myke

hy köszi nagyon! én régebben halottam egy sokkal egyszerűbb modszerről, hogy elég 1x kijelölni ( egy frame-en ) a kard nyomát és utána követi egy program...még 2 kattintás és lézerkard lesz belőle..nah ha valaki tudja annak a programnak a nevét , az félisten lesz a szememben !

asbi...mi már találkoztunk...emléxem a bicodra

természetesen a New Hope!!! az én sorrendem: NH, RotJ, AotC, RotS, ESB, PM

hát szerintem van...legjobban a milannak drukkolok, de a liverpoolt is nagyon szeretem. Az angoloknál liver, olaszoknál milan, de a világon az ac milan a legjobb csapat..az tuti

Foci: AC Milan, Liverpool Forma-1: Ferrari Vízilabda: Vasas MotoGp: hmm...nem tudom Nba: nincs Válogatott Foci: Angol, Olasz Válogatott Vízilabda: Magyarország

nekem alapbol az evo VIII a kedvencem, tehát egyértelmű hogy ez is tetszik! nagyon vad kivül-belül! igazi tuningra valo auto!!

öszzehasonlithatatlan a 2 játék...de ha kell választani egyértelműen san andreas!!!

én azt mondom hogy a grafika nem a legfontosabb egy játékban...van olyan jáék, aminek olyan a grafikája, hogy leesek a székről, de aztán semmi történet...na ez a tipus nem annyira fog meg engem! van az aminél a grafika nem a legjobb, de olyan történetet irtak alá, hogy az mindent kárpótol ( SW: KotOR ) nekem a grafika nem fő szempont egy játéknál, ha az tetszik!

ügyes vagy!

tudom hogy elég szar a spoiler ...az eredetileg nem is akartam rátenni... majd megcsinálom rendesen...

Gondoltam csinálok egy egy ilyen topicot. röviden egy két dolog a VT( virtual tuning) -ról: a VT egy auto, motor, kamion képszerkesztő programmal való tuningolása. akkor kezdeném is az egyik VT-mel: -törölték- és az tuningolt: változtatások: felni csere, ültetés, karbon tető, szárny, szinezés, matricázás, bodykit ..asszem hirtelen ennyi.. -törölték- véleményeket és további képeket várom!

Beckhamnek magas az elsős matek február 26. vasárnap 15:55 Alaposan kifogott David Beckhamen brit futballsztáron 6 éves fia számtanleckéje. A csapatkapitány kénytelen volt feleségéhez, Victoriához fordulni segítségért, jóllehet Beckhamné sem matematikus, hanem ex-popsztár, a Spice Girls lánycsapatban énekelt. Igazából azért ő sem az emberi szellem világában mozog a legotthonosabban: tavaly elszólta magát, hogy életében még egyetlen könyvet sem olvasott el. "Nagyon nehezek a leckék manapság. Teljesen mások a példák, mint az én időmben" - mondta Beckham a Mail című brit lapnak, amely nem kezdte fejtegetni, hogy vajon Beckham nem fejel-e túl sokat, inkább közzétett néhány első osztályosoknak szóló brit számtanpéldát, olyanokat, amelyekhez hasonlókba beletört Beckham szellemi bicskája. Például: - Bözsi 11 óra 45 perckor elment a boltba, és félóra múlva tért vissza. Hány óra volt, amikor hazaért? Vagy: - Mennyi 12 osztva hárommal? A futballista valamivel jobban boldogulhat a betűkkel, mint a számokkal, mert miután felsült a matematikával, felajánlotta Brooklyn fiának, hogy inkább olvas vele. Forrás: index.hu

szivesen! amugy én is nagyot nézetem....apple és intel egy helyen??hmm...érdekes amugy szerintem midig is az intel volt jobb és mindig is az lesz! Aki nem igy gondolja, azt nem akarom megsérteni, de elég ha elolvassa a cikket és rájön a dolgokara...érdekes hogy az AMD miket művel a cél érdekében... <_<

itt lehet előfizetni 128/128as netet 1000ft+áfáért!! (kábelNET rulez )

