Éjszaka van... már megint ottvagyok ahol újabban minden este...
egy kis erdei tisztás ahonnan mindig látszik a hold mosolygós arca...
kezemben papír és ceruza megint rajzoltam...
gondolkodtam írogattam...
fáradt vagyok túl fáradt ahoz hogy felfogjam miért is gyújtom meg...
minden rajzomat sok sok órányi alakítgatás, csinosítgatás után...
haza indulok, szokásos... gyaloglásközbenˇrámtörnek a gondolatok...
választalan kérdések... érdekelnek a miértek,
néha azon elmélkedem mit miért teszem
a bal lábam miért a yobb után teszem...
gondolkodom a miérteken...
álmos fáradt reggeleken...
hazaértem, öltözöm, még mindig kavarognak a gondolatok...
csipog az ébresztő
iskola van, indulhatok...
a buszmegállóban ismerős arcok...
furcsálják az arcomon huncutul kavargó oly sok indulatot
furcsálom hát énis...elbambulok...
megjött a busz, 2 megálló már le is szálok
úgydöntöttem inkább sétálok
furcsállnak az ismerős arcok...
furcsállom hát énis
tovább ballagok...
magamban még mindig, újra s újra, gondolatok gondolatok...
néha rájuk is szólok: én fejemben miért vonaglotok...
de maradnak, nem hagynak, maradjatok akkor
de csak csendesen, talán hasznotokat veszem
gondolatok...
