friss fű serken rajta.

 

Ha rád nézek, azon gondolkodom újra,

hogy lopjam a napfényt, vissza az arcodra?

Ezt az ősi átkot, hogy lehet megtörni,

Szíved mély bánatát, messzire száműzni?

 

Ki szíved széttörte, messze jár azóta,

kiáltanám neki, hogy ez így nem járja!

Ragyogóan kapta, ne így dobja vissza,

de tán nem is tudja, hogy mit hagyott hátra.

 

Éles szilánkokat, szanaszéjjel szórva,

a sok hegyes szilánk, az én talpam is szúrja,

szomorú Barátom sóhaját hallgatva,

az elhagyott romokat, hogy építsem újra?!

 

Megtört szívű Barátom, fejed tartsd magasra,

a sötét útvesztőből, gyere ki a napra.

Azt a régi ösvényt fedezzük fel újra,

lesz, ki kezed fogja, sokan járnak arra...

 

 

szipi

Link to comment
Share on other sites

az egyik spanom sittről jött a másikat most temettem,

aki sittről jött most kómában és gyülöl akit szerettem,

szerinted raj ez, vagy csak a kamasz korral jár,

megint panaszkodjak már, csak mert ragaszkodva kár,

fújni a füstöt, tartom amíg bírom lent,

mert az ágy amiben aludtunk, rájöttem a sírom lett

rájöttem vétettem, norbi majdnem mindig nyitott,

csak a kapuk tartanak fel, meg a féltve őrzött titok,

én azt tanultam, hogy mindenből van kiút,

de még a saját bőröm nem érzi, addig nem tudom hogy ki fut,

hogy melyikünk szalad, vagy melyikünk kullog,

csak azt tudom ha fáj, akkor új papírhoz nyúlok

akkor újabb sorok születnek, egy újabb tapasztalat,

de már éreztem ezt sokszor, tudom mi van a tapasz alatt

azt hittem felnőttem, hogy nem csal a papírforma,

hogy a piros lapok jogosak, mert az élet tanította

bennem a srácot, a kamasztól a legényig

az első lépést az utolsó falattól a reményig

de belém a zene, azt nevelte ki kell mondani,

ami a szívemen a számon ezt a terhet így kell hordani....

 

 

Norbi (saját)

Link to comment
Share on other sites

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik el a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."

 

/Márai Sándor/

Link to comment
Share on other sites

Everybody's lookig for something. Something, that makes it all complete. You"ll find it in the strangest places; in your lover's eyes, in the deepest friendship, in the words of others.. a simple word can make you smile or cry. But when you have found that special thing, you'll fly without wings...

( Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül... )

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.



×
×
  • Create New...