adam1990

Nálam se volt semmi különös...pénteken beszélgettünk, meg sétáltunk egy jó másfél órát.

Szerintem fontosabb a belső, mert nézhet ki akármilyen jól egy csaj, ha nem tudsz vele normálisan elbeszélgetni, akkor abból nem valószínű, hogy hosszú kapcsolat lesz. Természetesen a külső sem elhanyagolható. De szerintem elég, ha nekem tetszik a csaj, a többiek keresssenek másikat.

Nekem már nincsenek ilyen gondjaim, hogy személyesen ne tudnék elbeszélgetni egy csajjal . Régebben én is mindíg azon paráztam, hogy mit fog mondani a csaj, meg hogy én mit mondjak. Most már nem gondolkozok ilyeneken, Csak a beszélketést kell elkezdeni, aztán a többi jön magától . Ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy a csajok az osztályban általában nomálisak, mindenkivel lehet beszélgetni. Szerintem nem kell parázni, a csaj nem fog megenni, csak legyen valami, amiről tudtok beszélgetni.Ha meg nem jut eszedbe semmi, akkor kérdezz valamit azzal kapcsolatban amiről eddig beszélgettetek ,had beszéljen a csaj.

T.I.P! Kösz az együttérzést. Nekem nem szokásom más csajának az elszedése, ezért sem csináltam semmit, amíg volt barátja (1., 2. akiket írtam az 1. hsz-emben). Amúgy meg, pénteken találkozok vele, szombaton kérdezte telefonon, hogy mikor megyek legközelebb vezetni (múlthét szerdán kezdtem a rutint), mert akkor találkozhatnánk. Annyira feldobott, hogy hallottam a hangját, meg hogy megbeszéltük a pénteki találkozót, hogy olyan jó kedvem van, amilyen már régen nem volt .

Me: You are a woman God: I am a Male, of course. Would you really expect a woman to be running the show? robot. Are you a man or a woman? Me: No! You are a woman now God: Are you serious? Right now? I am a Male, of course. Would you really expect a woman to be running the show? robot. Are you a man or a woman? Me: Yes, i'm serious! You are a woman God: That was not a yes or no question. I believe you. I am a Male, of course. Would you really expect a woman to be running the show? robot. Are you a man or a woman? Me: i'm a woman God: Me too. I am a she.

Tudom, hogy nincs sok remény, de eddig még nem iskerült továbblépni. Faterom is fatalabb anyámnál 3 évvel, és mivel általánosba is, meg most az egész évfolyamon valószínüleg én vagyok a legfiatalabb, sőt, az alattunk évfolyamokon is vannak nálam idősebbek, úgyhogy általában csak idősebb csajokal találkozok.

