Grendar

Talgorius Grendar Reszkessetek Reszkessetek kik nyúzzátok e népet Ha felbuzdul majd a népharag Hosszan nyúlik a türelemnek húrja De jaj lesz néktek, hogyha elszakad Magasan leng odafent a zászló Fénylőn csillog a rozsdált ősi kard Százszor próbáltátok eltiporni De nem tudtátok az igaz hű magyart Hisz szívünkben most is él a nemzet Ajkunkon tisztán zeng a dal És mindörökké megmarad magyarnak Az ki nem csak szájával magyar Talgorius Grendar HARC Kemény harc az élet, hosszú évek óta! Más néha a dallam, de ugyanaz a nóta. Szomorú szívünket megüli a bánat. Latroknak adták el szép magyar hazánkat. Rablók barlangjává lett e kicsiny ország. A sok jámbor birka tűri, hogy kifosszák. Meddig marad még így? Ébredj már fel ember!!! Hiába kiáltunk felébredni nem mer. Így tűri a sorsát, míg telik az irka. Legyen végre harcos, nem pediglen birka!

Talgorius Grendar - Gondolkodom Gondolkodom, ezernyi tarka gondolat, Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben. Ám a szív rejtekén valahol mélyen itt benn, Az igaz érzés örökre megmarad. Talgorius Grendar - Ébredés Sötét álmok járták át a testem. Egy feneketlen fekete verembe estem. Úgy éreztem itt a vége már. Rám e földön semmi jó se vár. De rájöttem, lehet még remény Az éjszakámat áttörte a fény. Örvendeztem, ez nem tévedés. Szemem felnyílt, jött az ébredés. Talgorius Grendar - Téli vers Sötétbe borult az este, leste a fiú a fát. az igaz boldogságot kereste, ám csupán ágakat talált. Felnézett ekkor az égre, végre kigyúlt egy fény. Éledni kezdett szívében, a hunyni készült remény. Történik valami újra, jöhet valami jó! Ekkor a tél esti csendben, esni kezdett a hó. Talgorius Grendar - Fekete éjben fekete csend Fekete éjben fekete csend. Hol van a fent, és hol van a lent? Hol van az idő, és hol van a tér? Van e valaki, aki még él? Van e valaki, ki vigyáz reád? s szelíden suttogja, jó éjszakát. Eltűnt a fa a fű a virág. Nincsen már semmi üres a világ. Fekete éjben fekete csend. Sehol a fent és sehol a lent. Talgorius Grendar - Álmodom (dalszöveg) Álmodom, ezernyi fénylő csillagot Mely odafenn az égen csendesen ragyog Vadvirágos rétet, zengő madarat Vizekben úszkáló színes halakat Valósággá válhat, ami álom volt csupán Útra kelhetünk egy szép napos délután Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget Álmodom vad bércet, havas hegytetőt Zöld színben pompázó erdei fenyőt Rókát, őzet, szarvast, mindent, ami szép s megdobogtatja az emberek szívét Valósággá válhat, ami álom volt csupán Útra kelhetünk egy szép napos délután Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget Talgorius Grendar - Költő hová tűnt a lelked? Költő hová tűnt a lelked? Ajkadról hová lett a szó? A világ az igazságot várja. Hisz újra bízni, s hinni volna jó. Bízni, hogy jöhet még szebb holnap. Hinni, hogy örök a remény, és élhetőbbé tehető az élet, bármilyen zord, sivár, és kemény. Ébredj költő, zengjen hát a versed! Elnémítva minden hazug szót. Hirdesd újra a tiszta igazságot! Mutasd meg a szépet és a jót!