A Birodalom születése Intel Harmincöt évvel ezelőtt készült el az első mikroprocesszor, a 4004-es. Az Intel azóta 130 milliárd dolláros nagyvállalattá nőtte ki magát, de a társaság útelágazáshoz érkezett: az új vezérigazgató, Paul Otellini azt szeretné, ha szeretnénk a céget. Manapság divat szidni az Intelt. A Számítástechnika Elkötelezett Híveinek éves gyűlésén legalább egyszer illik elmondani, hogy a vállalat inkompetens, töketlen, és egyébként is, az AMD sokkal jobb. Egyetlen dologról azonban sokan hajlamosak megfeledkezni: még mindig az Intel a világ legnagyobb processzorgyártója. Piaci részesedése a másfél éve tartó zsugorodás ellenére is megközelíti a nyolcvan százalékot, míg a gyorsabb, és gyakran olcsóbb termékeket gyártó AMD-nek néha komoly nehézséget okoz a húszszázalékos részesedés megtartása is. Valamit tehát mégiscsak nagyon jól csinálnak az Intelnél. Andy Grove Moore és Noyce saját céget alapított, de mivel a Moore Noyce márkanevet már használta egy hotellánc, inkább Intelnek (Integrated Eletronics) nevezték el a vállalatot. Frei Tamás mégis valószínűleg a harmadik szereplőre fűzne fel egy, az Intel történetével foglalkozó riportsorozatot: ő ugyanis magyar. Andy Groove (Gróf András Budapesten született, az 56-os forradalom alatt emigrált Amerikába) Moore-ral ellentétben sohasem alkotott törvényt, viszont évtizedekig a társaság meghatározó vezetője volt. Az Intelt sem sokmilliárdos vállalatként köpte ki magából a korszellem, de tény, hogy Moore és Noyce cége sosem volt garázsvállalkozás: a befektetőknek köszönhetően már a legelején 2,5 millió dollár állt a mérnökök rendelkezésére. Már gyártanak Az első mikroprocesszor, a 4004-es 1971-ben készült el. A csip sok tekintetben úttörőnek számított, ez volt a világ első egycsipes mikroprocesszora; a Busicom felkérésére elkészített 4004-es magába foglalta a memóriát és a központi feldolgozóegységet is. A japán cég eredetileg 12 csipet kért volna az Inteltől 12 különféle feladatra, a mérnökök viszont azzal érveltek, hogy a 4004-es felér egy tucat hagyományos processzorral. Nem is túloztak nagyon: a kilenc hónapnyi megfeszített munkával elkészített mikroprocesszor másodpercenként 50 ezer műveletet volt képes elvégezni. Ez a mai csipek tízmilliárdos értéke mellett eltörpül, akkoriban azonban még elképesztőnek számított, főleg, hogy nem volt még olyan messze az Eniac szuperszámítógép első beüzemelése. Az idén hatvanéves gép nagyjából olyan számolási kapacitással bírt, mint a 4004-es, csak míg a mikroprocesszor alig pár milliméteres volt, az Eniac magassága 2,4 méter, hossza harminc méter volt, és 27 tonnát nyomott. A 4004-es sokoldalúságát bizonyítja, hogy eredetileg a Busicom számológépének üzemeltetése lett volna a fő profilja, aztán végül ezt pakolták a Pioneer 10 űrszondába is, amelyik elsőként érte el a kisbolygóövezetet. Manapság az eBay-en a csip egyes példányaiért egymillió forintot kérnek. Kinek kéne több? Bár a társaság folyamatosan fejlesztgette a termékvonalat, az Intel a nyolcvanas évekig inkább a memóriáról volt ismert. A nagy váltást a 8086-os processzor hozta el 1978-ban. Egészen pontosan nem is a 8086-os, hanem ennek továbbfejlesztett változata, az első IBM PC-ből ismerős 8088-as, 1979-ben. A csip egy megabájtnyi memóriát tudott kezelni, a mérnökök akkoriban azt mondták, hogy ennél többre soha senkinek sem lesz szüksége. Szerencsére azóta már újragondolták ezt a nézetüket, manapság már átlagosnak számít, ha egy számítógépben az ezerszeresét találjuk. A 8088-as