Keresés a fórumban

Alfred Elton van Vogt (Edenburg, 1912. április 26. – Los Angeles, 2000. január 26.) kanadai sci-fi-író, aki a science fiction aranykorának egyik legmeghatározóbb alakja volt. Műveinek főszereplői általában látens képességekkel bíró szuper emberek, akikből csak feszült helyzetben, vagy pszichikai hatásra tör elő az erejük. Legismertebb művei a második világháború után születnek meg, amikor a szerző érdeklődési köre megváltozik. Ekkor kezdik el őt érdekelni a mindent átfogó tudásrendszerek. Ebből a korszakából kerül ki az azóta több kiadást is megért, kultikussá vált A nulla-A világa is, melyben a szerző az akkor még újnak számító szemantikai eszközöket használta fel témájaként. A regénynek több folytatást is írt irodalmilag termékeny élete során. Munkái nyomot hagytak az elkövetkezendő generációkban. Olyan írókra volt hatással a munkássága, mint Alfred Bester és Philip K. Dick.

Szepes Mária, névváltozatok: Orsi Mária, Orsy Mária, Papír Mária, Papír Magda, született: Scherbak Magdolna, névváltozat: Scherbák (Budapest, Terézváros, 1908. december 14.[2] – Budapest, 2007. szeptember 3.) magyar író, forgatókönyvíró, költő és színész. Írói álneve Orsi Mária, színészként Papír Magdaként szerepelt. Legismertebb művei A Vörös Oroszlán és a Pöttyös Panni-sorozat. 1946-ban jelent meg A Vörös Oroszlán, Orsi Mária szerzői névvel a Hungária kiadásában, 2000 példányban. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították (1948), a könyvet felforgató és veszélyes műnek találván, begyűjtötték, és minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltott könyv. Íróját, a nem létező Orsi Máriát „nem találták”. Ugyanezekben az években az írónő, szinte csak ujjgyakorlatként – valamint a A Vörös Oroszlán „fantasztikus” útját megalapozandó – több tudományos-fantasztikus regényt is alkotott, amivel újabb olvasóréteget hódított meg: a felnövekvő fiatalságot.

Kurt Vonnegut (magyar ejtése: [kört vonegut], Indianapolis, 1922. november 11. – New York, 2007. április 11.) amerikai regényíró és esszéista. Pályája kezdetétől 1975-ig Kurt Vonnegut Jr. néven írt. A 20. század második felén átívelő írói munkássága a kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta. A kevéssé termékeny írók közé tartozott: tizennégy regényt, háromkönyvnyi elbeszélést, pár esszékötetet és visszaemlékezést írt, műveinek irodalmi értéke azonban kiemelkedő. Humanista (szekuláris humanizmus) világnézete, bölcs társadalombírálata, kritikus, de a kíméletlenségig őszinte egyénisége, szarkasztikus humora, sajátos hangulat- és világteremtő képzelete (például Kilgore Trout vagy a bokononizmus megformálása) vitathatatlanul a 20. századi irodalom legnagyobb hatású íróegyéniségei közé emelte.

Wolfgang Jeschke (Děčín, Csehország, 1936. november 19. – 2015. június 10.) német sci-fi-író, szerkesztő. Első novellája 1955-ben jelent meg, ezután rendszerességgel publikált. Első regényéig azonban 1981-ig várni kellett. Ez volt A Teremtés utolsó napja, mely egy emlékezetesen elmesélt időutazásos történet. Ezt követte 1989-ben a Midas, majd 1997-ben a Meamone szeme című kisregénye és ugyanebben az évben az Ozirisz országa. Legújabb regénye a 2005-ös A Cusanus-játszma.

Glen David Brin (Glendale, Kalifornia, USA, 1950, október 6.) amerikai asztrofizikus, író. Tudományos fantasztikus regényeiért kapott már Hugo-díjat, Locus-díjat és Nebula-díjat is. Brin 1950-ben született a kaliforniai Glendale-ben, és 1973-ban diplomázott csillagászként a California Institute of Technology-n. Tanulmányait ezután a San Diegóban a Kaliforniai Egyetemen folytatta, ahol alkalmazott fizikából szerezte meg M.Sc. fokozatát 1978-ban, majd filozófiából doktorált 1981-ben. Brin tudományos-fantasztikus munkáit általában a hard science fiction kategóriájába szokás sorolni. A jövő hírnökéből Kevin Costner készített filmet.