Na akkor folytatom, ha nem gond. Majdnem 8 hónapig nem volt változás, a barátaim próbáltak vígasztalni kisebb-nagyobb sikerrel...2006. június, az utosló tanítási napok egyike, matek óra. Az a csaj ült mellettem, akinek nem kellet volna elmondani a dolgot. Épp rossz kedvem volt, és szóbajött a csaj, erre kiderül, hogy már mindent tud...kb február óta Még aznap a csaj kérdezett valamit ezzel kapcsolatban az egyik barátomtól, aki nem válaszolt. Mikor ezt nekem elmondta, az válaszoltam, hogy majd én beszélek a csajjal. Na ez megint nem jött össze, pedig nyáron is 1x 1 hétig együtt voltunk vizitúrán. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a barátja is ott volt, aki mellesleg szobatársam a koleszba...Elkezdődött az új tanév, de én még mindíg nem mertem odamenni hozzá. Valamikor novemberben bekövetkezett, amire másfél évet vártam! Szakítottak. Először nem akartam elhinni, aztán már késő volt...December végén öszzejött egy évfolyamtársunkkal...Mikor ezt megtudtam, minden bajom volt, még az egyik legjobb barátom se tudott megnyugtatni. Aztán márciusban valami elkezdődött. Elkezdünk többet beszélgetni, egyszer kettesben voltunk egy koncerten. Áprilisban egy kiránduláson ismét jót beszélgettünk, elmondtem neki szinte mindent, csak azt nem hogy Róla van szó, meg azt sem, hogy egyáltalán csajról van szó. Aztán egy-két héttel később rákérdezett...Én meg elmondtam...És jött, hogy max barátok, ha bármi van nyugodtan szóljak, stb. Szerinte mi "nagyon jóban" vagyunk. Mikor mondtam, hogy mióta tart ez az egész, enyhén szólva meglepődött...Válasz: ha anno odamegyek, még esélyem is lett volna... Hát nagyjából ennyi a történet, de tényleg csak nagyon röviden. és még nincs vége. Majd ha egyszer vége lesz, talán megírom könyvbe, bizonyítva az "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!" és "A remény hal meg utoljára" tételt. Ma ott tartok, hogy próbálok másik csajt keresni (leginkább neten), de mindíg Hozzá hasonlítom, és mindíg Ő "nyer". A továbblépést az is nehezíti, hogy az első álom óta, szinte mindíg vele kapcsolatost álmodok, huszon valameddig számoltam, utána rájöttem, hogy semmi értelme számolni. Én még mindíg szerelmes vagyok, legbelül még mindíg reménykedek. "A remény hal meg utoljára!" Júni 26. óta nem láttam, és már hiányzik, pedig nem is járunk Mi lenne, ha még együtt is lennénk? Azon goldolkozom, hogy talán ismét beszélnem kéne vele...Lenne is rá (szerintem) egy jó alkalom. Nemsokára lesz a 18. szülinapja (ugyanazon a napon, mint nekem a 17. sőt, ha már a hasonlóságoknál tartunk...Ugyanabba az utcába lakunk, csak másik településen, egyszer meg ugyanazt a verset választottuk kedvenc versnek, pedig nem is beszéltünk össze), és gondoltam veszek neki valami ajándékot, meg elhívom sétálni, így tudnánk majd beszélgetni. Szerintetek ez jó ötlet? U.i.:Gratulálok annak akinek összejött valami, akinek sajnos nem, annak sok sikert a jövőben. U.i.2:Bocs hogy ilyen hosszúra sikeredett a hsz.

Sziasztok! Végre sikerült végigolvasnom az összes hozzászólást a tobicban Én is megosztom veletek a történetemet, de csak dióhéjban, mivel ebből lasan már minimum 1 kisregényt lehetne írni. A történet immáron majdnem 3 évre nyúlik vissza... 2004. szeptember: megkezdem tanulmányimat a középiskolában, teljesen új osztálytársakkal, és távol a régiektől (bár ezt annyira nem bánom). Ekkor ismertem meg Őt. már ekkor megtetsztett, de nem tettem az ügy érdekében semmit...ebben közrejátszott az is, hogy önbizalom kb=0 ilyen téren, és előtte se nagyon csajoztam, ergo még nem volt barátnőm. 2 hónappal később összejött egy másik osztálytársammal, ekkor lemondtam róla, de miután 1 hét után szakítottak, ismét kezdtem reménykedni, de megint nem csináltam semmit. 2005. február: 1 hétig beteg vok, 50 km-re a kolesztól, és mikor visszamegyek, azt látom, hogy összejött megint egy másik osztálytársammal...Ez nagyon sziven ütött, de bizakodtam, hogy ez sem lessz hosszú, de tévedtem. Aztán nyáron már úgy éreztem, hogy sikerült továbblépnem. Újfent tévedtem...Október 13. csütörtök reggel...volt egy álmom. A csaj szakított a barátjával azért, hogy velem járhasson...Ekkor már nagyon mélyen voltam. Beszéltem a dologról két barátomnak, (bennük megbízok) meg egy csajnak, akinek nem kellett volna... Mindjárt bealszok itt a billentyűzet fölött, ma mozgalmas napom volt, vagyis már tegnap...most lefekszek aludni...majd folytatom, persze csak, ha érdekel titeket