Vándor
A vándor már régóta várt
Keserűség járta át dalát
S éjjelente a csillagokra nézve
Áhított nyugalmát remélte
Útján csak a szél kísérte
Jó párszor meg is tépte
Vén kalapját is lefújta
De a vándor meg se szólta
Csak kacagott a téli szél
Meg nem értve hogy miért
Űzött ez a komor vándor
S miért jobb néki mindig máshol
A vándor szívre álmok törtek
Érezte hogy fáj a földnek
Próbált sokszor harcot vívni
De csak esőben mert sírni
Útjába kerültek városok
Vagy áldók vagy szitkosok
Ha marasztalták hallgatott
Mert hívták a komor hajnalok
Élt mindenen kívül
S mikor végül
Elnyűtte a fájdalom
Elment egy hideg hajnalon
Még poros volt az út
És a téli szél is fújt
Mint mindig ahogy szeretett
De akkor már nem nevetett
1997
