Jump to content
PirateClub.hu

Kedvenc Vers, Idézet


E.Draven
 Share

Recommended Posts

"Szeretem megütni az embereket. Tényleg szeretem… A legtöbb híres ember fél attól, hogy valaki megtámadja. Én viszont éppen azt akarom, hogy megtámadjanak. Nincsenek fegyverek. Csak ő és én. Szeretem megverni az embereket, méghozzá csúnyán." (1988) Mike Tyson --> nagy forma a csávó :)

 

 

Link to comment
Share on other sites

  • Replies 1k
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

Többet nem találkozunk, többet nem látlak már,

egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár.

Rengeteg emlék után tanít meg az élet

ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet. :( szipi

Link to comment
Share on other sites

Szerettem őt teljes szívemmel, ilyennek szerettem, mert tudtam, ha lefosztanám róla a sok kis stiklit meg a ravaszkodás millió álruháját, már nem is ő lenne. Már nem is szerethetném.

Laurell Kaye Hamilton

 

Link to comment
Share on other sites

Tatiosz: A szív törvénye

 

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.

Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!

Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.

Link to comment
Share on other sites

"Sok minden van amit szívesen adnék Neked. . .

Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.

Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.

Szeretnék Neked boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.

De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én szeretetem.."

Link to comment
Share on other sites

"Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk."
Link to comment
Share on other sites

"Halk zene szól szobámban, hallgatjuk én s magány

Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.

Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,

Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.

Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,

Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik

A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,

A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.

Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,

A zene megtölt, feledek mindent s hallgatom boldogan.

 

Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam

A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.

Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim

Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,

Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,

Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele."

 

 

 

Link to comment
Share on other sites

"A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála. "

Csernus Imre

 

Link to comment
Share on other sites

Wass Albert: A titokzatos özbak

“Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltűnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő.”

Link to comment
Share on other sites

"Ne higgy a meséknek! Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele, de az még nem a befekezés. Amíg van benned szufla, a történeted pereg tovább..."

/Darren Shan - Vérfüred/

Link to comment
Share on other sites

kettő van ami nagyon tetszik, az első:

ezt sajna még nem találtam meg eredeti nyelven (németül), de egy videó elején láttam angolul, meg most fogom elkezdeni a könyvet magyarul:D

"What is done out of love, always takes place beyond good and evil." (Friedrich Nietzsche)

 

a második egy Pannonia Allstars dalszövegből van:

"All the people see the same sun

We were all given birth by a woman

We are all the same without question

The colour of the skin leads to no separation

 

For the black and white and the caucasians,

And the same respect for the asians

'Cause we are dancing to the same riddim

So we don't need no separation by the colour of our skin"

Link to comment
Share on other sites

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

 

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

 

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

 

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

 

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

 

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

 

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

 

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

 

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal

 

New York, 1956.

 

Link to comment
Share on other sites

A boldogságról

 

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhet? értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy n? számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy n?, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök der?, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gy?jtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S err?l megfeledkeztek.

Márai Sándor: füves könyv

 

u.i. igen olvastam Athleta1 :)

Link to comment
Share on other sites

"A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"

/Márai Sándor - Füves könyv/

Link to comment
Share on other sites

"Ha a boldogság alakot öltene, milyen lenne? Igen...Talán valami olyan, mint az üveg...Mivel általában nem veszed észre, de ott van. Tudod, hogy ott van, mert ha más szögből nézed, a fény visszaverődik az üvegről. Amit benne látsz, bizonyítja a létezésed, jobban, mint bármi más."

/Code Geass 2R: Lelouch/

Link to comment
Share on other sites

"Fantomgondolatok kergetik egymást

és pokoli tűzbe hullanak a született pillanatcsodák.

Felszikrázva égnek el és kihuny a fényük,

hogy a következő percben újabbat vajúdjon világra a lelkem...

...nevess, lásd, én is nevetek.

Ma vágyba...holnap könnybe fullad a szerelem.

Kalodába zárt szavak szabaduló művészt játszanak,

de sérülten, bénán, fájdalmukat zavartan titkolva hajolnak meg...

míg a közönség tapsol -

összerogyni csak a színfalak mögött lehet..."

Link to comment
Share on other sites

„…Jó és rossz, helyes és helytelen ... minden össze van keverve mindnyájunkban. Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És jósága is ... Ott van az edényben, ami maga az ember, ... örökös készenlétben, hogy ennek, vagy annak kedvezzenek a körülmények. Adj nekünk tisztességes életet, és akkor tisztességünk kerekedik felül. Adj szerencsétlen körülményeket, és akkor kitörhet belőlünk minden kegyetlenség.”

/E. Knight - Légy hű magadhoz/

Link to comment
Share on other sites

"Ha szeretünk megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk meg kockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él"

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.



×
×
  • Create New...