processzor lett az első IBM-kompatibilis számítógép alapja, az ősforrás, de nemcsak az informatikai forradalomé, hanem a konkurenciáé is: az AMD is ennek a csipnek köszönheti, hogy azzá lett, ami. Az IBM akkori szabályzata szerint ugyanis legalább két beszállítónak kellett gyártania ugyanazt a terméket, így az Intel kénytelen volt lincencelni a processzor mikrokódját. Az AMD ekkor kezdte el a másolásos hadműveletet, eleinte még három-négy év volt a lemaradása (a 8088-ast csak 1983-ban kezdték el gyártani), aztán a különbség egyre csökkent. A kisebbik gyártó dolgát nemcsak az IBM szabálykönyve könnyítette, hanem egy, az Intellel kötött megállapodás is, amelynek értelmében a két gyártó minden további nélkül felhasználhatja a másik fejlesztéseit. Mivel a későbbi évek forgatókönyve rendre az volt, hogy az Intel kitalált valamit, az AMD meg lemásolta, a viszony kezdett egyoldalúvá válni, és a nagyobbik gyártó következő éveit azzal töltötte, hogy levakarja magáról az AMD-t. Eldől a meccs Az Intel hamar felismerte, hogy a processzorgyártásban sokkal több pénz és mozgástér van, mint a memóriákéban, és a nyolcvanas évek elején megtörtént a váltás. Ekkortól a társaság az x86-os csipek fejlesztésébe ölte energiái nagy részét. A cég mindennapjait nagymértékben meghatározta Grove ars poeticája: „Csak a paranoiások maradnak életben.” Az elnök kereste a konfrontációt, folyamatosan vitákat generált, ami leginkább folyamatos üvöltözésben nyilvánult meg, szerinte ez szolgálta leginkább a cég érdekeit. Az 1982-ben bemutatott 286-os processzor már igazi sikertermék volt, világszerte 15 millió számítógépet működtetett, néhány még ma is üzemel. Az Intel legerősebb 286-osa a 12 megahertzes változat volt. Az AMD is kiadta saját verzióját, ők 20 megahertzig jutottak, igaz, évekkel később. Az 1986-ban megjelent 386-os processzort hivatalosan már nem másolhatta volna le a konkurens, de a pereskedés sem tudta visszatartani az AMD-t, és ötéves lemaradással ugyan, de előállt a saját 386-os csipjével. Ennek ellenére a huszadik század utolsó évtizedének kezdetére eldőlt a meccs: az Intel behozhatatlannak látszó előnyre tett szert, nagyjából negyvenmilliót sikerült értékesítenie a 386-os sorozatból, a konkurensnek be kellett érnie a tízmilliós darabszámmal. A 386-os már abban a korban jelent meg, amikor természetessé vált, hogy az ember számítógépet vásárol magának otthonra. Másodpercenként tízmillió utasítást tudott végrehajtani, ami óriási előrelépés volt a 8086-oshoz képest. Több verzió is készült belőle, 1986-tól egészen 1994-ig gyártották. Ez a csip volt az Intel első 32 bites processzora, így a 64 bites Pentium 4-esek megjelenéséig alapvetően meghatározta a társaság fejlesztéseit, tehát az egész pc-s világot. A fekete bárány Alig három évvel a 386-os bemutatkozása után került piacra az első 486-os, a 25 megahertzes verzió. Az utolsó típust, a 100 megahertzes DX4-et 1994-ben hozták ki, de addigra már mindenki a Pentiumokkal volt elfoglalva. A márkanév 1993-as bevezetése leginkább annak volt köszönhető, hogy a vezetésnek végképp elege lett az AMD-ből, főleg abból, hogy az még a termék nevét is gátlástalanul lenyúlja. Mivel egy számot (586) nem lehetett levédetni, a márkanév bevezetése mellett döntöttek. Olyat kerestek, amiből kiderül, hogy miről van szó. Biztos akadtak páran, akiknek világos volt, hogy a Pentium első tagja, a pent a görög pentából ('öt') származik, a többség azonban nem ezért, hanem az óriási teljesítményért vásárolta a processzort. Az