Joan Lyn Slonczewski (Hyde Park, New York állam, USA, 1956 –) amerikai mikrobiológus, feminista tudományos-fantasztikus író.Gyerekkorának színhelye Katonah (New York állam). Az ohio-i Kenyon College biológia professzora. Első regénye1980-ban jelent meg: Still Forms on Foxfield .Leghíresebb műve az Elízium-ciklus. Díjak: Jon W. Campbell díj, és Locus díj jelölés.

Ray Douglas Bradbury (Waukegan, Illinois, 1920. augusztus 22. – Los Angeles, 2012. június 5.) amerikai író, a science fiction irodalom egyik óriása. Jelentősége nem csak művei minőségében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a sci-fi műfaj jelentős időszakában, az 1950-es években már aktív író volt, így a műfajra írásai hatást gyakoroltak ebben a fontos korszakban. Bradbury művei számos kortárs és későbbi írót inspiráltak, a műfaj egyik „nagyjának” tartották. 1950-ben írta az egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat. A mű határozott társadalomkritika, miközben az atomkor félelmeit is megjeleníti, hirdeti az egyszerű emberi élethez való ragaszkodást és az ellenállást mindenféle rasszizmussal és cenzúrával szemben. Művét úgy jellemzi, hogy inkább fantasy, mint sci-fi, habár a fantasy meghatározás alatt a tudománytól eltérő „képzelt” világot érti. A Fahrenheit 451 című regényét 1953-ban adták ki. Ebből készítette el Truffaut emlékezetes, 451 Fahrenheit című kultuszfilmjét. Napjainkban a Fahrenheit újbóli filmre vitele Mel Gibson cégénél is szóba került.

Stephen Baxter (Liverpool, 1957. november 13.) angol sci-fi-szerző. Matematikusi és mérnöki diplomákat szerzett, majd egy darabig tanárként dolgozott. Jelentkezett űrhajósnak is, de amikor nem járt sikerrel, minden energiáját az írás felé fordította. 2006 óta a nemzetközi H. G. Wells-társaság alelnöke. Művei számos díjat nyertek mind hazájában, mind külföldön. Arthur C. Clarke-kal először 1997-ben dolgozott együtt, ennek eredménye egy novella lett, a Drót-kontinuum, melyet a Galaktika 176-os számában olvasható magyarul. 2000-ben következett egy regény, a Light of Other Days, majd 2003 és 2007 között az Időodisszeia-trilógia. Ez utóbbi három, közösen írt regényük (Az idő szeme, Napvihar, Elsőszülöttek) magyarul is megjelent. Ezután Baxter ismét a maga útját járta, történelminek álcázott fantasztikus regénysorozatot írt egy különös próféciáról és annak évszázadokon átnyúló hatásairól. Legújabb műve egy duológia (Flood, Ark), amely egy, a Földet elpusztító globális özönvízről és a kevés túlélő új otthont kereső, csillagok közötti útjáról szól. Magyarul az Időodisszeia-trilógián, a Régmúlt napok fényén, az Időhajókon és az Antijégen kívül néhány novellája jelent meg, köztük a Hugo-díjra jelölt Gravitációs kút és Az utolsó kapcsolatfelvétel. A Delta Vision kiadó elkezdte kiadni a Terry Pratchettel közösen írt A hosszú Föld-kvintett köteteit 2015-től. Ezek A hosszú Föld, A hosszú háború, A hosszú Mars, The Long Utopia és a The Long Cosmos