első verziók persze nemcsak nevükről voltak nevezetesek, hanem arról is, hogy túlságosan melegedtek, könnyen törtek, ráadásul még hibásan is számoltak. Utóbbit a pc-s világ egyik legnagyobb tévedéseként tartják számon - a Windows valamennyi verziója és a telefonos modemek vérlázító füttyögése mellett. A Pentiumokkal vette kezdetét az új korszak. A konkurensek már nem inteles klónok legyártásával, hanem saját termékek kifejlesztésével próbáltak életben maradni. Az AMD mellett a Cyrix, a Via és a NextGen is versenyzett, változó sikerrel. A Cyrix egy ideig befutónak tűnt, mostanra azonban teljesen eltűnt, még webszájtja sincs. A Via máig fejleszt és gyárt processzorokat, kevés sikerrel. A NextGen meg azután lett igazán sikeres, hogy megszűnt: miután az AMD felvásárolta, a társaság fejlesztéseit felhasználva készítette el első sikeres önálló processzorát, a K6-ost Növekvő nyomás Az 1995-ben bemutatkozott Pentium Prót a Pentium utódjának szánták, aztán végül szervercsip lett belőle: túl drága volt, ráadásul csak a 32 bites alkalmazásokban volt előrelépés a Pentiumhoz képest, abból meg akkoriban nem volt sok, hiszen az első, széles körben elterjedt 32 bites operációs rendszer a Windows 95-volt, de az operációs rendszer és főleg az alkalmazások jelentős része még mindig 16 bites kódot használt. Az utód, az 1997-es Pentium II, illetve annak 1999-ben bemutatott, alig módosított változata nagyobb siker volt, de ennek a terméknek már szűkülő piacon kellett bizonyítania, ráadásul olyan ellenfelek mellett, mint a legalábbis egyenrangú AMD Athlon. A 2000-ben bevezetett Pentium 4-est arra tervezték, hogy örökre kiüsse a nyeregből a konkurenciát: eredetileg arra számítottak, hogy a sorozat alapjául szolgáló NetBurst architektúra még a tíz gigahertzet is bírni fogja, de a négy gigahertzes órajelet sem sikerült elérni. Az órajel további növelése megoldhatatlannak látszott, így a társaság 2005-ben bemutatta a Pentium D-t, a kétmagos processzort, ami új utakat adott a fejlesztéseknek. Az Intel árfolyama a dotkomlufi 2000-es kidurranásáig meredeken emelkedett. Tíz évvel ezelőtt hét dollárért lehetett hozzájutni a legnagyobb processzorgyártó egy elhanyagolhatóan apró szeletéhez, 2000 nyarára már hetven dollár fölött mérték a társaság papírjait. Aztán jött a durranás, és 2001 márciusában újra a húszdolláros sávban találta magát az Intel, és azóta is ebben a magasságban kavar. Rekordok Harminchat évvel alapítása után nehéz helyzetben van a társaság, bár piaci pozícióit erősen, néha talán túlságosan is erősen őrzi. A konkurencia mindenesetre nem hajlandó lekopni. A jövőt nem lehet megjósolni, de az már biztosra vehető, hogy az AMD még jó ideig töri a borsot az Intel orra alá. A 2003-ban bemutatott Athlon 64 sorozat óriási sikereket ért el, volt olyan hónap az Egyesült Államokban, hogy több AMD processzorral felszerelt gépet adtak el, mint intelest. Tették ezt úgy, hogy a legnagyobb számítógépgyártó, a Dell nem forgalmaz AMD-s gépeket, ami az AMD szerint az Intel tisztességtelen magatartásának, zsarolásainak tudható be. Biztos, ami biztos, az AMD 2005-ben trösztellenes pert indított az Intel ellen, ami még most is folyik. Mindenesetre az Intelnek még nem kell izgulnia: a legutóbbi volt a cég történetének legjobb működési eredménye, 2005 utolsó negyedévi bevétele hat százalékkal, egy részvényre jutó nyeresége 21 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban, ráadásul több mint kétszázmillió processzort értékesítenek évente. Más szempontból is jó évet zárt a társaság, összbevétele megközelítette a 39 milliárd dollárt, összesen kétmilliárd dollár osztalékot fizettek ki, ami szintér rekordnak számít, ahogy bizonyára szívesen nézegetik majd az évkönyvben a sohasem látott 12,1 milliárd dolláros üzemi eredményt is. A társaság piaci értéke a Nasdaq szerint megközelíti a 130 milliárd dollárt, ami több, mint az egyéves magyar GDP. Az utód Steve Jobs és Paul Otellini A cég optimistán nézhet a jövőbe, bár arról még csak keveset lehet tudni, mennyi tartalom van a jelszavak mögött. Mindenesetre 2006-ban bemutatkozik a zsákutcának bizonyult NetBurst architektúra utódja. A hat év óta első igazán új asztali processzor az Intel szerint kevesebbet fogyaszt és gyorsabb is lesz elődjénél. Az már biztosnak tűnik, hogy megszabadulnak a régi márkanévtől, és az otthoni gépet sem hívják majd Pentium 5-nek. Azt is tudni lehet, hogy az új csip a mobilokba szánt Pentium M és a Pentium 4-es előnyös tulajdonságait ötvözi majd. Érdekes adalék ehhez, hogy a Pentium M (illetve annak legújabb, kétmagos változata, a Core Duo) valójában az 1999-ben bemutatott Pentium III-as átdolgozott változata. Mivel az meg az 1997-es Pentium II-es egy leheletnyit javított verziója volt, elmondható, hogy a 2006-ban bemutatkozó újdonság közel tíz évvel korábbi elődjéből merít majd. Az új korszakba azonban már Paul Otellini vezeti be az Intelt. A 2005 nyarán megválasztott vezérigazgató élhette át azt az örömteli pillanatot is, amikor a bizonyos értelemben örök ellenségnek számító Apple áttért az Intel processzoraira. Ennek nem is annyira gazdasági, inkább presztízsjelentősége van. Otellini új utakat keres a társaságnak, szeretné elérni, hogy az emberek az Intelben ne csak nyomtatott áramköröket, hanem életérzést is lássanak. Áramköri életérzést. Mindenesetre a vezérigazgató új brandek bevezetésén fáradozik, és azt is szeretné elérni, hogy a számítástechnika végre a kényelemről szóljon. Álmai konfigurációját távirányítóval vezérelhetjük, a képet a nagyfelbontású plazmatévé sugározza, a hang a házimozirendszeren szólal meg. A december és január problematikája Szintén fontos fejlesztés, hogy még ebben az évben megkezdik a négymagos processzorok gyártását. Ezek az újdonságok tartják életben az Intelt, és tágabb értelemben az egész iparágat. Craig Barrett, a társaság előző vezérigazgatója tavaly Magyarországon járt, és elmondta, hogy a cég decemberi bevételeinek kilencven százaléka rendre olyan termékekből származik, amelyek az adott év januárjában még piacon sem voltak. Pawel Gepner, a társaság európai, közel-keleti és afrikai részlegének architektúraspecialistája (nevezzük regionális főépítésznek) meg arról beszélt egyik budapesti előadásán, hogy öt-hat év múlva már százmagos processzorokat gyárt az Intel, sebességük már csak teraflopsban (ezermilliárd lebegőpontos művelet másodpercenként) lesz mérhető. Moore törvényének engedelmeskedve másfél évente megduplázódik a processzorokban a tranzisztorok száma, ezzel együtt a teljesítmény is. Mivel az Intelnél öt generációval előre dolgoznak, és a húsz év múlva megjelenő processzorok kísérleti példányai már most rendelkezésre állnak, az Intel megnyugtatott mindenkit: 2025-ig biztosan tartható a Moore-törvény. Napjaink egyik legösszetettebb csipjében, a Montecito szerverprocesszorban 1,7 milliárd tranzisztor lapul (a 4004-esben 2300 volt), 2025-re 13 billióra emelkedhet ez a szám, ami tízezerszeres sebességnövekedést is jelenthet a mai csúcsprocesszorokhoz képest. Forrás: Index.hu