Sir Arthur Charles Clarke (Minehead, 1917. december 16. – Srí Lanka, 2008. március 19.) angol író, mérnök. Minehead városában (Somerset, Anglia) született, s már gyermekként rajongott a fantasztikus történetekért. Körülbelül ezzel egyidejűleg mutatkozott be, mint profi író: 1946-ban az Astounding Science Fiction nevű amerikai lap megvette közlésre Kibúvó című novelláját. Az 1950-es évek elején megjelent első regényei (Prelude to Space, A Mars titka, Szigetek az égben) azonban ebből a humorból semmit nem mutattak, alig nevezhetők többnek áttetsző irodalmi köntösbe bújtatott ismeretterjesztésnél. Az 1948-ban írt, majd 1951-ben publikált Az őrszem című elbeszélésben a Holdon idegen eredetű tárgyat találnak. Ez másfél évtizeddel később csírájául szolgált a Stanley Kubrickkel közösen kidolgozott 2001. Űrodisszeiának, amely mérföldkővé vált úgy a science fiction irodalom, mint a science fiction film történetében. Clarke életművében ezzel a novellával jelentkezett először az a metafizikai vonulat, amely az emberiség jövőjében az istenképet nagy hatalmú idegen lényekkel helyettesíti. Kitűnő példa erre az 1953-ban megjelent A gyermekkor vége című regény. Ebben segítő szándékú földönkívüliek érkeznek bolygónkra, de jobbító terveiket kis híján meghiúsítja, hogy külsőre az emberi hiedelemvilág ördögeire emlékeztetnek.

Harry Harrison (Stamford, Connecticut, 1925. március 12. – 2012. augusztus 15.) amerikai sci-fi-szerző. Először illusztrátorként jelentkezett az SF-magazinokban, majd 1951-ben eladta első elbeszélését is, a „Rock Diver” címűt. Hat évvel később alkotta meg egy novellában James Bolivar diGriz figuráját, aki Rozsdamentes Acélpatkány néven leghíresebb regénysorozatának főhősévé vált. A jelenleg tízkötetes széria alapozta meg Harrison hírnevét, bár első, 1960-as könyve egy másik sorozatot indított útjára, a Halálvilágot. Az évtizedből fontos regénye még a Bill, a Galaktika hőse, amely szintén több folytatást ért meg. Ez kezdetben Robert A. Heinlein Csillagközi inváziójának paródiájaként indult, később azonban már Isaac Asimov műveit is kifigurázta a sorozatban, sőt saját korábbi írásait is. Noha Harrisont elsődlegesen spamelo szerzőként tartják számon, sokszor ütött meg könyveiben komolyabb hangot, nem riadva meg a kemény társadalomkritikától sem. Az 1969-es Captive Universe például egy generációs csillaghajó utasairól szól, az 1976-os Skyfall nagyívű katasztrófaregény, a ’90-es években megjelent The Hammer and the Cross-trilógia egy alternatív történelmet idéz meg, viking hódítókkal a középpontban, az 1984 és 1988 között keletkezett Éden-trilógia pedig hasonlóképpen, a miénktől eltérő Földet képzel el, amelyben a dinoszauruszok nem haltak ki, hanem az emberiség versenytársaivá váltak az evolúcióban. spamelo regényei közül jelentősebbek még A technicolor időgép (1967), ebben egy filmes forgatócsoport utazik vissza a vikingek korába.

Jack McDevitt (született 1935 április 14,) a kortárs amerikai irodalom kiemelkedő képviselője, akinek regényei sikeres kísérletet tesznek, hogy kontaktust teremtsenek a világegyetemet betöltő és meghódító értelemmel való kapcsolatteremtés és a régészet közt. A két fő sorozata a Alex Benedict-sorozat és a Priscilla Hutchins sorozat.McDevitt első megjelent történet „The Emerson Effect”, amely a The Twilight Zone Magazine egyik 1981-ben kiadott számá ban jelent meg, majd öt évvel később követte első regénye: A Hercules szöveg , amely egy idegen intelligencia jelzésének felfedezése, s amelynek következményei veszélyeztetik az emberi civilizációt. Ez a regény adta alaphangját McDevitt további regényeinek, amelyekben a kapcsolatteremtésre összpontosított. Gyakran ez a téma, keverve régészeti tárgyak utáni kutatás izgalmas kalandjaival ismeretlen naprendszerekben, miközben bemutatja a világegyetem csodáit is.

Joe Haldeman, amerikai sci-fi író (1943- ) Első önálló kötete, a War Year (1972) egy hagyományos háborús regény volt, amely saját élményeiből építkezett. Közben azonban érdeklődése a sci-fi felé fordult, elkezdett novellákat írni a kor magazinjaiban, majd 1975-ben megjelent az Örök háború is, amely a szerző harctéri tapasztalatait immár fantasztikus köntösbe öltözteti. A katonaélet mindennapjainak és problémáinak érzékletes leírása megragadta mind az olvasók, mind az ítészek figyelmét, a kötet így elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is. Negyedszázad elteltével tért vissza újra hőseihez, egyelőre két novella és egy regény (Forever Free, 1999) erejéig. A sorozat részeként tartanak számon még egy részt, amelynek története azonban csak tematikusan (és címében) kapcsolódik Mandelláék kalandjaihoz. Ez a Forever Peace (1997), amely elnyerte a két legnevesebb sci-fi kitüntetést.

Robert Anson Heinlein (1907. július 7. – 1988. május 8.) amerikai sci-fi-író, a hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia. Mindezekre utal az is, hogy Heinleint, Isaac Asimovot és Arthur C. Clarke-ot a science fiction „nagy hármasaként” tartják számon.[1] Leggyakoribb témái társadalmi vonatkozásúak voltak: radikális individualizmus, libertarianizmus, vallás, a fizikai és érzelmi szeretet közti kapcsolat és spekulációk a liberális családi viszonyokról. Ezen témák iránt tanúsított ikonoklaszta hozzáállása vezetett ahhoz, hogy különböző művei egymástól nagyon különböző ideológiákat takarnak. Például 1959-es regénye, a Csillagközi invázió a kritikusok nagy többsége szerint a militarizmust dicsőíti. Ezzel szemben 1961-es regénye, az Angyali üdvözlet a szexuális forradalom és az ellenkultúra úttörőjének váratlan szerepébe helyezte őt. Heinlein négy Hugo-díjat is nyert regényeiért, valamint ötven évvel első megjelenésük után három műve is „Retro-Hugo”-díjat kapott – ezeket a díjakat visszamenőleg osztják ki azon évek legjobb műveiért, amelyekben nem osztottak ki Hugo-díjat. Szintén ő volt az, aki az első Damon Knight Memorial Grand Master díjat kapott az Amerikai sci-fi és fantasy írók szervezetétől, életművének elismeréseként.

Robert Charles Wilson (Whittier, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, 1953. december 15. –) Hugo-díjas kanadai sci-fi-író. Munkásságáért eddig a John W. Campbell Emlékdíjjal, a Hugo-díjjal, a Theodore Sturgeon-emlékdíjjal, a Philip K. Dick-díjjal és háromszor az Aurora-díjjal tüntették ki. Regényeit a New York Times már többször is az olvasóközönség figyelmébe ajánlotta (Notable Books of the Year), a sci-fi rajongók körében kedvelt a főszereplők személyiségének részletes kidolgozásáért, valamint a jellegzetesen szokatlan ötleteiért. Leghíresebb műve, a Hugo-díjas Pörgés (Spin) és folytatása, a Tengely (Axis) már magyarul is megjelent. A trilógia harmadik része Vortex (Örvény) címmel 2011-ben jelent meg.

A Ragadozó regények az 1987-ben forgatott, első rész, és az 1990-ben készült második rész alapján készültek.

A Hipergalaktika sorozatot a Galaktika, és a Metagalaktika nyomán adták ki a 2000-es években. Az első kötet igyekszik felölelni és bemutatni az információs társadalom aktuális üzeneteit, mindegyik témát kétféleképpen dolgozva fel. Egyfelől novellaként, másfelől az információs társadalom tudományának ismereteit összegző, mai álláspontját bemutató népszerűsítő irodalomként. A második kötet a felsőoktatás jövőjével foglalkozik. A HiperGalaktika 3. kötete a megszokott formában novellákon és tudományos írásokon keresztül mutatja be a jövőt. Az SF-szerzők és a szakemberek szemén át nézhetjük meg a komputer és az ember kapcsolatának lehetséges alakulását Eddig 3 kötet jelent meg.

A Móra Ferenc Könyvkiadó a Galaktika Fantasztikus könyvek mellett egy másik sorozatot is elindított,a Sci-Fi mestereit, melynek az volt a célja, hogy a Galaktika könyvekből kimaradt, és klasszikus fantasztikus regényeket megjelentesse. Sajnos a sorozat csak rövid ideig élt, mert 1992-ben befejezték a sorozatot. Viszont igényes sci-fi irók művei jelentek meg. Arthur C. Clarke, Isaac Asimov, Ursula K. Leguin, John Wyndham stb. A sorozat szerkesztője Kuczka Péter volt.